Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása őrizte. Sávay Lajos besztercebányai százados állandó lakhelyül már a századfordulót követő években választotta Szegedet. Nyugállományba 1912-ben vonult.143 6. ) ZomboryJánosnak [Szeged, 1797-1867 u.] Zombory Pál főkapitány és tanácsnok [hivatalban] (1800-1824) fiának arcképe, a szegedi polgárok jellemző nagy ezüst-gombos dolmányában, tipikus, sasorrú, magyar arc, Zombory Antal tanácsnok birtokában. — Lappang. Zombory János kezdte Szatymazon a silány homokban a szőlőtelepítést. Példájukat számosán követték s ötven év alatt a szatymazi szőlők és tanyák elszaporodtak. 7. ) Zombory Mihály mázsamester fiának arcképe a kultúrpalotában, a városi képtárban. — Téves meghatározás. A képmás Joó Ferenc önarcképe. Ismertetve, a múzeumban. 8. ) Drótostót, életkép. — Lappang. 9. ) Négy darab csendélet, gyümölcsök, Zsótér Sarolta [Róza] birtokában. (Napjainkban minden bizonnyal a Zsótér leszármazottak őrizetében, Budapesten.) 10. ) Kovács [Kováts] István építész és felesége arcképe, leányuk Kovács [Kováts] Rozina birtokában. — A festő 1868. január 20-án dedikálta az építőmestert és Pozsgai (Posgay) Veronikát ábrázoló képpárt, amely 1956 januárjában vásárlási felajánlás útján, Mylassin Péter (Szeged, Kálvária sgt. 6.) nyug. polg. iskolai igazgatótól, a házépítő mester unokájának, Kováts Rozinának férjétől kerültek a múzeumba. A portrék eladásakor a család ajándékként az első világháborús sapkajelvény gyűjteményüket adta az intézménynek.144 11. ) Női arckép [„Szibilla"). Ismertetve, a múzeum birtokában. — A különleges Szibillamásolat több mint száz évvel a megfestése után, 1955 februárjában bukkant föl Budapesten, Hegyeshalmi [Hegyeshalmy] Zoltánné született Witthen Mária (Budapest, I. kér. Ponty u. 4.) - dr. Hegyeshalmi Lajos egykori kereskedelmi miniszter rokona - birtokában. A szegedi múzeumnak fölajánlott sérült, 143 Katonai hírek.Déhn., 1912. jún. 11., 6. 144 Kováts István [Szeged, 1822. jún. 24.-Szeged, 1902. márc. 24.] és Kováts Istvánná [Pécska, 1823. jan. 6,Szeged, 1893. jan. 27.] arcképe. MFM Szépművészeti osztály, leltárkönyv 1950-1966, 126 - pontatlan életrajzi adattal; ltsz.: 56.1.1; 56.2.1. — MFM irattára: 30/1956; 65/1956; 77/1956. „klasszicizáló” művet a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának dr. Rajnai Miklós vezette bírálati csoportja, egy előzetes eredetiségvizsgálat után megvételre javasolta. Az értékesítéssel megbízott Felszeghy Béláné (Bpest, I. Vám u. 1.) fölajánló levelében ezt írta: „[...] Barátnőmnek van egy régi képe klasszicizáló stílusban Jóo [Joó] Ferenctől, aki állítólag szegedi festő volt 1840 körül. Egy szép nőt ábrázol a kép, aki egy könyvre támaszkodik. Ezen a könyvön a dátum és a nő [a festő] neve s valami latin szöveg [kalligráfia] van, úgyhogy a kép feltétlenül nagyon érdekes. Mindenestre arra kérném kedves Igazgató Úr, hogy írja meg nekünk, hogy valóban volt e Szegednek egy ilyen festője a tizenkilencedik század közepe táján, tehetséges és elismert volt-e? Mert ha érdekli, akkor megmutatnám a képet a barátnőmnél. Előre is hálásan megköszönve szíves felvilágosításait Jóo Ferencre vonatkozóan."—A festményt a múzeum művészettörténésze „Női arckép" címen leltározta be.145 12.) Madonna [Segítő Mária), 1847 körül. (28. kép) — A híres passaui, eredetileg Lucas Cranach festette „Mária-hilf” kegyképtípus másolata.146 A festmény valós - később tévesen közölt - alkotóját és eredetét Bálint Sándortól ismerjük: „Egy korai Madonna-képét (1847) e könyv szerzőjének ajándékozta” (Bálint 1959/2003, 167). A festményt 1958 körül a várostörténeti kutató az adatközlő özv. szatymazi Zsótér Dezsőné, ányási Temesváry Ilonától (Szeged, 1877. febr.7.- Budaörs, 1959. jan. 20.) - Zsótér Andor menyétől - kapta ajándékba. A mű azonos lehet azzal a Madonnaképpel, amely egykor a Máriahilf-szentélyben, a Szegedre bevándorolt németek vallási szokásait szolgáló Segítő Boldogasszony-kápolnában volt. Az építmény pusztulása után Zsótér Dezsőnén keresztül Bálint Sándorhoz, majd a hagyatékából a szegedi múzeumba jutott. (1980-ban, a Művelődésügyi Minisztérium pénzügyi támogatásával.) 145 MFM irattára: 125, 737, 791 és 795/1955; (Min. hiv. sz.: 863-03.360/955); 230/1956; 256/56; 366/1956. (A 401/1960-as dobozban.) 146 MFM, Bálint Sándor-hagyaték, ltsz.: B-89. 34.1. — Sajnálatosan 2003-ban tévesen, ismeretlen 18. századi alföldi másoló munkájaként került meghatározásrara (SZABÓ 2011, 92). 270
