Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)

Régészet

A Makó-igási járandói szarmata telep szerkezete és épületei Sztankovánszki Tibor A paticsok, azaz a házak faltapasztásainak meg­létével a neolitikumtól számolhatunk. Gyakori leletei a különféle korú településeknek, ennek ellenére kevés alkalommal kerültek vizsgálat alá. Jelen munka Makó-igási járandó római kori lelőhely paticsaiból levonható következtetések oldaláról közelíti meg a szarmata időszak épí­tészeti szokásait. A lelőhely leírása Az M43-as autópálya nyomvonalán 2011-ben végzett megelőző feltárásokat a 32. és 33. lelő­helyeken (1. kép] a Móra Ferenc Múzeum megbí­zásából a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke.1 A két lelőhely szarmata objektumai egy településhez tartozhattak.1 2 A jelenségek a vízpart mentén és a terület két kiemelkedő dombvonulatán koncentrálódtak. A 33. lelőhely a Száraz-ér kanyarulatában, a magas parton, a vízparttól K-i és D-i irányban helyezkedik el. 1 A feltárás vezetői: Kulcsár Valéria (SZTE BTK Régészeti Tanszék], Pintér-Nagy Katalin (SZTE BTK Régészeti Tanszék). Ezúton is köszönöm nekik, hogy a telepü­lés anyagát publikálhatom. Külön köszönöm Gabler Dénesnek a kiválasztott római leletanyag meghatá­rozását. A kiválasztott kőanyag beazonosításában köszönöm Fintor Krisztián (SZTE TTIK Ásványtani Tanszék) segítségét. Köszönöm Herendi Katalinnak és Osváth Zsófiának a segítségét. 2 Egyetemi MA szakdolgozatomban a szarmaták te­lepülésszerkezetével és a házaival foglalkoztam (Sztankovánszki 2016). A lelőhely római amphoráinak feldolgozását Szebenyi Tamás készítette el (Szebenyi 2013., Szebenyi 2017,325-343). A település mellett levő 7 sírból álló késő szarmata temetőrészletet Lipták Gergő elemezte egyetemi BA szakdolgozatában (Lipták 2013). A lelőhely régészeti korú objektumai leletanya­guk alapján egy szarmata telepet és egy hasonló korú temető részletét, valamint egy újkori település jelenségeit rejtik. Az ásatás területe összesen 19.202 m2 volt, ebből megközelítőleg 7500 m2-re terjed ki a szerző által vizsgált római kori teleprészlet. A szarmata telep DK-i szélétől DK-i irányban egy enyhe mélyedés választja el a temetőrészletet, amely kb. 140 m-re található a település határától (1. kép], A feltáráson összesen 192 stratigráfiai egységet dokumentáltak, melyek közül 154 szarmata, 22 újkori. Összesenló jelen­ség korát nem sikerült beazonosítani. A vizsgált szarmata teleprészlethez 141 stratigráfiai egység tartozik.3 * * * 7 A település feltárt részének használata a leletanyagok alapján a Kr.u. 2. század végétől a Kr.u. 4. század közepéig datálható. A település szerkezete, objektumai A lelőhelyen összesen 117 gödröt tártak fel, melyek a településrészlet területének ÉNy-i és DK-i részén, tehát a feltárt településrészlet szélén sűrűsödtek, de megtalálhatóak az egész területen elszórva, helyenként kisebb csopor­tokban (2. kép]. Ezen objektumok szinte kivétel nélkül tároló, agyagnyerő, másodlagosan pedig szemetesgödrök voltak. Felszíni épületekre, kerítő árkokra, karámokra esetleg más típusú felszíni objektumokra utaló nyomot nem figyeltek meg.'1 3 A publikációban a könnyebb érthetőség végett csak objektumszámokat tüntettem fel. 4 Néhány gödörben cölöplyukak, és az egyik gödör padkáján karólyukak voltak megfigyelhetőek. 103

Next

/
Thumbnails
Contents