Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2019. Új folyam 6. (Szeged, 2019)
Történettudomány - Felletár Zsolt: Az iparszerű szeszgyártás születése és kezdeti nehézségei a 19. századi Szegeden (1838 - 1869)
Felletár Zsolt Az iparszerű szeszgyártás születése és kezdeti nehézségei üstök egymás fölé építésével hatalmas méretű, oszlop alakú lepárló-berendezéseket építettek - tökéletesedése, majd évtizedekkel később az üzemen belül létesített szeszfinomítók megjelenése katalizálta. Az 1830-as évektől, a gőzerő alkalmazásának elterjedésével a „kisüsti technológiát” alkalmazó házi pálinkafőzés mellett kezdett kialakulni az iparszerű szeszgyártás.4 Sándor Vilmos5 szerint az ipari szeszgyárak nagyüzemivé válása Magyarországon az 1880- as években következett be. Az 1830-as évek második felében Szegeden már igen elterjedt a pálinkafőzéshez szükséges „kazányok"6 használata: az 1839/40-es szegedi adófőkönyv szerint 52 kazán után adóztak, többségében tehetősebb polgárok. Gyors elterjedésének oka világos: az égetett szesz, mint élvezeti cikk előállítása és értékesítése átlagon felüli profittal kecsegtette a vállalkozó szellemű polgárokat, miközben a szeszgyártás alapanyaga, és a technológiához szükséges víz a rendelkezésükre állt. 1838-1839-ben Szegeden két szerényebb „fabrika”, valamint egy, méretében és termelő kapacitásában jelentősebb szeszes italt előállító gyár épült, illetve kezdte meg működését, és indult el rögös fejlődési útján. Gábriel-féle manufaktúra - Palánk Az első regisztrált, szeszgyártással foglalkozó szegedi manufaktúrát helyi polgár (Iparczimtár 1847),7 Gábriel János alapította 1838-4 Ezzel szemben Fényes Elek szerint ez a minőségi változás már egy évtizeddel korábban kezdődött: „1820 körül a gőzfőzőkészülékek használatának elterjedése óta a magyar szeszipar új és nevezetes korszakának alapja vettetett meg. A főzőkészülékek alkalmazásával kezdődik a szeszgyártás, mint önálló iparág kifejlődni." [Fényes, 1843] 5 Sándor Vilmos [Budapest, 1903 - Budapest, 1962) gazdaságtörténész, a történettudományok kandidátusa. 6 A'kazán'szó régies alakja. 7 Gábriel János kereskedő és kalmár, Szeged város képviselő testületének tagja; korábban választott községszószóló segédje. Sokoldalúságát, vállalkozó szellemét mutatja, hogy több területen feltűnik ajánlattevőként, illetve vállalkozóként: a tiszai híd haszonbérlőjeként, vedresházi szántó haszonbérlőjeként, máshol árendás ban, amikor néhai Kormon Antal özvegyétől a bánomkerti gyümölcsösét megvásárolta, és rajta szeszgyárat, valamint marhahízlalásra alkalmas istállókat építtetett.8 Az ipartelep az 1838. november 13-án tartott törvényszéki ülésen nyert engedélyt, majd hivatalosan is megkezdte működését. A vállalkozás engedményese vagy haszonélvezője,9 Polák (másutt: Pollák, Pólyák) Simon10 11 izraelita volt. A gyár később Schmidt József (Makó, 1795 - Szeged, 1870), volt serházi haszonbérlő birtokába jutott, aki az épületet egész évben pálinkafőzésre használta, és az istállókban marhát hizlalt. Őt Klein Ábrahám és Lusztig Ignác izraeliták követték, és egészen addig működtették az üzemet,11 amíg csődbe nem jutottak. A csődeljárás során a hitelezőktől Pólyák (másutt Polák) Ignác12 vette meg, aki a szeszgyártást és a hizlalást - marha, juh, valamint sertés - ismét beindította, majd működtette egészen 1858-ig. Pólyák Ignác a hitelezőktől a gyárat nyomott áron, 4200 frt örökáron vette meg, ezt követően annak javítására további 2500 frt-ot fordított. Naponta 20 munkást foglalkoztatott, és a képződött nyereségéből a kincstárnak fogyasztási adó címen havonta 800 frt-ot fizetett. Az ezt követő időszakról nem áll rendelkezésre információ/ adat a vállalkozás létéről. Feltételezhető, hogy téglaégetőként. Gazdasági sikereit és társadalmi elismertségét mutatja, hogy megválasztották a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár igazgatóságának tagjává. Elhunyt 1871. január 7-én. (Tanácsi jegyzőkönyvek, 1858. 07. 01. és 1858. 07. 29., MNL CSML Szeged; SzH 1862. 02. 01.; Budapesti Közlöny 1871. 03.17., 374) 8 Tóth Mihály ügyvéd 1851. évi felfolyamodványa Bonyhády István Csongrád megyei főnökhöz. (1852. 01.12-i örvényhatósági bizottsági jegyzőkönyv. MNL CSML Szeged) 9 A rendelkezésre álló törvényszéki dokumentumból nem derül ki egyértelműen, hogy Pollák Simon csak a tőkét szolgáltatta a gyár megvalósításához, vagy ő is működtette. Az, hogy a gyár Gábrieljános nevén volt bejegyezve nem véletlen; csak az 1840. évi XXIX. törvénycikk - zsidókról szóló - engedélyezte zsidóknak gyár alapítását. 10 Gábriel János gyártulajdonosra 1840-ben kivetett 47 frt városi adóval szemben Pólyák Simont 86 frt adófizetési kötelezettség terhelte (Szeged város adószedői főkönyve 1839/1840. MNL CSML Szeged). 11 Szeged város szeszgyárakról készített kimutatása szerint 1856 decemberében a gyár tulajdonosaLusztig Ignác volt. 12 Pollák Ignác Pollák Simon fia. 150
