Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Máté Zsolt Szeged hódoltság-kori török temetője Más, későbbi metszeteken a vár előtti négyszög feliratozva is van, mint török temető Szegedről ilyen ábrázolásunknincs. Figyelemre méltó azonban a Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae historico-geographica c. művében előforduló két említés. Az 1732 februárjában lezárt, latin nyelvű kézirat Zombori István által készített fordítását a szegedi Móra Ferenc Múzeum tette közzé. Ebben írja Bél Mátyás: „[...] a törökök híres-neves Hubiar agáját [...] díszes szertartással temették el a Felsővároson. Sírköve fölé türbét emeltek, jóshelyként zarándokoltak a sírhoz, és az oltárra helyezett és felajánlott pénzekkel nap mint nap teljesítették fogadalmaikat” (Bél 1984,30). „A katonai házak és kaszárnyák között ma is láthatók azon török síremlékek nyomai, melyben - mint fönt említettük - Hubiár (sic!) agát különíeges tisztelettel övezték övéi” (Bél 1984,38). Reizner János a szegedi bégekről szólva említi: „A szegedi hagyomány még egy Hobart vagy Hobiart nevű pasáról is emlékezik, kinek Felsőváros szélén, a tarjáni szőlők között volt nyaralója” (Reizner I, 1899, 114).6 1814-ben, a Bállá Antal-féle 1776. évi térkép másolatán Buday Mihály a Fölsővároson Hóbiárt városrészt jelöl, és nagyjából a mai Hóbiárt basa utca vonalán futó utcát Hóbiárt utca névvel tünteti fel. Az utca már az 1776. évi térképen is rajta van, de név nélkül. - Mint láttuk, a türbéket temető vehette körül, így ez már egy nyom, hogy valahol Fölsővároson keressünk egy török temetőt. Talán éppen ott, ahol népi eredetű utcanévként a basa neve is jelöli. Mivel tiszteleti névadásról a 19. század elején még nem beszélhetünk, az utcanév bizonyára a pasa sírhelyére mutat. A szórványos ábrázolások tanulsága az, hogy a törökök temetői a településen kívül helyezkedtek el, esetleg fallal övezve. Az egyszerű, lófarkas zászlókkal ékesített sírokon kívül némely esetben türbét vagy 1-2 más, nagyobb sírépítményt tartalmaztak. Mi az, amit ezen kívül tudunk? - Térképi beírás sem a legrégebbi, az 1713-ban rajzolt, 6 A pasa nevét sokféleképpen írják, s mint Péter László Szeged utcanevei c. könyvéből megtudjuk, nem lehetett basa csak bég, mert a szegedi várnak csak bégjei voltak, - de a népemlékezet Hóbiárt basaként tartotta fenn (Péter 1974,197). egész várost ábrázoló de La Croix Paitis-féle várostérképen, sem a későbbieken nem tüntet föl török temetőt. Minden szegedi dolgok tudója, „a szegedi tanyák Homérosza”,7 Tömörkény István számon tartotta Szeged török múltját, nemcsak mint író, hanem illetékességből is, mint a Kultúrpalota (benne a Városi Múzeum) igazgatója. A Nagyvíz című írásában megírja, hogy az 1870-es évek végén ősz szakállú török zarándokok jártak Gül baba sírjához (Tömörkény 1914,90). Útjuk, minta témának 1916-ban külön szentelt, Gül Baba zarándokai című írásában mondja: Temesváron, Makón, Szegeden majd a régi budai úton vezetett a szent sírjához (Tömörkény 1960,116). Közben ír Hóbiárt Basa nyaralójáról a szillériszőlőkben, de megjegyzi, hogy „a hosszú török uralomból semmi emlék sem maradt kőből. [...] Se mecset, se dzsánia, még csak a régi térképeken sem”. A szilléri szőlők egyébként pont arra voltak, amerre az 1814. évi térkép a Hóbiárt városrészt feltüntette. 143 évig volt Szegeden a török, 1543 farsangjától 1586. október 23-ig. Ez alatt a változó létszámú szegedi törökségnek temetőre is szüksége volt. Az akkori idők szigorú felekezeti temetkezése elképzelhetetlenné teszi, hogy a keresztény temetők valamelyikét használták volna. Az iszlám szigorú előírásai is keményen tiltották ezt. De, hogy hol volt ez a temető, hogy hány török temető volt Szegeden, erről nincs egyáltalán forrásunk! Egyetlen, a törököktől való felszabadulás után közel kétszáz évvel írt visszaemlékezésben van a török temető megemlítve. Erre a sokáig mendemondának tartott utalásra kell hagyatkoznunk. Tápay-Szabó László - eredetileg Szabó László - nevére több Szeged-kutató csak legyint: Nem kell komolyan venni! Szabó László nagyapámmal egy évben, 1874-ben született. Nagyapámmal - Tombátz Istvánnal - éveken át járt egy osztályba: előbb a fölsővárosi Szent György-templom maradványából alakított Tornyos Iskolába, majd együtt kerültek gimnáziumba. A könyvében Szabó többször megemlékezik róla, de jóban nem 7 Bárdosi Németh János titulálja így Tömörkényt, az író születésének centenáriumára készült Emlékkönyvben (Bárdosi 1966,360). 162
