Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Vukov Anikó Népi gyógyászati adatok a Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattárában II. vezetésével végzett gyűjtőútjaikat. A bevezetőben és a zárszónak tekinthető Megfigyeléseink fejezetben áttekintik az adatközlőkkel való kapcsolatteremtés sikerességét, tapasztalatait. Megtudhatjuk, hogy a magányosan élők közlékenyebbek, és az idős korosztály „mesél a legszívesebben". Tapasztalatuk szerint a makóiakkal könnyebben tudtak szóba elegyedni, mint a deszki megkérdezettekkel. A húsz adatközlőből tizenegy makóittalálunk; ennek kapcsán (több mint 50 százalékuk makói] jelen áttekintésben szerepet kap ez az adattári anyag. Sajnos, csak néhány esetben tüntetik fel a gyűjtőhelyet (Deszk esetében egy helyen], így csak azokat az adatokat tudtam egyértelműen elkülöníteni. írásukban a betegségekhez rendelik a gyógymódokat. A gyűjtőknek az a véleménye, hogy megismert szereketeredményesenlehethasználni, „hiszen sokszor jobb a régi, mint az új”. A kutatók több helyen minősítik a kapott adatokat, például: „Most jönnek az igazi és szerintem ténylegesen hatásos és jól bevált gyógymódok". Illetve: „voltak, akik szenteltvizet csöpögtettek a beteg fülébe. Értelmesebb emberek pedig a gyógyszertárat keresték fel..." Népi gyógymódok Csanádpalotán (adattári szám: 1068-90] Keletkezés éve: 1990. Szerző: Nagyfalusi Ilona Bevezetésként a szerző így indokolja kutatómunkáját: „Néhány éve már úgy látszott, elfelejtkeztünk a természet patikájáról. Ma már azonban egyre többet hallani az új jelszót: Térjünk vissza a természetes gyógymódokhoz" - a szerző gondolata összecseng Maria Treben 1990-ben magyarul is megjelent népszerű könyvével, amelynek címe: Egészség Isten patikájából. „A gyógynövények itt következő hosszú sora bizonyítja, mennyi értékes ismeretre tettek szert a régiek" - olvashatjuk Nagyfalusi Ilona indoklását. Ezután áttekinti a csanádpalotai egészségügyi ellátás fontos állomásait, a község orvosait. Külön kitér a faluban egykor pusztító járványok történetére és az állatorvosi ellátás lehetőségeire. Említést tesz a faluban egykor tevékenykedő „kuruzslókról" és Mari Gyuri bácsiról, aki a „helyretevéshez" értett. írásában a betegségtípusokhoz rendeli hozzá a gyógymódokat, interjúrészietekkel illusztrálva az adatokat. A közölt ráolvasásokat és hiedelmeket Polner Zoltán Éganyám, Földanyám című könyvéből idézi. Állatgyógyászati adatai Asztalos P. Kálmánnétól származnak, melyeket Polner Zoltán is idéz. Gyűjtésében szerepelnek szépségápolási praktikák (hajfestés, bőrápolás], amelyek a lentebb szereplő mutatóban is helyet kaptak. Hat adatközlő - köztük Asztalos P. Kálmán- gyógyító ismereteit dolgozza fel írásában. Az utolsó lapon gyógynövények rajzai láthatók. „Jaj, de fáj..." Fejezetek nagyanyáink gyógymódjaiból (adattári szám: 1099-93] Keletkezés éve: 1993. Szerző: Sipos István A „makai parasztok és hagymakertészek, szüleim és nagyszüleim gyógyító tudományát a hetvenes évek közepéig bezárólag” adja közre írásában a szerző. A bevezető fejezetben szól a népi gyógyászat iránti érdeklődéséről, felvázolja adatgyűjtésének lehetőségeit, véleményt alkot a természetgyógyászat és a népi gyógyászat kapcso- latáról. A szerző évtizedekig munkafelügyelőként dolgozott, itt hallott idős parasztemberektől a régi népi gyógymódokról, melyeket le is j egyzett. Mivel- amint írta - „a népi gyógyászatról mostanság sokat beszélnek", úgy döntött, jegyzeteit újabban gyűjtött adataival együtt közreadja. Bevezetőjének a Hajdanában, amikor még... címet adta, mellyel gyűjtésének célkitűzését is megindokolja: „a hajdani világba nyúlok vissza, amikor már csak néhány idős ember emlékezetében élő gyógymódot bányászok elő a feledés homályából”. írásából szándékosan hagyta ki azokat a gyógymódokat, amelyek „különböző folyóiratokban és könyvekben napvilágot láttak, így nem rendelkeztek az ’ódonság’ varázsával". Ez vonatkozott a méhész ismerősétől gyűjtött, propoliszból készíthető gyógyszerek gyűjteményére. Ugyanis kiderült, hogy egy szegedi klinika orvosától kapta meg gépelt lapokon egy szakmai találkozó alkalmával több méhész. így nem népi gyógyászati adatként, de külön mellékletként közli az említett propoliszos gyűjteményt. Ezután röviden áttekinti a népi orvoslás meghatározó pontjait: a tudás egykor „apáról-fiúra” szállt, illetve kenőasszonyok, csontkovácsok 339
