Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Glásserné Nagyillés Anikó Betegség és halál a szívgárdában a felnőttekhez hasonlóan imádságokkal, gyónással készülődtek, illetve a haldokló gyermekek a gyónás mellett felvették a betegek szentségét is. „Most tiszta a lelkem. Én jól elkészültem. Ki tudja, ha felnőtt koromban halok meg, hogyan talál a halál?"14 A halálra való készülés összekapcsolódhatott az áldozattal, a másokért vállalt szenvedéssel,15 amely Jézus emberekért vállalt szenvedésére, kereszthalálára utal. Emellett a felkészülés része lehetett a felebaráti szeretet gyakorlása, a másokkal való törődés is.16 A fenti idézetben szereplő kislányról halála után mint pártfogóról írtak, aki vigyázott a szívgárdistákra és vezetőikre, illetve aki a kéréseiket az Isten elé viszi.17 Mindez megegyezik a gyermekek halotti búcsúztató szövegeinek túlvilágról alkotott elképzeléseivel. A szívgárdisták nemcsak egymásra figyelhettek oda, hanem a közvetlen, illetve tágabb környezetükre is. Természetesen az ő halálukhoz is ugyanúgy viszonyultak, mint a szívgárdistáéhoz. Erre példa 1937-ben az a kislány, aki a nagymamája halálakor a nagyanyja Jézuskával való találkozását hangsúlyozta.18 A szívgárdában a vallás gyakorlatias megélését hangsúlyozták, amelynek része volt a másokkal való törődés is. A szegedi Csillagbörtönben raboskodó asszony gyermekének sírjáról való gondoskodás példa erre: halottak napján a szívgárdisták közül néhányan kimentek a temetőbe,19 hogy kigyomlálják sírját, virágot vigyenek rá és imádkozzanak érte.20 14 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának II. kötete, 51. oldal, 1938-1939-es tanév. JTMR.II. 4.5. 15 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának II. kötete, 51. oldal, 1938-1939-es tanév. JTMR.II. 4.5. 16 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának II. kötete, 52. oldal, 1938-1939-es tanév. JTMR.II. 4.5. 17 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának II. kötete, 52. oldal, 1938-1939-es tanév. JTMR.II. 4.5 18 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-cso- portja krónikájának I. kötete, 52. oldal, 1937-1938-as tanév. JTMR.II. 4.5. 19 A történet azért is érdekes, mert a gyermek sírjáról való gondoskodás nem „szervezetten”, a szívgárda keretein belül történt, ugyanakkor az iskolások az ott hallottak hatására döntöttek úgy, hogy a történetekből ismert elhanyagolt sírt rendbe teszik. A történetet az egyik gárdavezető írta le, aki a temetőben járva vette észre a szívgárdistákat. 20 A Szeged-rókusi állami elemi iskola 6 szivgárda-csoportja Miért tartották a gárdavezetők fontosnak, hogy ezeket a történeteket megörökítsék? Egyrészt emléket állítottak az elvesztett gárdatagoknak, másrészt a gyógyulások, illetve az „örök hazába” való hazatérések bemutatásával példát is akartak állítani a későbbi gyerekek elé. A történetekben szereplő szívgárdisták általában „mintagárdisták” voltak, tehát általuk azokat az erényeket, ilyen helyzetben elvárt viselkedései normákat tudták felmutatni, amelyet minden tagról elvártak: gyónás, gyakori imádság, Istenre hagyatkozás, sorsának méltósággal való viselése. Ugyanakkor a szívgárda többi tagjától a betegekről, haldoklókról való gondoskodást, az értük való imádkozást várták el. Ezek nem csak a szívgárda, hanem a társadalom közösségi normái közé is tartoztak, különösen a parasztság körében. Másrészt, a vallásos egyesületben a halálkép premodern megközelítése érvényesült, amelynek középpontjában Istennel és Jézus Szívével való egyesülés állt. Ebből adódóan a halál a negatív tartalom mellett pozitív üzenetet is hordozott, melynek előfeltétele volt, hogy az illető „jó halállal” haljon meg. Ehhez társult az a gyer- mek-halottbúcsúztatókban is megjelenő hit, hogy a gyermek halála után angyal, illetve a közösség védelmezője lesz, aki képes közvetíteni, közben járni Isten és az emberek között. A megfelelő felkészülésben segítették a gyerekeket a nagy számban kiadott vallási irodalmak is. A gyermekeknek szánt füzetekben gyakran írtak a szentek életéről és haláláról, amelyet példaként állítottak olvasóik elé. Ezek a történetek a legendairodalmakra épültek, de a gyermekek élethelyzetéhez, ismeretéhez igazították őket. A szövegek között lévő rajzok szintén segítették a megértést és az azonosulást. A bemutatott (általában Árpád-házi vagy Jézus Szíve tiszteletéhez kötődő, fiatalok-gyermekek védőszentjeként ismert történelmi személyek) szentek legfontosabb erényei a tisztaság, mély vallásosság, jótékonyság, jószívűség, engedelmesség voltak. A füzetek nyelvezete egyszerű, elbeszélő volt. A történet szereplőit már gyermekkorukban megismerték az olvasók. A későbbi szentek ugyanis - a legendáriumokhoz hasonlóan - már krónikájának I. kötete, 107. oldal, 1938-1939-es tanév. JTMR.II. 4.5. 330
