Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Néprajz - Glässerné Nagyillés Anikó: Hagyományos minták és modern kihívások a családról a szeged-rókusi Szívgárda tevékenységének tükrében
Glasserné Nagyillés Anikó Hagyományos minták és modern kihívások a szívgárda tevékenységének tükrében 21) A 19. század második felétől nagy számban megjelenő vallási társulatok az aktív vallásgyakorlás keretét jelentették, ezzel nagy szerepet játszottak a társadalmi kohézió fenntartásában és megerősítésében (Barna 2011, 25). A 19. században felgyorsult a híráramlás, amely hozzájárult az életmód megváltozásához. A sajtótermékek egy részének fontos szerepe volt az olvasók gondolkodásának befolyásolásában. A tömegsajtó vállalkozásssá vált, a célja a hírek minél gyorsabb, minél több emberhez való eljuttatása volt (Klestenitz 2013,32). Az egyház veszélyesnek tartotta a tömegsajtót, ugyanakkor egyre többen felismerték ennek jelentőségét is. A pápa maga is ügy vélte, hogy a katolikus sajtó létrehozásával fontos pasztorációs eszköz állna az egyház rendelkezésére (Klestenitz 2013, 32-33). A jezsuiták az értelmiségre és az ifjúságra gyakorolt elidegenítő hatás ellensúlyozása miatt tartották fontosnak a tömegkommunikáció terén való megjelenést (Klestenitz 2013,93). Hasonló feladatot szántak a vallási témájú világi regényeknek is. Az alfabetizáció terjedésével egyre népszerűbbé váltak a gyakran intim témákról szóló regények. Ezek ellenében is igyekeztek a hívek, különösen az ifjúság számára hasznos, a keresztény értékrendnek megfelelő olvasnivalót biztosítani (Frauhammer 2014,158). Az új fórumokon való megjelenés mellett fontosnak tartották a gyermekek vallásos nevelését is. Ez összefüggésben állt a gyermekek megítélésének megváltozásával, a gyermekkor megjelenésével, felértékelődésével (Ariés 1987, 143) . Felismerték a szocializáció fontosságát is. Az egyén a közösség normáit belenevelődéssel sajátítja el, így válnak természetessé számára. A belenevelődés elsődleges helyszíne a család (Kresz 1949,10), a gyermeket 3-4 éves korától bevonták a család munkájába (Fél-Hofer 1997, 144) . „A paraszti közösségbe való beilleszkedés, a hagyományokba való belenevelődés folyamata a házasságkötéssel zárul le. Mind a leány-, mind a legényélet legfőbb mozgatója, rendező elve a házasságra, az önálló család alapítására való felkészülés volt.” (Fügedi 1988, 94) A felekezetek vezetői úgy vélték, hogy a szülők egyre kevésbé tartják a vallásos nevelést fontosnak, ezért igyekeztek ezt a feladatot - részben vagy egészen - átvenni tőlük. A hitoktatás mellett ezért fontos szerepet kaptak ebben a különböző vallásos gyermekegyesületek. A nemzet tartóoszlopai: a családok Az egyház a családok és a gyermeknevelés tekintetében visszanyúlt a felvilágosodás előtti értékrendhez, világmagyarázatokhoz, istenképhez. Ugyanakkor ez már nem a korábbi értékek teljes átvétele volt, mert emellett igyekezett a kor igényeinek megfelelően megszólítani a híveket. Ezt szolgálta a hívek differenciáltan való kezelése, a gyermek-, női, férfi, és családok számára létrejött közösségek, imakönyvek, a kor véleményformáló eszközeinek bevonása a pasztorációba. A Jézus Szíve-tiszteletet bemutató kötetek a kor társadalmi, gazdasági problémáira is felhívták az olvasóik figyelmét. A regényekhez, imakönyvekhez hasonlóan a keresztény értékrendnek megfelelő normákat igyekeztek közvetíteni. Ennek fontos része volt a családok helyzetének elemzése. A Jézus Szíve (kis) Naptárakban szintén nagy hangsúlyt kapott a példaadás, rövid történetek például a lelkigyakorlatokon, a résztvevők által leírt beszámolókon keresztül. Az olvasói levelek közzétételével szintén a vallásos élet fontosságára hívták fel a figyelmet. Ezeket a kiadványokat országosan adták ki, olvasásukat mind a Jézus Szíve Szövetség, mind a Szívgárda támogatta, szorgalmazta. Ennek megfelelően, noha nem kifejezetten a szegediek számára íródott, ők is olvasták ezeket a munkákat, illetve a szívgárdavezetők foglalkozásaikon olvashattak fel belőlük. A két világháború közötti vallásos írók, egyházi személyek úgy gondolták, hogy az első világháború, a trianoni békeszerződés és a gazdasági világválság okozta nehézségek leküzdésének egyik fontos feltétele, hogy a családok visszatérjenek a vallásos élethez. „Ha a család boldogulni akar, kell, hogy ismét a megtisztelő, az első helyet foglalja el abban Isten, ki a családnak a szerzője. Vezető szerepet kell adnia életében Jézus Krisztusnak, ki az ezer bajban küzdő, és ezer sebtől vérző családnak és az egész társadalomnak is a legőszintébb barátja 129
