Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Történettudomány - Máté Zsolt: A szegedi Szent György-templom és a Tornyos Iskola
Máté Zsolt A szegedi Szent György-templom és a Tornyos Iskola Az első három térkép méretei nagy szórást mutatnak. A táblázat eredményeit ügy foglalhatjuk össze, hogy a Balla-térképet mértékadó pontosságúnak tekinthetjük, pontosságban ezt a Szeged 1725 megközelíti, de nehezen mérhető. Túlzott pontosságot egyik térképtől sem várhatunk el. (Eredetiben a templomok mérete a térképeken 15-16 mm, a Balla-térképen valamivel kisebb. így a mérés bizonytalanságában a vonalvastagság is számottevő tényező.) Megállapítható viszont, hogy Cs. Sebestyén rekonstrukciós alaprajza arányosítva pontosan fedi a templom Balla-térképen ábrázolt, furcsa kontúrjának méreteit. Elfogadta a formát és méreteit, rekonstrukciójában ebből a kontúrból indult ki. Az így kapott rajzolatot értelmezte - saját építészettörténeti tudására támaszkodva - a Marsigli-térkép hevenyészett alaprajza alapján. Feltételezte, hogy a kontúr magját képező nyugati négyzet azonos a 19. századból megismert cca. 17x17 m-es tömeg alaprajzával, majd a támpilléreket és közbülső pilléreket a szokásos méretek alapján osztotta ki. Fentebb a Balla-térkép vedutájával már cáfoltuk, hogy a hajó és a szentély is kiépült volna. A 17x17 méteres alaprajz, a közrefogott toronnyal azonban reális feltételezésnek látszik. A torony régisége is elfogadható, de arányai, a fényképen látszó ablakai erre már nem engednek következtetni. (12. ábra) Nyugodtan emelhették a 18. századi ideiglenes miséző hely tornyaként a középkori maradványok befoglalásával. (Lásd: Dömötör torony!) A rekonstrukcióhoz Cs. Sebestyén nem közöl méretet. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha a térképről - a Balla-térképről lemérhető 8x8 öles négyzetet a később elfogadott egyelőre 17x17 méterre korrigálva -, a Balla-térkép konfigurációjába illesztve fogadjuk el. Az így számítható oldalhajó hossza mintegy 31 méter, a főhajó ennél 3 méterrel hosszabb, közel 35 méter, a teljes szélesség, 21 méter, a főhajó 9 m széles, a mellékhajók 6 méteresek. Persze mindez csak hozzávetőleges, hiszen az akár 1 métert is megközelítő falvastagságtól nagyvonalúan eltekintettünk. A belső méretek ennél kisebbek. Hogy az építményt később, a Szent Miklós minorita templom felszentelése után mire használták, nem tudjuk. Arra sincs adat, hogy kétszintes belsője, karzata volt-e? Lehet, hogy használaton kívül volt. Iskola funkciója még nem volt, mert Joseph Bainville 1860. évi helyszínrajza régi templom és őrtoronyként tünteti fel (Bainville 1860). Ehhez épült a bővítmény, feltehetőleg ekkor belül is átépítették, és a bővítménnyel együtt új homlokzatot kapott. A régi rész lett a lányiskola, az új a fiúiskola. A rendelkezésre álló fényképek és a festmény, az alaprajzi méretek birtokában több-kevesebb pontossággal lehetővé tették a homlokzat viszszaszerkesztését. A fényképről készült festmény a fénykép bizonytalanul kivehető részleteinek értelmezésében volt segítség. A homlokzati rendszer stíluselemzése néhány figyelemre érdemes vonatkozásra hívja fel a figyelmet, amelyek alapján a kialakítás korára következtetni lehet. Sajnos a főbejárat legnagyobb részét fák takarják. Az oldalhomlokzat és bejárati homlokzat legmarkánsabb elemei az egész homlokzatot átfogó pilaszterek. Ezek, a főpárkány fölötti attikára is felvezetett meghosszabbításukkal kétségtelenül a barokk egyházi építészet jellemzői. A palotaépítészetben a pilaszterek csak a földszinti övpárkány felett szokásosak, az attikába felvezetésük sem jellemző. - A magas attikáknak és hangsúlyos lizénáknak ugyanis fontos tartószerkezeti szerepük van: a templom boltozatának oldalnyomását hivatottak ellensúlyozni. Mivel a paloták felső szintje, majdnem kizárólagosan, fából készült síkfödém volt, nem lévén oldalnyomás, nem volt szükség attikákra, és a lizénáknak is csak díszítő szerep jutott. Tehát ez a 18. századból örökölt templomhomlokzat. Ha a 19. századi templomoknál is találunk hasonló pilasztereket, a főbejárat közepére eső tornyot - mint jellegzetes klasszicista motívum - mindig a főpárkány fölé emelt timpanon „támasztja” alá. Ez az iskola esetében hiányzik. Ez is és a tömeg sarkainak lekerekítése is 18. századi jellegzetességre utal. A második emeleti ablaksor vízszintes középső osztása barokk motívum. A klasszicizmusban a fő osztás a felső harmadban, esetleg felső negyedben szokásos, mint ahogyan ez az első emeleti ablakoknál így is van. Az első emeleti 101
