A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)

NÉPRAJZ - Vukov Anikó: Népi gyógyászati adatok a Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattárában. I.

Vukov Anikó Népi gyógyászati adatok a Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattárában I. Az eufemiszikus elnevezéseknél (pöndölbe- tegség, rosszabetegség) vagy tájnyelvieknél, mint pl. a többféle elnevezéssel illetett epilepszia - utalással a másik változatra - mindkét betűnél megtalálhatóak. Például: CSALÁN (VISZKETÉSES ÉS GYOMORRONTÁSOS IS) 208-71 EPILEPSZIA/NYAVALYAJÁRÓS néven/ 205-71, /ROSSZ NYAVALYA néven/ 206-71,447-73 ROSSZ NYAVALYA /EPILEPSZIA / 206-71,447-73 NYAVALYAJÁRÓS /EPILEPSZIA/ 205-71 Azoknál a tájnyelvi elnevezéseknél - ameny- nyiben azonosítható kórforma, pl. kásaszöm - köznyelvi változat egyaránt szerepel az alábbi módon: KÁSASZÖM /GRÍZ, MILIUM/ / 205-71 ADATTÁR Vásárhelyi szógyűjtemény (205-71). Keletkezés ideje: 1966-67. Gimnáziumi tanuló készített a pályázatra írt munkát. A kötetbe rendezett szójegyzékben betegségek, gyógymódok és gyógyítók népi elne­vezéseit találjuk. A gyűjtemény segítségével nem gyógymódokat, recepteket ismerhetünk meg, hanem a népi kifejezések értelmezését végzi el. Népi gyógymódok Vásárhelyen (206-71). Keletkezés ideje: 1966-67. Kiss Lajos Szegény emberek élete3 című köny­ve mellett három adatközlőtől tájékozódott a pályázati írás szerzője. Alapvető nézőpontja elítélő, ironizáló („Azt a hatást, amit a macska­farka nyújt, elérhetjük egy zsebkendővel, csak a macskafarka többet nyújt, pl. szőr, baktériumok, szennyeződések stb.”) Tíz csoportra osztva írja le a kapott adatokat, ezek gyógymód, illetve betegségek szerinti felosztást jelentenek. Népi gyógymódok Vásárhelyen (207-71). Keletkezés ideje: 1966-67. 3 Kiss 1981. Első kiadása 1939-ben. Gimnáziumi tanuló pályázata, mely három adatközlő információin alapul, valamint a be­vezetőhöz felhasználja az Orosháza néprajza kötetet is. Törekszik a babonaság, „primitív gondolkodás” elválasztására, megítélése szerint a népi gyógyászatban keveredik egymással a babona és az ésszerű megoldások. Ez utóbbi­akat, melyeket a „mai fejlett orvostudomány is elismer” konkretizálja (hársfatea köhögésre, piros szüvirág szívműködés serkentésére, il­letve a glicerin használata bőrbetegségekre). Harmincnégy betegséget sorol fel, melyekhez hozzárendeli a változatos gyógymódokat. Népi gyógymódok, babonaságok (208-71). Keletkezés éve: 1966-67. Szintén gimnáziumi tanuló készítette: a címből is kitűnik, hogy a gyógymódok mellett hiedelmek is gazdagították pályázatát, illetve több helyütt a gyógyászati tudás babona voltára hívja fel a figyelmet. A bevezetőben a rövid történeti áttekintés mellett Kiss Lajos Szegény emberek élete című könyvéből felsorolja a korabeli gyó­gyító asszonyokat és leírja jellemzésüket. Mind a bevezetőjében, mind a zárszóban a régmúlt „kuruzslók szutykos otthonával" szembeállítja „az SZTK korszerű orvosi kezelé­seit”, illetve babonaságnak, kuruzslásnak nevezi a népi gyógymódokat. Mindazonáltal, a pályázat fő részében eltekint az elítélő észrevételektől. Megkérdezettjeit pár szóban bemutatja, így megismerhetjük a vagyoni-társadalmi helyzet és a népi gyógyászat összefüggéseit, például: „Nem olyan, mint a többi megkérdezettek [...] Pokormándi néni gazdag családból született és háziorvosuk is volt. Azért mondott pár gyógy­módot, amit a nagymamájától hallott”. Sokszínű az adatközlők sora: közöttük borbélymester is szerepel. Milyen teákat iszik a vásárhelyi nép? (297-71). Keletkezés ideje: 1968-69. A teafogyasztási és -készítési szokások, mód­szerek mellett ismerhetjük meg a gyógynövények főzeteit az egészségügyi szakközépiskolai tanuló pályázatából. „A fiatalok mennek is minden bajukkal az orvoshoz, de nem így az idősebbek. Valahogy nem teljes a bizalom” - írja empátiával a szerző. 282

Next

/
Thumbnails
Contents