Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása xra [krajcár] a városi pénztárból szokott módón kifizessen, számadásában kiadásban igazolván Szeged 1850* évi Aprilis 15én városi tanács ülésből75" Az ifjú Joó Egerben Az akadémia után Vastag János Bécsben maradt, Joó Ferencet viszont 1844. május elején Egerben találjuk. [14. kép] A festő lényegében a hevesi városban kezdte képírói pályafutását, és rövidesen továbbindult - a korabeli laptudósítók föltevése szerint - Münchenbe. Tudjuk, a volt akadémiai osztálytársával, Brodszky Sándor [1819-1901] festővel együtt római látogatást is tervezett. A végül megvalósult bajorországi út abból az említett 1847. évi levélből derül ki, amelyet Gábriel Menyhért, az 1840-ig szintén volt Kupelwieser-tanítvány küldött festőtársnak Szegedre. Támogatta az ifjú tanulási és „festészi" törekvéseit, tapasztalatszerzését az egri érseki nyomdász és rajzmester rokon, Joó János Mátyás, aki maga is több vízfestmény mestere volt [Lyka 1942b, 60]. Érzékelteti a szegedi Joó famíliával való jó kapcsolattartást az említett baráti levéldokumentum, de alátámasztják a szoros hozzátartozói pártfogást a korabeli laphíradások is. Arra azonban nincs adat, hogy Joó Ferenc, az 1829-ben végleg a hevesi városban letelepedett nagybátyjánál máraz 1830-as évek végétől tartózkodott volna (Reizner 1900.407; Apró 1980, 7). 1844 kora nyarán jelentek meg az első tudósítások a bécsi művészeti akadémiát három évig látogató Joó Ferencről és egri működéséről a pesti társasági [Regélő Pesti Divatlap, Honderű] lapokban.76 Az „akadémiai festő” - aki később örömest nevezte magát így - a Pyrker-képtárban [15. kép], a város legelső galériájában régi képeket másolt és javított, ugyanakkor portrékat is készített, miközben megdobogtatta az egri női 75 Tanátsi határozat: 1946. sz. April 15. '850. — MNL CsML IV. B. 1107. Szeged V. Tan. ír. 2358/1850. 76 Regélő Pesti Divatlap, 1844.50. sz., 799-800. Honderű, 1844.4. sz., 134. szíveket: „Jelenleg, a már ismert egri ifjú festész, a derék Joo Ferencz ur e vidéken mulat. E jeles művész az arczképek ecsetelésében bámulandó ügyességet fejt ki, ő arczképeinek élethű jellemét adja, a színezet kivitelében is szerencsés. Ez ifjú művész, e környékbeni sűrű megbízásainak végeztével [előbb] szülővárosába Szegedre, innen pedig a művészet eldorádójába München[be] és Rómába utazand, hol több évig a művészet belső fennségével tehetségeihez képest megbarátkozni szándékozván, visszatértével - miként ígéré - hazai tárgyak ecsetelésére fordítandja tehetségét. E kedves szándok fogantosítására sok szerencsét! Vezérelje őt ez útjában a művészet nemtője” - írja „Örzsi”, a Regélő divatlap női levelezője Egerből.77 Említettük, hogy az ifjú festészi gyakorlata szorosan kötődik unokatestvérének az egri érsekségen betöltött nyomdavezetői, rajzmesteri és könyvtárosi beosztásához. Erről „Csipdessy Lajos", mint az egykorú útirajzok álnevet használó levelezőinek (Keserédesi, Bökfí, Puff Jakab, Magyarbors] egyike [Á. Varga 1973,5.] többször korrajzot közölt a pesti lapokban: „A közjóért buzgó Joó János érseki rajzmester úr jövő hó elejétől olvasó könyvtárt nyitand, melly - mint hirdeté - máris mintegy 1000 kötettel ajánlkozik. S így megsemmisíté [cáfolja] ama közpanaszt, [hogy] »nem kapunk könyvet, különben olvasnánk«. Említést érdemel Joó úrnak Ferencz fivére [unokaöccse], ki külföldi utazásaiból [Bécsből] körünkbe tért, szép művészi tehetséggel lepett meg bennünket; midőn az érseki képtár emlékét [hírnevét] - mely nem 250, hanem 205 [amaz nyomtatási hiba] képből áll - itt is [meg]örökíté. Szeretnék, ha a jeles ifjú a jövő műkiállításon tehetségét tanúsítaná."78 Nem szerepel Joó Ferenc neve az 1845 és 1847 között megrendezett pesti műkiállítások értesítőiben. Ezzel is magyarázható, hogy Reizner 77 „...Már ha meg kell vallani, ezen ifjú hamis szemű művészbe biz én beleszerettem, de tudja isten, ő a szerelmet - igen természetes oknál fogvást - nem viszonozta. Ah! Én szerencsétlen.” - Vidéki hírek. Pesti Divatlap / szerk. Vachot Imre, Pest, 1844.1844. évf. I. félév 13. szám, 407-408. 78 „Csipdessy Lajos": Eger - Vidéki Tárca rovat, 1844. Regélő Pesti Divatlap [szerk. Erdélyi). Pest: Garay János, 1842-1844. OSZK, raktári jelzet: HA 12.463. 1844. évf., 45 sz., máj. 30., 687. 252
