A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Bognár Margit megfigyelése szerint ritkán előfordulhat, hogy férfiak és gyermekek mellé is elhelyeznek több edényt (Bognár 2011,13-14). Megállapítása szerint gyakran kimutatható, hogy az egyik edény korongolt, a másik korong nélkül készített példány. Maga a kettős mellékletadás szokása kronológiai támpontot nem nyújt. A korai 2. századi temetőkben csakúgy, mint a kései 5. századi temetkezésekben egyaránt előfordulnak (Bognár 2011,14-15; 37-38). Makó környékén ezt a típusú szertartási elemet több esetben megfigyelték: Makó-Pap-hát I. lelőhely 2. és 3. női sírjaiban (Gulyás 2012,254-255,5-6. ábra), Makó-Mikócsa-dűlő lelőhely 215. női sírjában (Pópity 2014,138), valamint Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyén az SNR 262. sírban, ahol a lábvég közelében feküdtek az edények. A Makó-pap-háti 2. és az óföldeáki két edényes sírok jellegzetessége, hogy az egyik edény korongolt, a másik koron- golatlan darab volt. Két agyagedényt helyeztek továbbá az Óföldeák-ürmösi I. temető 4. sírjába is (Sóskúti 2009, 23; Bognár 2011, 61-63). Apátfalván egyetlen alkalommal került elő kézzel formált edény: a 151. sírban, ahol egy 2-3 év körüli gyermek nyugodott (Kujáni 2015, 97). A temetőben máshol - sem női, sem férfi sírokban - nem fordult elő ilyen technológiával készített edény (19. tábla 10). Az igen kisméretű, fazékformát utánzó, felső súlypontos darab vállbán élesen megtörik, alsó harmadában kónikusan szűkül. A korongolt edényeket alakjuk alapján különítettem el, 6 fő és számos alcsoportba soroltam ezeket. I. típus: gömbös testű edények, amelyeknek 4 alcsoportját különítettem el. Az I/a, első alcsoportba az ívelten kihajló, lekerekített peremű, középtengelyben öblösödő, gömbös testű, 5,4-10,3 cm magasságú darabokat soroltam (18. tábla 1-3). Formavariációk tekintetében megkülönböztettem egyenes aljú, kissé homorú vagy talpkorong nélküli példányokat (129. és 183. sír), valamint egy korongos aljú darabot (195. sír). Hasonló edények - kissé „nyomottabb" formában - a késői horizonthoz tartozó dél-alföldi temetőkből ismertek: pl.: Tápé-Malajdok A temető 2., 13., 15., 40. sírjából (Párducz-Korek 1948, Lili. tábla 24., LXVII. tábla 10., LXVII. tábla 12., LXIII. tábla 8), Szeged-Öthalom 28. sírjából (Párducz 1958-1959, XVII. tábla 12), Szeged- Tápé 4. és 13. sírjából (Vörös 1996, 11. kép 2., 15. kép 2), valamint Óföldeák-Ürmös SNR 262 sír (Gulyás 2014,107, xxxv. tábla 4). Az apátfalvi temető 129. sírjának edényén - a nyak- és váll- vonal között - halvány borda figyelhető meg. Az I/b altípusba sorolhatók a nyújtott gömbös testű, ívelten kihajló, kissé megvastagodó peremű, középtengelyben súlypontos edények (18. tábla 4-6). Aljuk talpkorongos (134. és 187. sír) vagy gyűrűs kiképzésű (128. sír). Formavariációk tekintetében megfigyelhető, hogy a 187. sírban talált edény nyakát enyhe hornyolással hangsúlyozták, míg a 128. sírból előkerült edény vállán egy borda fut körbe. Ez utóbbi vágott, enyhén homorú aljú, amelyet utólag lecsiszoltak. Formai párhuzama Öthalomról és Dévaványáról ismert (Párducz 1950, CXXXV. t. 35; Párducz 1958-1959, XVI. t. 35). Vaday Andrea Szeged-Baks és Kiszombor B temetőből idézett hasonló darabokat (Vaday 1989,156, Abb. 43,10-11,15). Az I/c altípusba a 128. sír 2. edénye, a 165. illetve a 238. temetkezés kerámia mellékletei tartoznak (18. tábla 7-9). Mindegyik férfisírból látott napvilágot. Erősen nyomott gömbös testük, széles szájuk, rövid nyakuk jellegzetes. A 128. és a 165. sírban lévő edények pereme élesen kihajló, megvastagodó, aljuk talpkorongos. A 238. sírban talált edény nyaka cilindrikus, pereme hiányos, alja alacsony talpgyűrűsre kialakított. A meredek nyakú, csaknem tálszerű variáns párhuzamai a 4-5. századi sírokban találhatóak meg (Vaday 1989, 156). Párducz Mihály ezt a típust a szórványosan Bácska térségéből előkerülő vajszkai, kiszácsi és bácsmadarasi edényekkel párhuzamosítja (Párducz 1950, 117, LXXXIVt, 17, 19). Az I/d altípus két példányban képviselteti magát a temető kerámiái között (18. tábla 10-11). A 152., valószínűleg női, valamint a 161. gyermeksír tartalmazott öves edényt. Alapformájukban a gömbös típus követik. Az I/c formát utánozza a nyomottabb testű 152. sírból származó edény, amelynek hasvonalán fut végig az enyhe öv. Hasonló szerkezetű, de jóval enyhébb hastörésű kerámia a gyermektemetkezés melléklete. Mindkét edény a tipikus 48
