Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Köszöntők, megemlékezések
Fodor István Horváth Ferenc barátom köszöntése Ünnepeltünk középkori kutatásainak homlokterében kezdettől a templomok feltárása és tudományos feldolgozása állott. Előbb a középkori Szer plébániatemplomát (MFMÉ 1974-75/1], majd a csengelei templomot tárta fel s tette közzé (MFMÉ 1976-77/1]. Szeged történetének első kötetében (1983] a város és környékének számos jelentős egyházi épületét mutatta be kollégáival. Aligha kétséges, hogy Horváth Ferenc műemléki jellegű kutatásai közül a legjelentősebb eredményeket a szegedi várban végzett ásatásai és megfigyelései szolgáltatták. Kollégáival lényeges részletekben sikerült pontosítaniuk a vár alaprajzát, emellett meghatározó jelentőségű új adatokkal gazdagították a XIII. századvégén vagy a XIV. század első felében épült gótikus vártemplom kutatását. A több mint egy évtizedet átfogó munkálatokról Fogas Ottóval írtak magvas beszámolótazArchÉrt2011-es kötetébe. A csengelei templomról írott, imént említett dolgozatából már sejteni lehetett, hogy Horváth tanár úr erős érdeklődést tanúsít a hazánkba költözött kunok története iránt. Ugyanis már akkor feltételezte, hogy e falut egykor talán kunok lakták. Negyedszázad múlva aztán Fortuna istennő azzal ajándékozta meg őt, hogy feltevését ténnyé szilárdíthatta. Az M5-ös autópálya építését megelőző feltárások idején ugyanis újra ő végzett ásatást a már egyszer napfényre hozott templom környezetében, s a templom körüli temetőben csakhamar rábukkant egy lovával eltemetett fegyveres kun nemzetségfőre. Bár hazánkban immár jó kétszáz esztendeje kerülnek elő a pogány hitüket megőrző kun előkelők temetkezései, ez volt az első kun sír, amelyet régész tárt fel. A csengelei kunt ugyanolyan rítussal temették el, mint keleti őseit, sírjának hasonmásai fellelhetők Belső-Ázsiától a Dnyeszterig. Nem csoda, hogy a lelet nagy régészeti szenzáció lett nálunk. Ásatója gyorsan elé is ment a nagy várakozásnak: az 1999 tavaszán feltárt sírról írott szép kivitelű könyve 2001-ben elhagyta a nyomdát. Ez azonban még nem minden. Két év elteltével újabb kun régészeti lelettel rukkolt elő. A szegedi Régészeti Tanszék gyűjteményében 1934 óta pihent egy Kiskunmajsa határából származó lelet együttes: szablya, kengyelpár, csikózabla és kés töredéke. A tárgyak alakja az eddig ismert XIII. századi kun sírleleteket idézte. A levéltári adatokból kideríthetők voltak az előkerülés körülményei is. Nem is képezhette vita tárgyát, hogy egy újabb pogány kun sírral gazdagodott Árpád-kori régészetünk. Emellett a szerző arra is javaslatot tett dolgozatában, hogyan helyezkedhettek el a Kiskunságban az egykori kun nemzetségfői temetkezések s a jövevény népesség szállásai. (MFMÉ Studia Arch. 9/2003.] Horváth Ferenc barátomat ugyan elsősorban jeles ősrégészként tartja számon a hazai és nemzetközi régészettudomány, fel kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy a középkori régészetben is jelentős életművet alkotott. Szívből kívánom, hogy ilyen irányú munkásságodat a jövőben még sokáig gyarapítsad. 8
