Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)

Régészet

Walter - Fintor - Skultéti

A sándorfalva-eperjesi soványítóanyagának előzetes petrográfiai vizsgálata

4.Következtetések 4.1.Soványítóanyagok

Egy kerámiafajta elemzése során elengedhetetlen az agyagos alapanyaghoz kevert soványító- anyagok petrográfiai vizsgálata, mivel a sová- nyításra használt anyagok számos információt hordozhatnak a proveniencia meghatározás szempontjából, emellett a kerámiakészítés technológiájáról és az edények funkciójáról (Kreiter 2007,149). A vizsgált kerámia mintában főként monokristályos kvarc, csillám (muszkovit, bio- tit), kerámiasalak és kerámiatörmelék, illetve sok földpát és földpát dús kőzetszemcse figyelhető meg, erre a kerámiatípusra kifejezetten nagy méretű és gyakran egyenetlen eloszlású soványítóanyag jellemző. A fazekasok soványí- tóanyagként a kavicsot, a csillámos anyagot és a kerámiatörmeléket az edények fizikai ellenálló képességének növelése érdekében, gyakorlati okokból használhatták. A kaviccsal való soványítással növelhették meg az edények hőtartóképességét, míg a csillámszemcséket vélhetően a nagyobb hőtűrőképesség elérése érdekében helyezték bele, így akár szabad tűz fölött is főzhettek bennük (Sóskúti 2005,246; Vaday etal. 1999,182).9 A tört kerámia felhasználásának oka valószínűleg a kis hőtágulása lehetett, mert így a folyamatosan hőnek kitett edényben a mikrorepedések kialakulásának esélye csökkent (Kreiter 2007,155). A kavicsot - a telep többi kavicsos-csillámos kerámiájához hasonlóan - túlnyomó többségben zúzva használták fel, így a készítésekor a szemcsék szögletes felülete erősebbé és tartósabbá tette az edényt. Kézenfekvő, hogy a főzésre használt edények előállításához, ilyen összetételű soványítóanyagokat használtak. A kerámiatörmelékkel való soványítás során az agyagos alapanyaghoz a kiégetett edények összetört töredékeit keverték, ez a technológiai fogás az őskor teljes időszaka alatt, az újkőkortól a vaskor végéig nyomon követhető.10 11 A kerámia9 A csillám soványítóanyagként való felhasználásának oka - az edények hőtűrőképességének növelése -természettudományos úton még nem bizonyított, a jövőben további kutatásra érdemes.

10 Bükki kultúra (Szakmány2001, l.t); Lengyel kultúra (Gherdán 2009, 121]; Tisza-kultúra Gorzsa csoport (Vanicsek et al. 2013, 6-7); Lengyel III kultúra

törmelék soványítóanyagként való felhasználása egy teljesen általános vonása a szarmata kézzel formált kerámiának, melyre a kutatás már korán rámutatott.11 A vizsgált kavicsos-csillámos kerámia mintában megjelenő kisebb-nagyobb szabálytalan alakú, kissé csipkézett szegélyű szemcsék a kerámiasalakkal, azaz egy túlégett kerámiatörmelékkel való soványítást bizonyítják, ami új eredményként szolgál a késő szarmata kerámiaművesség kutatásában, a kerámiatípussal kapcsolatban a jövőre nézve még tisztázásra vár, hogy mennyire lehetett általános jelenség.

4.2.Csillámos anyag lehetséges geológiai származási helye, műhelyei

Sándorfalva-Eperjes késő szarmata telep szűkebb környezetében a földtani térkép alapján nem található felszínen vagy felszín közelben olyan kőzet (csillámpala, gneisz, riolit, egyéb savanyú kőzet), melyből származtatható a mintákban megjelenő nagymennyiségű csillám (muszkovit, biotit) szemcse. így mindenképp importtal kell számolnunk, a kérdés csak az, hogy a kész edényeket vagy a sovány ításhoz használt csillámos anyagot szállították-e a telepre.12 A kerámiában megfigyelt nagy mennyiségű egyedülálló, nagy méretű és sajátalakú kvarc és csillámszemcse jelenléte azok rövid idejű, inkább folyóvízi szál- lítódására vagy folyóparthoz közeli, hegylábi törmelékből való származására utalhat. A vizsgált lelőhelynek tágabb környezetében, Románia területén a földtani térkép szerint több helyen megjelennek csillámos gneisz előfordulások,

(Gherdán 2009, 46-48]; Tűzdelt barázdás kerámia kultúra (Gherdán 2009, 52]; Hunyadihalmi kultúra (Szakmány 2008,67]; Balaton-Lasinja (Horváth 2010, 78; Horváth 1991,118]; Kostolac kultúra (Gherdán 2009,56]; Boleráz/Baden kultúra (Horváth 2010,60]; Kisapostag kultúra (Gherdán 2009, 57]; Nagyrévkultúra, Vatya kultúra (Kreiter 2007,146].

11 Legutóbb például: Makó-Beke-tanya (Heipl 2017, 184]; Makó-Mikócsa-dűlő M43, 29.lh. (Benedek- Pópity-Sóskúti 2017, 155]; Pusztaszer-Csöngölei- oldal II. (Balogh-Lőrinczy 2010, 10-11]; Szeged, Kiskundorozsma-Tóth János dombja (Balogh-Lőrinczy 2010,35]; Tiszabura-Pusztataksony (Veres 2012,33]

12 Bővebben lásd: Walter 2017,41-42.

137