Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Sipos József: Az 1917-es oroszországi forradalmak hatása a Gazdapártra
Sipos József Az 1917-es oroszországi forradalmak hatása a Gazdapártra szítására. De az is bizonyos, hogy a forradalmat, ha egyszer teljes erőből megindul, nem lehet ám sem megállítani, sem pedig korlátok közé szorítani, de még irányítani sem lehet.” Befejezésül a cikk írója (aki valószínűleg Szabó István volt - S.J.) megállapította: „mi az orosz forradalmat nyugodt várakozással szemlélhetjük," mert az „eddiginél rosszabbat nem hozhat, hanem csak javíthatja a béke felé vezető utakat." Jól látták: a forradalom további fejlődésében a „fegyverben álló katonaságnak és az otthon éhező népnek lesz döntő szava."4 Tehát a Gazdapárt hetilapja már 1917. március 25-én részletesen bemutatta a februári orosz forradalmat, és arról szimpátiával írt. Ez az elemzés hasonló lehetett az MSZDP és a polgári radikálisok, illetve más progresszív erők orosz forradalomról kialakított véleményéhez. A kérdés tisztázása azonban további elemzéseket és kutatásokat igényel. Tónusaiban annyit megállapíthatunk, hogy a Gazdapárt vezetőire hatással volt a februári orosz forradalom. Ezt követően -mint látni fogjuk-, az addigiaknál sokkal következetesebben kiálltak a béke megteremtéséért, a földreformért és az általános, titkos választójogért. Ezt csak növelte a magyar munkásság fokozódó aktivitása, különösen a május elsejei fegyelmezett és impozáns tüntetése (Sípos 2009, 33). A Magyar Lobogó is kritikusabban ismertette a hazai belpolitikai viszonyokat. Többekközött ilyen volt a május 13-án megjelent Grófok parlamentje című vezércikk. „Valamennyi nagyobb politikai pártnak egy-egy gróf van az élén. [...] Ezeknek - írták - döntő befolyásuk van pártjukra, anélkül, hogy ismernék [...] a nemzet egyes rétegeinek, osztályainak viszonyát."5 A hetilap május közepén már az orosz belpolitikai erőviszonyok változásáról is tájékoztatta olvasótáborát. Ezt Miljukov külügyminiszter április elején antant-hatalmaknak küldött jegyzékének nyilvánosságra kerülését követő orosz helyzet bemutatásával illusztrálták. A jegyzék ugyanis a háború folytatásáról tájékoztatta 4 [(Nagyatádi) Szabó István]: Az orosz forradalom. Magyar Lobogó 1917. március 25,1-2. 5 [Sz.n.]: Grófok parlamentje. Magyar Lobogó 1917. május 13,1. az antanthatalmakat. Azonban a Munkások- és Katonák Tanácsa tiltakozott Miljukov jegyzéke ellen. Szerintük az orosz forradalom „célja nem a háború, hanem az általános béke létrehozása. Úgy, hogy Oroszország lemond a területhódításokról, amelyek más államok rovására mennének." E követeléseket az Ideiglenes Kormány elfogadta, amelyeket újabb jegyzékében foglalta össze: „a szabad Oroszországnak nem célja a más népek fölött való uralom, sem idegen népek nemzeti javainak meghódítása, sem idegen területek elfoglalása, hanem a nemzetek szabad fejlődése alapján felépülő tartós béke megerősítése." Ugyanakkor hangsúlyozta: az orosz nép „szétzúzta azokat a bilincseket, amelyek a lengyel nemzetet fogva tartották, de nem fogja tűrni, hogy hazája megalázva és élet-erejében aláásva kerüljön ki a nagy harcból.” Ehhez a Magyar Lobogó elégedetten hozzátette: „Most már a nép akarata folytán a Munkás és Katonatanács Bizottsága vette át az államügyek intézését az ideiglenes kormánytól.” Sőt! Megírták: az orosz nép általános és titkos választásokat követel.6 Tehát a Gazdapárt hetilapja még az 1917. április-májusi oroszországi forradalmi hullámot is szimpátiával fogadta és tájékoztatta olvasóit. Pedig ez már az ún. kettős hatalom időszaka volt. Újból megállapították: „egy megindított forradalmat kormányozni vagy bármikor megállítani nem lehet. Különösen oly nagy birodalomban, mint Oroszország és ahol oly sokféle leigázott nemzet van, mint Oroszország területén, mely nemzetek alig várják, hogy régi elnyomott helyzetükből felszabadulva önállósághoz jussanak."7 A Magyar Lobogó az oroszországi forradalom minden lényeges kérdéséről tájékoztatta az olvasóit. Például, hogy szeptember közepén az Ideiglenes Kormány bejelentette: Kornyilov tábornok lázadását leverték. „Oroszország politikai kormányzási formája a köztársaság." Az egész hatalmat öt miniszterre bízták. Feladatuk az állam rendjének helyreállítása és a hadsereg harcképességének visszaszerzése. A hetilap e fontos esemény előzményét is bemutatja: egy szeptember 17-i, stockholmi nyilatkozatot közöltek. Ebből kiderült, hogy a helsingforsi 6 Magyar Lobogó 1917. május 13. 2. 7 U.o. 169
