Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása című képének nőalakja karakterben és beállításban emlékeztet az egri Szibillára-, azonos a fejdísz, a ruha, az ing, a kar és a kéztartás is. A Szibillák könyve helyett azonban ott tükörre támaszkodik a csábos nőalak felemelt jobbja: a tükörben pedig ékszerek, pénz, pénzzacskó és egy öreg kerítőnő alakja tükröződik. Nehezítette a Pyrker-gyűjtemény képeinek, mint a Sibilla és az Egy ifjú apácza festmények utólagos beazonosítását a korabeli műtárgyjegyzékben (1836), majd a későbbi történeti leírásában (1846) található több bizonyítatlan meghatározás, egymáshoz igen hasonló részadat. így, a Tiziano nevével fémjelzett „apácza-kép" leírásakor, a nőalak bal kézben - és nem a jobbjában - tart egy szintén nyitott könyvet (Mátray 1846,29). Ilyenformán a Pyrker-korabeli attribúálásokat a 20. század közepén megindult művészettörténeti kutatás a gyűjteményi darabok többségében fél évszázad alatt természetszerűleg módosította (Pigler 1967, 699-700). 1880-ban Joó Ferenc Egerben eltöltött időszakáról említést tesz a Szegedi Napló is. A cikkíró - minden bizonnyal a fiatal Mikszáth Kálmán - harmincöt év távlatából kissé anekdotikus stílusban számolt be az ifjú mesterről: „Tanulmányait eleintén Egerben, Pyrker híres képtárában tette, hol több sikerült másolatot készített híres művészek eredetije után, továbbá [önmaga] kiképeztetésére később Münchenbe utazott” (Mikszáth 1880, 2). A szerző soraiból az tűnik ki, hogy Joó rövid időre az érseki képtár és bibliotéka felügyelője is lett: „a Pyrker László-féle könyvtárt rendezte, s ott oly ügyesen másolt, hogy azt a képet hagyta ott, amit másolt, s elhozta az eredetit. Pyrker nem ismerte meg” - tréfálkozott az újságíró (Mikszáth 1880, 1-2). — Természetesen Joó mester a saját és valóban sikeres - egy-egy részletében az eredetitől kissé eltérő - másolatait hozta el Egerből, de a műpártoló és művészetbarát érsek föltételezett elismerése utal a festész képességeire. — Egerből azonban a festő feltehetően nemcsak a saját másolataival tért haza: mint azt láttuk, a portré- és kegyképfestés mellett Joó műgyűjtői szenvedélye is kialakult. E kedvtelését Joó János Mátyás - föltételezhető módon- a saját értékes Karcker-rajzmappa anyagának átadásával támogatta, azonban az sem kizárt, hogy érseki jóváhagyással kerültek az ifjúhoz a grafikai vázlatok, metszetek. Az utókor Joó Ferenc emlékét elsősorban Szeged arcképfestőjeként őrizte meg. 1917-ben, Móra igazgatóságának kezdetén már alig ismert, hogy a festő Bécsben tanult egykor. 1942-ben Lyka Károly ugyan hangsúlyozta Joó piktornak Szeged művészeti életében betöltött jelentőségét, de rávilágított a megélhetés kényszerére is: „Az 1850-es években Joo Ferenc arcképeken kívül cégtáblákat is festett” (Lyka 1942, 204, 316). A Joó-életrajzi összefoglalók közül a legutolsó, az 1992. évi Habermann-kötet pontosította ugyan a korábbi szerkesztők és szerzők följegyzéseinek a festőre vonatkozó fontosabb adatait, a most föllelt források értelmezésével erre törekszik jelen tanulmány is. Az egri rokon Az 1828-ban végleg egrivé vált Joó János Mátyás, támogató kapcsolatot jelenthetett Joó Ferenc bécsi tanulmányai végzéséhez az 1840-es évek elején, és latba vetette befolyását, hogy egyengesse félárva unokaöccse útját a festészeti tapasztalatok megszerzésében is. Váratott magára ez idáig a rajzmester származásának, Joó Ferenccel való rokoni kapcsolatának fölrajzolása, a szerteágazó családi kötelékek vizsgálata. Igazolható, hogy Joó János Mátyás apja, Joannes Joó (1780-1854),84 azaz Joó János szegedi asztalos-bútorműves az öccse volt festőnk atyjának, Joó István szeged-felsővárosi polgárnak. — Noha az idősebbik Joó János második házasságkötésekor sem rögzítették a szülők nevét a palánki anyakönyvek - így nevesítés nélküli Joó János Mátyásnak Joó Ferenchez fűződő unokatestvéri kapcsolata... Ám ismerjük a felsővárosi anyakönyvekből a festő és a nyomdászmester nagyszülei nevét: Joó Mátyás és Szabó Rózái voltak. Látható, hogy az unoka második keresztnévként a nagyapjáét 84 SztGytker. anyakv.: 1780.43. 255
