Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között II. Kakucs Lajos Temesvár, Temesvár, ma Timisoara Temesvári lövészegyletek és polgári gárdák A bánsági szabad királyi városok, különösen Temesvár esetében nehéz szétválasztani a város által alapított fegyveres gárdák, és a már a 18. század első felébben megjelenő polgári lövészegyletek tevékenységét és fejlődését. Annál is inkább, mert jóval a szabad királyi városi jogok elnyerése előtt az állandó török veszedelem, és a gyakran velejáró belső zavargások miatt úgy a tartomány katonai, mint később polgári vezetősége támogatta, sőt valószínűleg kezdeményezte a jelentősebb települések polgári fegyveres csoportjainak létrehozását. A Temesvár osztrák bevételét követő első évtizedben nem találunk utalást a német lakosság körében szervezett fegyveres polgári had létéről. Először 1735-ben, aTartományi Adminisztrációnak a Német Városi Tanácshoz küldött utasításában tesznek említést a polgároknak azon csoportjáról, melynek tagjai a katonaságnak nyújtandó, esetleges segédszolgálat érdekében, otthon fegyvert tarthattak (Adattár II, 288). Nem egyértelmű, hogy a tartományi és városi vezetőség által támogatott, felfegyverzett polgári egységek vagy a közönséges lövészcsoportok székhelyeként szolgált az 1734-ben már megemlített belvárosi vendéglő („Bürgerliche Schiesshüttenwirtschaft”). A Baróti Lajos által említett vendéglő mellett úgy látszik, hogy a 18. században más temesvári vendéglők is rendelkeztek lövészcsarnokkal. A szabad királyi város jogokat kérelmező városvezetők által 1779-ben összeállított belvárosi házak jegyzékében a 85. szám alatti épület mint „Schießstätte” volt bejegyezve. A listán szereplő katonai és egyházi épületek - köztük a „Schießstätte” - értéke nem volt feltüntetve, így joggal feltételezzük, hogy ez a katonaság tulajdonában volt (Petri 1966, 35). Néhány évvel később a belvárosi Kugler- Landrichter épület 1784-ből származó tervrajzán (Opris 2007) a lakórész, a vendéglő és istálló mellett egy lőcsarnok rajza is látható (Adattár II, 297). Amint már 1738-1739 eseményeinél is láthattuk (Marchescu 1941,60; Milleker 1886, 106-107), a török betörés alkalmával a román lakosság felkelésének leverésében részt vevő temesvári polgári hadakat egyes forrásokban mint szerb, másokban német, magyar és szerb etnikai összetételűnek mutatják be. Ismerve a város etnikai összetételét, az adott időszakban és a későbbi évtizedekben is ismeretlen a magyar lakosság bármilyen szervezett formájú megnyilvánulása. Tudva azonban, hogy már 1718-ban külön városi tanácsa volt a német és szerb lakosoknak, teljesen elfogadható a német és szerb polgári hadak korai önálló szervezésének gondolata (Kakucs 2010a). A kimondottan katonai tevékenységgel párhuzamosan a Temesvári Polgári Gárda (Bürgergarde) és a Freie Compagnie néven említett önkéntesek (Baróti Lajosnál „Banatische Volänters") az 1838-1839-es pestisjárvány idején biztosították a Pasa Kútja és a Zöld Erdő melletti vadászházban ideiglenesen felállított kórházak karanténját (Hammer 2011, 40-41). Az 1739-1779 közötti időből ugyan nem rendelkezünk adatokkal a polgári lövészegyletek tevékenységéről, további fennállásukat azonban bizonyítja az a tény, hogy a Temes Vármegye visszaállításának tiszteletére rendezett 1779. május 22-i temesvári katonai felvonuláson a sorkatonaság mellett ott voltak a felfegyverzett polgári alakulatok is (Szentkláray 1870, 351). A polgári fegyveres csoportok szervezésében új fejezetet nyitott Temesvár a szabad királyi 171
