Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Felletár Zsolt: Az iparszerű szeszgyártás születése és kezdeti nehézségei a 19. századi Szegeden (1838 - 1869)
Felletár Zsolt Az iparszerű szeszgyártás születése és kezdeti nehézségei piacbérlő indította meg. Gyárát, amely 1858-ban leégett [...]" A katasztrófa történeti forrásául a Pesti Napló 1858. április 24-i, és a Vasárnapi Újság 1858. május 2-i száma szolgált, amelyek azonban nem nevezték meg pontosan, hogy melyik szegedi szeszgyár égett le. Ezzel szemben a Szeged szabad kir. város tanácsának 1858.04.22-i jegyzőkönyve egyértelművé teszi, hogy a leégett szeszgyár nem a felsővárosi Kovács Ferencé, hanem ifj. Leffter Mihály alsóvárosi szeszgyára.52 A budapesti iparkamarai jelentések szerint az 1862. és 1863. évben az összes gabonaféle rossz terméssel zárta az évet, majd a marhavész pusztított országszerte. Pontosan nem ismert, de valószínűleg az így kialakult piaci árak és nehéz alapanyag beszerzés is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Kovács Ferenc vagy örökösei a gyárat értékesítették. A szegedi sajtó 1864-ben ezt írta: "Egy év óta nem gyárt semmit a szeszgyár" [SzH 1864.05.04]. Ez is jele lehetett annak, hogy pénzügyi nehézségei voltak a tulajdonosnak, és/vagy az egészségi állapota megromolhatott. Reizner János szerint a szeszgyár értékesítésére 1863-ben került sor (Reizner 1900). Ennek némiképpen ellentmond az új tulajdonos, Reiner Mór három évvel későbbi, 1866-os bemutatkozó cikke a Szegedi Híradóban. Nehezen magyarázható, hogy a vételt és felújítást követően Reiner csak három évvel később kezdte el működtetni és reklámozni szeszgyárát. így a szeszgyár tulajdonosváltásának vélelmezett időpontja - a Reizner János által leírtakkal szemben - 1865. A szeszgyár tulajdonosai közül Kovács Ferenc birtokolta leghosszabb ideig - 20 évig - az ipartelepet, még ha a tényleges működtetése ennél számottevően rövidebb lehetett. Kovács Ferenc, volt városi képviselő 66 éves korában, 1865 februárjában hunyt el (SzH 1865. 02. 16.). Felsővárosi szeszgyár III. - Reiner Mór (szeszgyáros Temesvárról) Agyáros első megjelenése a szegedi sajtóban 1865. májusi, üzleti jelentés címmel: „A Kovács-féle 52 Szeged szabad kir. Város tanácsának 1858. 04. 22-i jegyzőkönyve. MNL CSML Szeged szeszgyár új birtokosa 2000 mérő szép árpát vett, lfrt 10 kr-on pozsonyi mérőként." (SzH 1865. 05. 04.) A Szegedi Híradó 1865. augusztusi száma Szeged üzleti mozgalmait mutatja be: „A Kovácsféle szeszgyárat egy Temesvárról idetelepedett kereskedő vette meg, s annak egész gépezetét kiújítatván, mellette egy 6-kőre lisztőrlő s deszkafűrészelő malmot állít fel. Ugyan ő vette meg a kisteleki gőzmalmot is, melyet szintén áthelyez.”53 Reiner Mór a Pesti váltótörvényszéki bejegyzés szerint likőr- és rosogliógyáros54 Temesváron.55 Feltételezve, hogy 1865-ben vásárolta meg a szeszgyárat, az indulás évében a gyár funkcionális struktúráját az előző oldalon látható alaprajzról ismerjük. Reiner Mór 1866 februárjában a szegedi sajtóban vastagon keretezett reklámszövegben mutatta be vállalkozói múltját és jelenét: „Temesváron 16 éven át fennállott szeszgyárát - melynek kitűnő gyártmányaira dicsérő oklevelet kapott - odahagyván, helyette a helyben 3. kép: A Reiner-féle szeszgyár alaprajza (1865. 06. 08.) 53 Üzleti mozgalmak. (SzH 1865. 08. 31.} 54 Rosoglió (ejtsd: rozólyó), más néven rozsliszt, rosolis-. gabonapálinkából készült fűszeres, édes ízű likőr. 55 MNL BFL XV.20.VI1.3.C. Tekercsszám 9459/9. kötet/ egyéni váll./1864 157
