Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Művészettörténet
Nátyi Róbert .TIZENKÉT TSILLAGÚ KORONA' közvetítettek (Szent István általi ország-felajánlás, Regnum Mariamon) fűzi össze a grafika alatt olvasható vers is. A grafikát ebben a második állapotában a Máriát körülvevő tizenkét csillag koszorúzza, melyek feliratai életének egy-egy fontos eseményét idézik meg, kivéve az utolsót, ami kifejezetten a helyi Mária-tiszteletre utal, a Szögedi Segítő, Havi Boldogasszony titulus említésével. Egy legendaváltozat szerint az 1697. szeptember 11-én lezajlott zentai csatában, melyben Savoyai Jenő herceg döntő győzelmet aratott a török főhaderő felett, a szegedi Segítő Boldogasszony vezette diadalra a keresztény seregeket. Innen származik az Auxiliatrix Szegediensis titulus (Lugosi 1932, 45-48, Szilárdfy 1999, 287). Fel kell figyelnünk arra, hogy Binder metszetén az alsóvárosi kegykép fölött, vele egy tengelyt alkotva, az első csillag a Szeplőtelen Fogantatásnak, a korszakban elterjedt Immaculata Conceptio típusú ábrázolását szerepelteti, illetve a holdsarló alatt a tizenkettedik csillag, a helyi Mária-tiszteletre utaló Segítő Boldogasszony megjelenítője, a nap mandorlába foglalt Mária monogram, szintén a Napbaöltözött Asszony alakját érzékelteti. Szűz Mária életének eseményei közül a következőket emeli ki a program szerkesztője: „I. Immaculata Conceptio. II. Nativitas. III. Praesentatio. IV. Desponsatio. V. Annunciatio. VI. Visitatio. VII. Purificatio. VIII. Dolores. XI. Assumptio. X. De Carmelo. XI. De Rosario. XII. Ad Nives Auxiliatrix Szegediensis.” A csillagok szerepeltetése és szövegszerű értelmezése a hazai ferences hagyományban egészen Temesvári Pelbártig vezethető vissza. Szűz Mária tiszteletéről írt, első prédikáci- ós kötetében a Stellarium Coronae benedictae Mariae Virginis-ben magyarázatot fűz az egyes csillagok jelentéséhez. A tizenkét csillag szerinte háromszor négy tulajdonságot jelképez: négy testi, négy lelki jellemvonás mellett négy olyannal is bír Szűz Mária, amely az előző kettőt ötvözi. Az ugyancsak ferences Kopcsányi Márton 1631-ben Bécsben kiadott, A boldog Szűz Mária élete című hitbuzgalmi művében Mária tizenkét csillagú koronájához az egyházzal kapcsolatos magyarázatot fűzött. Ezek szerint az egyes égitestek jelentik: „a pátriárkák hitét, a próféták elmélkedését, az apostolok szeretetét, a mártírok erősségét, a doktorok böchességét, a konfesszorok békességes tűrését, a papok szentségét, a remeték szegénységét, a szerzetesek engedelmességét, a szüzek szüzességét, az özvegyek alázatát, a házasok javait”(KopcsÁNYi 1631, 296-298). Telek értelmezésében viszont kifejezetten Mária életének eseményeire (születés; bemutatás; menyegző; angyali üdvözlet; vizitáció stb.), illetve a Mária-kultusz elterjedt ikonográfiái típusaira (Immaculata, Fájdalmas Mária, Havi Boldogasszony, Rózsafüzéres Madonna stb.) vonatkoztak. A metszet egyszerre jeleníti meg a János Jelenéseinek Könyvé bői ismert, középkori eredetre visszavezethető Napbaöltözött Asszony képét, az országot védő Patrona Hungáriáé, azaz a Magyarok Nagyasszonya titulussal kiegészítve. Ráadásul a képtípus, ahogy az alatta megjelenő szöveg is megerősíti, alkalmas volt a Szeplőtelen Fogantatás tanának a megjelenítésére, ami a középkor századaitól kezdve a hazai Mária-tiszteletnek mindig is központi kérdése volt. Az Immaculata- tan népszerűsítése abban is megnyilvánul, hogy a Mária feje fölött megjelenő első csillag külön ennek a hangsúlyozását, kiemelt fontosságát szolgálja. Tehát a bevezetőben említett három jól körülhatárolható, mégis hazai kultúrtörténetünkben tematikailag összefüggő ikonográfiái szintet (Szeplőtelen Fogantatás, Patrona Hungáriáé, Napbaöltözött Asszony) kapcsolja össze egységes koncepcióként Binder kompozíciója. A Mulieramicta sole ábrázolásoka későközépkor legreprezentatívabb Mária-képei, amelyek a mariológiai tanok legteljesebb foglalatát jelentik. A Szent János által az Apokalipszis szövegében tolmácsolt látomás, a kozmikus attribútumokkal és az asszony alakjával összetett tartalmakat közvetítő képtípussá vált. A Szűz Máriára vonatkoztatott tanokat sűrített képi nyelven fogalmazta meg, a középkor századai folyamán újabb és újabb szimbolikus tartalommal gazdagodott értelmezése, amíg központi helyet foglalhatott el az áteredő bűntől mentes Szeplőtelen fogantatás tanának képi megjelenítéseként (Szöllőssy 1991,17). A szegedi főoltár Mária festményének eredetéről keveset tudunk, azt is jóformán a Napbaöltözött Asszony magyarországi kultuszának kiváló 357
