Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Felletár Zsolt: Az iparszerű szeszgyártás születése és kezdeti nehézségei a 19. századi Szegeden (1838 - 1869)
Felletár Zsolt Az iparszerű szeszgyártás születése és kezdeti nehézségei- fennmaradt követelését a pesti Wodiáner és fia nagykereskedés vásárolta meg.44 1851-ben Magyarország területén 105 129 szeszfőzdét írtak össze, ebből iparszerűen termelt 5671.45 Ezek egyike volt Kovács (Schmidt] Ferenc felsővárosi szeszgyára. Felsővárosi szeszgyár II. - Kovács (Schmidt) Ferenc46 A szeszgyár tulajdonjogának átírása még hosszú ideig húzódott, amit Reizner János röviden így foglalt össze: „De az árverés csak 5 év múlva lett jóváhagyva s a további építkezések és felszerelések 1850. évben fejeztettek be, mikor egyúttal társtulajdonosokként Pollák Ignácz47 és Sándor testvérek is szerepeltek, kik azonban később a tulajdonjogról lemondottak." Kovács Ferenc, a tiszai híd haszonbérlője Szeged város tanácsához 1850-ben írt leveléből48 ismert, hogy az árverésen kialkudott vételár 50%-át az árverést követően fizette meg, majd a fennmaradó vételárhátralék rendezésére többéves részletfizetést kapott kamat ellenében. A tulajdonjog átruházásának azonban nem ez volt a gátja, hanem az, hogy a b. Dercsényi fivérek által városi fundus jogcímen ki nem fizetett 9752 vfrt-ot Lengyel Pál tanácsnok Kovács Ferenctől a részletfizetésen és kamaton felül 1844-ben letiltatta, de annak megfizetése elmaradt. Időközben a teljes „csődtömeget” 44 Gerencsér János tanácsnok 1845.03.21-i levele Schmidt Ferencnek (1850. évi hitelesített másolat). MNLCSML Szeged. Kováts Ferenc tiszai híd haszonbérlő 1850.01. 08-i keltezésű levele Szeged város tanácsának. Tanácsi mutatók, 1850. MNL CSML Szeged. 45 Gamauf 1879. 46 (Pest, 1797 - Szeged, 1865); Városi polgár és képviselő, gyártulajdonos, a Szeged-csongrádi Takarékpénztár választmányi tagja. 47 Valószínűleg az itt feltűnt Pollák Ignác megegyezik a Gábriel-féle szeszgyár későbbi tulajdonosával. Ezzel az új tulajdonos egy olyan tulajdonostársat tudhatott maga mellett, aki ekkor már többéves gyakorlattal rendelkezett a szeszgyártásban, agyár pénzügyi-gazdasági menedzselésében. 48 Ebben a híd haszonbérleti szerződése által előírt fedezet biztosítására kéri elfogadtatni a szeszgyárat, ami akkor még mindig nem képezte a tulajdonát. a pesti Wodiáner nagykereskedés vásárolta meg, így a városnak Kovács már nem tartozott. A levélben egyébként utalás található arra, hogy a vételár hátralékot Kovács időközben már rendezte a Wodiáner cég felé. Kovács érvelését a tanácsnokok elfogadták, és ezt követően rendeződtek a gyár tulajdoni viszonyai. A kérvényből az is kiderül, hogy a gyárra értékbecslés készült, melynek kalkulált összege, nem számítva a vétel óta Kovács Ferenc által elvégzett beruházásokat, 268 200 frt volt.49 Az 1840/50-es években a szegedi törvényhatósági bizottság jegyzőkönyveiben Kovács Ferenc több alkalommal tűnt fel, mint árendás vagy árverésen induló vállalkozó. 1840-ben árverésen az élésházi boltot vette haszonbérbe 3 évre, 1844-ben a szeszgyár „örökös tulajdonjogát” szerezte meg, majd az '50-es évek második felében a serház és serfőzési jog kizárólagos árendátora lett. A tiszai híd haszonbérlője, emellett a téglaégetésben is volt érdekeltsége - a töltés tápéi oldalán mészégető kemencét működtetett.50 1856-ban Szeged város tanácsa központi utasításra számba vette és felmérte az illetékességi területén működő ser-, pálinka- és szeszgyárakat, valamint azok vagyonelemeit. Eszerint a felsővárosi szeszgyár épületegyüttesének részei voltak: 1 főzőház, 1 tüzelő- és gőzház (3 gőzkazánnal], 1 keverékszoba, 1 keverék- és csíráztató pince, 1 négyosztályú spiritus pince, 1 szárító, 3 hizlaló istálló, 1 cselédház, 1 lóistálló, 2 fészer és 5 szárazmalom.51 A gyárban alkalmazott 30 LE-s gőzgépet Dolánszky Antal készítette 1840-ben, melynek működtetése az '50-es évek elején évi 10 ezer pfrtforgalmi költségbekerült, és 300 ölnyi kemény tűzifát használt fel (Palugyay 1853]. A Szeged története 3/1. kötetben érdekes, ám némi korrekcióra szoruló információ található a gyárról: „A nagyüzemi szeszgyártást Szegeden 1850-ben Schmidt (Kovács] Ferencvárosi híd- és 49 Kováts Ferenc tiszai híd haszonbérlő 1850. 01. 08-i keltezésű levele Szeged város tanácsának. Tanácsi mutatók, 1850. MNL CSML Szeged 50 1854.07.23-i tanácsi ülés jegyzőkönyve - mészégető kemence engedélyezése, Tanácsi mutatók 1854; 1861.11.11-i serfőző árverési jegyzőkönyve, és a november 12-i bérleti szerződés. Tanácsi mutatók 1861. MNL CSML Szeged 51 Szeszgyárak felmérése, Tanácsi mutató, 1850. MNL CSML Szeged 156
