Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Walter - Fintor - Skultéti A sándorfalva-eperjesi soványítóanyagának előzetes petrográfiai vizsgálata kibúvások (Paucä 1965, L-34-XVI; Paucä 1967, L-34-VI; L-34-XI; L-34-XII; L-34-XVIII; L-34-XXII; L-34-XXX; L-34-XXXV; L-35-XXV; PAUCÄ 1968, L-34-XII; L-34-XXII; L-34-XXIV; L-34-XXIX; L-34-XXVIII; L-35-I; L-35-VIII; L-35-XI; L-35- XIV; L-35-XIX; L-35-XX; L-35-XXIII; L-35-XXVI; L-35-XXIX]. Elképzelhető, hogy ezen kőzetek a Maros folyó hordalékaiként szállítódtak a kerámiakészítés helyszínének közelébe. Jelenleg a kavicsos-csillámos kerámiák lelőhelyeinek térbeli elterjedése alapján feltételezhető, hogy gyártásuk központja vagy előállításuk műhelyei erősen koncentrálódtak a Körös, a Tisza és a Maros folyók vidékére (11. tábla). Meg kell jegyeznünk, hogy a sándorfalvi telep legdélebbi részén egy fazekasműhely helyezkedett el, a környékén amorf formájú agyagkinyerő gödörkomplexumok és kutak kerültek elő. Egy fazekasműhely felépítésének és működtetésének elengedhetetlen feltétele a kerámiakészítéshez szükséges jó minőségű agyag, és ennek az előkészítéséhez, megformálásához szükséges víz (Benedek-Bene-Benedek 2015,212). A telepen minden feltétel adott volt a kerámiakészítéshez, a fazekas tevékenységre utalt a lelőhelyen feltárt edényégető kemence,13 a gödrökből előkerült kerámiasalak-darabok14 és a rontott, deformálódott szürke, gyorskorongolt edénytöredékek.15 A fazekasműhely részét képező 207. gödörrendszerből származó különálló kerámiasalak minta ásványtani összetétele (kvarc, plagioklászföldpát és csillám törmelékek) rokonítható az általunk megvizsgált kerámia minta ásványtani alkotó elemeivel (monokristályos kvarc, csillám, kerámiasalak, kerámiatörmelék, plagioklász földpát és földpát dús kőzetszemcse), ebből arra következtethetünk, hogy a kerámiasalak egy kavicsos-csillámos kerámia túlégett, rontott darabja lehetett. Ez alátámasztja azt a feltételezésünket, hogy a telepen helyben készítettek kavicsos-csillámos kerámiát, és a csillámos so- ványító anyagot importálták a telepre, de ennek megerősítése érdekében megfelelő nagyszámú 13 Az edényégető kemencéről bővebben: Vörös 1982; Vörös 1987a. 14 Ltsz.:82.9.126; Ltsz.:82.9.445; Ltsz.:83.1.112; Ltsz.: 83.1.133; Ltsz.:83.1.246. 15 Ltsz.: 82.9.155; Ltsz.: 82.9.201. mintasorozat vékonycsiszolatos vizsgálata szükséges. A kerámiatípus helyi előállítását erősíti az is, hogy az egyetlen vizsgált töredékben soványítóanyagként kerámiasalak is található, ez arra utal, hogy a fazekasműhely használata során a tört cserepet és a selejt anyagát is „visz- szaforgathatták" az újabb edények készítéséhez. A kavicsos-csillámos kerámia területi elterjedése egy intenzív kapcsolatrendszert, nagy teljesítményű műhelyeket és belső kereskedelmet feltételez. Sándorfalva-Eperjesen kívül ismertek még olyan késő szarmata telepek, amelyek leletanyagában kavicsos-csillámos kerámia található, és a lelőhelyeken edényégető kemencéket is feltártak. Például Nagymágocs- Paptanya (Vörös 1984, 21), Makó-Dáli-ugar M43,40. (Benedek-Bene-Benedek 2015, 205; Sóskúti 2016,77-78; Benedek-Pópity-Sóskuti 2017,159), Makó-Járandószél (Haraszti 2017, 134) és Timisoara-Freidorflelőhelyeken (Mare- Tänase-Dra§ovean 2011,119; 136-137; Grumeza 2016, 74-75), azonban meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb esetben nem ismert, hogy milyen kerámiákat égettek ezekben a kemencékben. Egyelőre nem dönthető el, hogy ezeken a telepeken helyben állították-e elő a csillámos kerámiát. 4.3.Égetés A kerámia színét befolyásolják az agyaghoz hozzáadott adalékanyagok és az égetési hőfok (Vaday 1984, 31-32). A vizsgált mintának és a telep legtöbb kavicsos-csillámos kerámiatöredékének a felületén a barna szín dominál, azonban a törésfelületük szürke, szürkésbarna, így egy gyenge oxigénszegény (redukciós) égetéssel lehet számolni, enyhe felületi oxidációval. A telepen előfordulnak barna színű fekete foltos kerámiatöredékek is, ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a főzőedények felületi színének kialakulását a rendszeres használatuk befolyásolhatta (Walter 2017, 40). A természettudományos módszerekkel vizsgált kerámiák és a bennük lévő kerámiasalak, kerámia törmelékszemcsék ásványtani összetétele és a diopszid jelenléte vagy hiánya alapján becsülhető a minták kiégetési 138
