Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása az 1900-ban kiadott helytörténeti kötetében csupán megemlíti az akkorra csaknem elfelejtett „Jó Ferencz" képírót. Ezzel is indokolható a jeles történész sorainak apróbb pontatlanságai: „A negyvenes években... a bécsi akadémián három szegedi fiú nyert kiképzést. Hirth Antal..., Jó Ferencz és [Joó] János [?] unokatestvérek, kik közül az előbbi elzüllött, az utóbbi pedig mint győri rajztanár a Dunántúli vidék részére dolgozott és [végül Egerben] irodalmilagis működött" (Reizner III. 1900,407). — Szemben az állítással, nem található Joó János Mátyás neve a bécsi császári festő- és szobrász akadémia hallgatóinak lajstromában: Szegedről ebben az időszakban Joó Ferenc [1840/43], a festőtárs-jóbarát Vastag(h) János [1841/43) és Hirth Antal (1847) - későbbi nevén, Szegedi Antal - nyert képzést (Fleischer 1935, 51,55,93). Joó Ferenc alakját Czimer 1929-ben már pontosabban vázolta A Szeged-belvárosi Kaszinó százéves története című helytörténeti kötetében (Czimer 1929, 172-175, 259). A feltárt adatokkal a helyén értékelhető a festésznek 1844-ben Egerben, később pedig Szegeden 1847 és 1872 között kifejtett működése. Czimer könyvét megalapozottabb adatközlés jellemzi, és részben számba vette a művész akkor ismert munkáit is. Mint ugyancsak kaszinótag - továbbá a Dugonics-Társaság lelkes támogatója - Czimer szenvedélyesen kutatta a hajdani palánki társaskör tagjainak életét, amelyben Joó Ferenc is aktív szerepet játszott az 1840-es évek közepétől. Czimer ugyanakkor rögzíti könyve előszavában, hogy azért nem fogalmazhatta meg részletesen a kaszinó százévnyi históriáját, mert Szeged 1918. évi megszállásakor a francia hadsereg tiszti szolgái - a lakhelyül választott kaszinó épületében - az egyleti levéltár történeti irataival és régi jegyzőkönyveivel gyújtottak be (Czimer 1929, 3). Előfordult az 1940-es évek elején - a közzétett alaposabb Czimeri Joó-életrajz ellenére -, hogy a festő és rokona életéről pontatlan vagy éppen bizonyításra váró közlést adott közre a helytörténeti kérdésekkel foglalkozó kutató: „a 19. század első felében Joó Ferencnek és Jánosnak [a város] művészeti ösztöndíjat biztosított.” Erre, az amúgy érdekfeszítő kijelentés igazolására dokumentum nem került elő. A cikk szerzője ráadásul fordítva, Joó János Mátyást a festő unokaöccseként nevezi - az unokabátyj helyett -, alulértékelve egyben annak kiváló életművét és munkásságát Egerben: „felcseréli a művészi pálya ezernyi megpróbáltatással járó hivatását a kényelmesebb rajztanársággal” (Temesváry 1941, 7). Az akadémiát végzett ifjút unokatestvére, Joó János a rajziskola mestere, az érseki nyomda későbbi (1846) felügyelője vezette be felsőőri Pyrker János László (1772-1847) főegyházmegyei patriarcha-érsek műgyűjteményébe és könyvtárába. A főpap, a művészek és művészetek mecénása - egy 1880-ban megjelent szegedi lapközlés szerint - nemcsak gyakorlási lehetőséget engedélyezett Joó Ferenc számára, de Joó Jánoson keresztül átmenetileg megbízta az 1826-ban Velencéből áthozott képtára felügyeletével is. „Valamikor a Pyrker László-féle képtárt rendezte... A Joó piktor valaha csakugyan jó piktor volt. Fiatal korában mondják kitündöklött belőle a tehetség" (Mikszáth 1880,1-2). Pontosabban értesülünk a festő egri tartózkodásánakkörülményeiről a Honderű című társasági lap 1844. májusi újabb tudósításából. Az újság beszámol az újonnan rendbe rakott egri várkert és a pompás érseki díszpark kizöldüléséről. Továbbá, hogy a hónap elején megnyitották a „napról napra kényelmesebb fürdőházat [gyógyfürdőt]’’, amely alkalomból „dicséretesen működtek" közre a jászberényi egyenruhás „barna hangászok” [cigányzenészek], majd így folytatja: „Az ismeretes derék tanár Joó János úr kölcsönköny vtárt nyit. Mennyire örvendetes ez ránk nézve, eléggé nem mondhatjuk [dicsérhetjük]. Megragadom ez alkalmat, bemutatni a Honderűnek s általa a két hazának a főtiszteletű úr [unokajöccsét: Joo Ferenc ifjú festészt, ki alig 21 [23] éves, s már is bámulandó műveket állíta elő. Az ifjú művész remekel - eredeti [s] mind másolt darabokban. Szándoka a derék ifjúnak külföldre utazni, de nem könnnyen szabadul a sok munkától és az egriektől, kiknek ő valóban kegyencze.”79 * Festőnkről 1844júniusában a következő olvasói jelentést küldi Pestre „Csipdessy Lajos”: „Múlt 79 Eger, tavaszutó. Honderű, 1844. [május] 18. 20. szám, 659. 253
