Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Művészettörténet
Nátyi Róbert .TIZENKÉT TSILLAGÚ KORONA' szegedi kutatója, a néprajztudós Bálint Sándor munkásságából ismerjük (Bálint 1942,233-236; Bálint 1943a, 436-442; Bálint 1943b; Bálint 1966; Bálint 1983; Szilárdfy 2006, 65-69). A jelenleg is a barokk főoltár centrumában látható, valószínűleg a 17. század folyamán alkotott munka Bálint Sándor feltételezése szerint egy elpusztult középkori Napbaöltözött Asszonyszobor helyettesítésére készült, a kultusz zavartalan biztosítása érdekében (Ordinánsz 1831; Jordánszky 1836,100-103; Lugosi 1932, 39-55; Bálint 1942, 233-236; Bálint 1983, 121-125; Szilárdfy 1994, 29). Ez a hipotézis analógiák alapján elfogadható, hiszen barokk retábulumokba beépített 15. századi oltárszobrokkal rendelkezünk az ország különböző területeiről, festményt viszont szinte egyáltalán nem találhatunk ebből az időszakból, ami kevés van, azok mind fogadalmi képek, talán (a jelenlegi ismereteim szerint) egyetlen kivételt jelentő bajai ferencesek oltárához tartozó Mária-képen kívül. A török hódoltság megszűntével elindult a szeged-alsóvárosi templomban is az újjáépítés munkája. A 18. század folyamán két ütemben folytatott építkezésnek köszönhetően alakult ki a templombelső elrendezését ma is meghatározó barokk összkép. A főoltárt 1713-ban állították fel, melynek ikonográfiái programja tulajdonképpen a kegyképhez igazodik, amit szintén ekkor helyezték el benne (Bálint 1983,84-86). A szabadon álló oltár első szintjén, a két szélen fél oszlopokkal keretezett, félköríves záródású fülkékben Szent Gellért és Szent Mór szobrai helyezkednek el. Beljebb, Szűz Máriát kétfelől kísérő, kagyló motívummal záródó fülkékben Szent István és Szent László királyok alakjai kaptak helyet. A második szint középső Mária betűmonogramja (ami későbbi kiegészítés) két oldalán Szent Imre és Szent József, illetőleg Szent Rókus és Keresztelő Szent János alakjait ismerhetjük fel. Mellettük kívülről, a ferences rend szentjei, Szent Ferenc és Páduai Szent Antal nyertek elhelyezést. Az oltár komplex összetett programjában a több évszázados hazai hagyományok ötvöződnek. A magyar szent királyok alakjai, mint védőszentek utalnak az országfelajánlás aktusára, Mária országpatróna funkciójára. Szent Gellért nem csak a Csanádi egyházmegye vértanú püspökeként szerepel, hanem - miként azt középkori életrajzából tudjuk - ő prédikált Szent István előtt Székesfehérváron Máriáról mint a mennybe felvett Boldogasszonyról, illetve Napbaöltözött Asszonyról. Legendájának ez a részlete a barokk kori katolikus hitvédelem időszakában a szakrális művészet fontos hivatkozási forrása lett (Szilárdfy 1996a, 67-80; Szilárdfy 1996b, 13-31). A 17-18. századi művészet programszerkesztői Szent István és a többi magyar Szent király tekintélyét, illetve tiszteletét kézenfekvőén kapcsolhatták össze, az akkor egyre populárisabb és széles körben elterjedt Immaculata-tannal, továbbá Gellért esetében a korai (11. század eleji) időpont miatt, egy több mint félévezredes, folytonos hagyományra is hivatkozhattak. A ferences szentek a főoltáron pedig az obszerváns lelkiség középkorból eredő - a 18. században is folyamatosan érvényes - különleges Napbaöltözött Asszony tiszteletének a megjelenítői. Arra, hogy ez mennyire aktuálisnak és kon- tinuusnak számított vizsgált korszakunkban, a szintén ferences Kopcsányi Márton Szűz Máriáról írott 1631-es könyvéből, mely a Mária-kultusz első magyar nyelvű alapvetése volt, idézünk. A szövegrészben a szerző egészen pontos értelmezését és magyarázatát adta a szalvatori- ánusok által különleges tiszteletben részesített Napbaöltözött Asszony képeknek. Hóidnak és csillagoknak fényességek, / A'Nap fényből származik ékességek, Mind az által több származik a Holdra, / Hogy sem a tündöklő sok csillagok így minden ékességek a szenteknek,/Származik ékességből Istennek, De több malaszt származott Máriára, / Hogy sem a földi’ s mennyei táborra, Chak rész szerént szállót malaszt azokra, / De tellyeségesenn Bódog Asszonyra: Mert ő is az Istennek testet adott, / És azért méltán meg koronáztatott. (Kopcsányi 1631, 296) Visszatérve vizsgált ábrázolásunkra, fontosságát és különlegességét jelzi, hogy egészen szokatlan a magyarországi kultúrhistóriában és művészettörténetben, hogy Mária egyik ikonográfiái típusa ilyen közvetlen módon, pontos leírásokkal 358
