Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Máté Zsolt Szeged hódoltság-kori török temetője voltak. Szabó ferde szemmel nézte a vagyonosabb körből jött úri fiút. Az én szememben az kapcsolja össze őket, hogy mindketten megélték a tiszai nagy árvizet, és vissza is emlékeztek rá. Szabó könyvben, nagyapám nekem mesélve emlékezett a Vízről. A mi házunk az árvízkor a Felső Tisza-parti mészégető háza volt, mélyen a későbbi töltés alatt. Nagyapám azt mesélte, hogy a vízkor hozzájuk menekültek a fölsővárosiak. Természetesen gyermekként minden szavát feltétel nélkül elhittem. Megvallom, hogy felcseperedve már kissé kételkedtem.„Aló hiszen, árvízkor a vízpartra, amikor még töltés sem volt..." Pedig neki volt igaza. A Lechner-féle felmérés szerint akkor az volt a város egyik legmagasabb pontja. A gyermeki emlékezetben hinni lehet, mert sokszor nagyon pontos. Ezért is foglalkoztat Tápay-Szabó visszaemlékezése, amelyben a török temetőt említi. Ha mendemondán alapult is, valami alapjának kellett lennie: „...kénytelen vagyok elpusztítani egy szép szegedi legendát - írja 1928-ban megjelent, Szegény ember gazdag élete c. könyvében. - Gondolom, Mikszáth is megírta, hogy egy régi prófécia szerint Szegedből csak akkor lesz igazi nagy város, ha majd hazatérnek a városba a halottak... A legenda szerint az árvíz alkalmával a Gyevi-temetőből a víz kiemelte a koporsókat és a koporsók a temetőből beúsztak a városba, azaz: »hazatértek a halottak«. Mindez nem így volt: én láttam azokat a koporsókat, de azok nem a Gyevi-temetőből úsztakbe, hanem abból a régi török temetőből valók voltak, amely a mi kertünk és a velünk a Hobiárt basa-ucca felé szomszédos Báthory-család telkének a helyén volt. A koporsók négyszögű ládák voltak és tényleg voltak még benne embercsontok; Szeged vidékén pedig a koporsók mindig öt- vagy hatszögűek voltak. Az árvízkor a talajból fölemelkedett koporsók, ha jól emlékszem, valami idegen fából voltak s az anyagukat szerszámkészítésre használta fel egy, az uccánk végén lakó öreg faragó, Mása Gyurka.” Szabóék háza a Vízkor - írja a könyvben másutt -, az édesanyja öröksége volt: "A hagyatékból az én anyámra, mint hallottam, húsz lánc föld jutott a »fekete szélen«, a Gazdagék uccája 1055. sz. ház [...] Ez a telek ma, az árvíz utáni uccaren- dezés óta 604 négyszögöl, - a legnagyobb az egész Vásárhelyi-sugárúton. Mai házszáma 57.”. (A 604 csak négyzetméter lehet, ld. alább!) Páratlan dolog lenne, ha Szabó emlékezését valamelyik régi térkép igazolná, mert másutt sem rajzban, sem írásban nem találni a török temetőre vonatkozó megjegyzést. Szegednek a fáradhatatlan kutató, T. Knotik Márta szerint hét telekszámozása ismert (T. Knotik 2014,305-309). 1) Az 1697. évi palánki, amelynek feltárásán nekem is szerencsém volt dolgozni (Máté 2013,10-13); 2) a Bállá Antal-féle 1776. évi; 3) az ú. n. város sorszám a Balla-térkép alapján; 4) Giba Antal számozása az 1841-44. évi térképen; 5) az új város sorszám, amely összevonta a városrészek számozását, de mivel Fölsővárosról indult - ahol Szabóék laktak-, számunkra változást az előzőhöz képest nem jelent; 6) 1859-1879. a városrész sorszám Fölsővároson lényegében szintén változatlan; 7) az Árvíz utáni utcaszámozás. Ez a legutóbbi csak akkor változott, ha az utca is megváltozott. Először mindenképpen azt kellene tudni, hol állt Szabóék háza, az Árvíz előtti 1055-ös számozású ház, amelyről jó negyven évvel később, a teljesen átépült szerkezetű városban Szabó úgy tudja, hogy az lett a Vásárhelyi sugárút 57-es szám. Az is kérdés, hogy a kétféle hivatkozás ugyanazt a helyet jelöli-e? A ház-, illetve telekszámok vonatkozásában bátran hagyatkozhatunk T. Knotik Márta publikációjára. A 4. számozást vehetjük mértékadónak, mert ez Fölsővároson az Árvízig lényegében nem változott, a Giba-féle térkép pedig megvan. A problémát a különböző korok eltérő felvételi pontosságú és eltérő méretarányú térképei jelentik. Nem egyszerű, de a Szeged Atlasznak köszönhetően már ez sem olyan nehéz, mint pár évvel ezelőtt lett volna (Szeged Atlasz 2014). Akkor szinte reménytelen küzdelmet kellett volna folytatni, hogy levéltárban, múzeumban felkutassuk az alkalmas régi térképeket. Legalább egy Víz előttit és egy Víz utánit - azt már ezek nélkül is tudjuk, hogy a Lechner által rendezett város házszámai a maival nem lehetnek azonosak, mert akkor a Római körúttól kezdődött a Vásárhelyi sugárút számozása, ma pedig a József Attila sugárúttá lett utat a Tisza Lajos körúttól számozzuk -, továbbá szükségünk lesz a mai állapot térképére is. Ha azután jutottunk valamire, 163
