Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Walter - Fintor - Skultéti A sándorfalva-eperjesi soványítóanyagának előzetes petrográfiai vizsgálata hőmérséklete. A meszes agyagban a diopszid megjelenésének kezdeti hőmérséklete ~ 850 °C. Szakirodalmi ismeretek alapján (Cultrone et al. 2001} a kerámia alapanyagában megjelenő muszkovit 800 °C körül kezd átalakulni mullit- tá. Mivel az általunk vizsgált kerámiában nem jellemző a muszkovit csillámok mullitos átalakulása, illetve a diopszid ásványok megjelenése, így ennek kiégetési hőmérséklete < 800 °C-ra becsülhető. A kerámiasalak, kerámia törmelékszemcsék olvadást követő megszilárdulásának hőmérséklete a bennük megjelenő diopszid ásványok alapján > 850 °C-ra becsülhető. 5.Összefoglalás A kavicsos-csillámos kerámián végzett anyag- vizsgálatok új perspektívát nyitnak a késő szarmata edényművesség kutatásában, amelyet a fentiekben bemutatott Sándorfalva-Eperjes lelőhelyről származó egy darab kerámiasalakon és egy kerámiatöredéken végzett petrográfiai vizsgálatok is jól példáznak. Bár a kis mintaszám miatt a sándorfalvi telepről származó kőzettani eredmények egyelőre még csak előzetesnek számítanak, de ezzel együtt fontos, új eredményekkel szolgálnak a késő szarmata edényművesség kutatásához. A kerámiatípussal kapcsolatban először vált bizonyítottá, hogy a fazekasok so- ványítóanyagként a kavics és a csillámos kőzet mellett, kerámiatörmeléket és kerámiasalakot is használtak. Megállapítottuk, hogy a kerámia minta nagyrészt monokristályos kvarcból, csillámból (biotit és muszkovit}, kerámiasalakból, kerámiatörmelékből, földpátból és földpát dús kőzetszemcséből áll. A vizsgált különálló kerámiasalak minta ásványtani összetétele kvarc, plagioklász földpát és csillám törmelékek. Az eddig elvégzett természettudományos vizsgálatok megerősítették, hogy a kerámia mintában található korábban fehér kőtörmeléknek nevezett soványítóanyag kerámiasalakkal azonosítható. Annak érdekében, hogy összetettebb képet kapjunk a kerámiasalak és a kerámiatörmelék soványítóanyagként való használatáról, további vékonycsiszolatok készítésére van szükség, egyrészt a sándorfalva-eperjesi telepről, másrészt kontrollanyagként, más késő szarmata telepekről származó kavicsos-csillámos kerámiákon, emellett a folyami hordalék és a nyersanyag-forrás vizsgálata is a jövőbeli célunk. A kőzettani vizsgálatok eredményei igazolták, hogy Sándorfalva-Eperjes közvetlen földtani környezetében a felszínen vagy a felszín közelben nem található olyan kőzet, melyből származtatható lenne a mintákban megjelenő nagy mennyiségű csillám (muszkovit, biotit} szemcse. A vizsgált minták lelőhelyének tágabb környezetében, Románia területén azonban a földtani térkép alapján több helyen megjelennek csillámos gneisz előfordulások, kibúvások. Elképzelhető, hogy ezen kőzetek a Maros folyó hordalékaiként szállítódtak a kerámiakészítés helyszínének közelébe. A sándorfalvi kavicsos-csillámos kerámiákat vélhetően helyben készíthették, és a csillámos anyagot importálhatták a telepre. Ezt alátámasztotta a különálló kerámiasalak vékonycsiszolatos vizsgálata is, mert ennek eredményeként feltételezhető, hogy a kerámiasalak egy kavicsos-csillámos kerámia túlégett, rontott darabja. A kerámia minta kiégetési hőmérséklete 800 °C alatt történhetett, a különálló kerámiasalak minta esetében 850 °C-nál magasabb hőhatással számolhatunk. 139
