Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása tudósításomban említettJoóFerenczföstész úrnál volt szerencsém még látni Tizián Magdolnáját, mellyet a derék művész az érseki képtárból lemásolván, a jövő műkiállításon felküldend, s mi reméljük, figyelmet gerjesztend [kelt].”80— Ismeretlen a sorsa a Joó Ferenc készítette Szt. Magdolna című hasonmás festménynek, amelyet az akkoriban Tiziano Vecellionak tulajdonított olajképről festett. A mintául szolgált, hajdan eredetinek gondolt műről, az utókor egyik tanulmányában olvasható: „Vett az érsek a Morosini családtól egy Tiziano-nak tulajdonított Magdolna képet, melynek mását a Barbarigo palotában látta a pátriárka »csakhogy ennél jobban meg van őrizve« (51. tétel)" - idézi fel a szerző az egykori egyházi vezetőnek az átadási lajstromhoz fűzött megjegyzését (Harasztiné 1987,212,205-300). A Pyrker-képtár történetének egri szakasza több szempontból is kiemelkedő jelentőségű - írja 1987-ben Kiss Péter kutató. Az 1828-tól 1844-ig terjedő időszakban, az érseki palotának képtárrá átépített - ma is álló - déli szárnyában került sor az érseki festménygyűjtemény bemutatójára. Ez Magyarország első nyilvános tárlata volt, noha a korabeli források szerint 1817-ben Nagyszebenben már nyílt gyűjteményes kiállítás, de az egri kiállítást kimondottan erre a célra tervbe vett és újjáalakított épületben helyezték el (Kiss 1987,131). 1836-tól kezdődőn nyolc éven át itt volt látogatható A' nemzeti musaeum’ képtára, amíg 1844 nyár végén Pestre szállították. Joó Ferenc még a lebontás előtt több műről készített másolatot - mint tervezte, útnak indult volna Münchenbe. A néhány hónapos egri tartózkodást a Szibilla (utóbb Női arckép) című olajkópia tanúsítja. (16. kép) Ezt a máig egyetlen, 1844-ből Egerből fennmaradt Joó-műalkotást a szegedi múzeum súlyos sérülten, szakadozott állapotban 1956-ban szerezte meg. Az olajkép teljes körű restaurálására (a munka befejezésére) több mint hatvan év múltán, 2018-ban került sor.81 A piktor festette kópián a névjelzete elrejtve 80 Eger. Regélő - Pesti Divatlap (szerk. Vachot Imre), Pest, 1844. június 23-án. 1844. évf. Hl. félév 50. szám. 799-800. 81 MFM, Képzőművészeti gyűjt, lelt.sz.: 56.18.1 - Leltári karton: Női arckép [„Szibilla"]. Vászon, olaj 94x76 cm. Másolat Tiziano-festménye után. A kép egy fiatal nőt ábrázol, aki jobb kezében hosszúkás alakú könyvet tart. olvasható, a könyv baloldali lapjának közepén, a kalligráfiák között: „Festé Joó Ferencz 1844." A részleteiben helyenként eltérő képmásolat az érseki gyűjtemény (54. számú) Sibilla című, az idő tájt a velencei Giorgione föltételezett művéről készült, amelyet napjainkban „Tiziano Vecellio után" alkotó festő munkájaként tart nyilván a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára.82 A Joó Ferencnek mintául szolgáló kép szerepelta Nemzeti Múzeum számára 1836. június 14-én lajstromba vett, elajándékozni kívánt festmények kollekciójában.83 A művet 1954- ben és 1965-ben először ugyancsak Giorgione munkája után készült olajképként határozta meg a szakirodalom: D'aprés Giorgione: Sybille,(Pigler 1954, 570; Garas 1965, 47). A félig fedetlen kebellel, merész ruházatban ábrázolt fiatal nőalak jobb kezében kinyitva a jóslat könyvéttartja. Mint „ Sibilla di Cuma” képtípus jól tükrözi a romantika korszaka gyűjtőinek vonzalmát az érzéki témák iránt. A népszerű festmény 1826-ban Itáliában még David Weber tulajdona volt (Harasztiné 1987,220,239). Az Egerből végül a Szépművészeti Múzeumba átkerült, 1991 óta már Szibilla könyvvel címen újraleltározott festmény az elfogadott mai álláspont szerint, az 1515 körül Tiziano festette Vanitas (Hiúság) kép egyik 17. századi - azóta elveszett - variánsának másolata (Tátrai 1991, 119). (16-17. kép) Tiziano allegorikus, egy fiatal nőt tükörrel ábrázoló műve a müncheni Alte Pinakothekban látható. — A Tiziano készítette átköltés is jól mutatja a szibilla-ábrázolásnak, mint képtípusnak néhai népszerűségét és Giorgione művészetével való szoros kapcsolatot. A müncheni képtár Vanitas Ruházata: sötétkék-feketés színű antik köpeny, mely bal vállát szabadon hagyja. - Rejtett jelzet a festett könyv kinyitott lapján: „»Festő: joó Ferenc, 1844«. Szerzés: 1956. Származás: Hegyeshalmi Zoltánná. Állapot: szakadt. Érték: 800.-, Ft." 82 Tiziano Vecellio után (1488 k.-1576): Szibilla könyvvel, 17. század. Olaj, vászon, 95,5x76 cm, díszkerettel: 112,5x94,7x12 cm. Bpest,OSzM, Régi Képtár, ltsz.: 626. — L. Pigler A.: A Régi Képtár katalógusa. Bpest, 1954. 570. - Hátul felirat: «Sibilla di Giorgione Barbarello era nella collezione Farsetti; Io Teodoro Matteini feci il Disegno di questo bel Quadro per l’lncisore Dala». A különböző Szibilla-változatokat lásd még Richter, G.M.: Giorgio da Castelfranco. Chicago 1937, 219, 236, 263. old., 68. kép, 65. tábla. 83 Pyrker átadási leltárjegyzékének fénymásolata, 1836. jún. 14. Magyar Országos Levéltár/egri Főegyházmegyei Levéltár, 1750 raktári szám. 254
