A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben hunkori példányoknál jóval enyhébb övvel rendelkezik (Vaday 1985 29-33,7. kép). Gyűrűs talpkorongjuk profilált, enyhén homorú, a 152. sírban találté omphaloszos kiképzésű. Az 1/e altípusba soroltam azt az éles hastörésű, felső harmadában ívelt oldalú példányt, amely a 182. női sír melléklete volt (18. tábla 12). A grafitszürke edény pereme duzzadt, kihajló. A hastöréstől lefelé az edényt gömbös testűvé formálták, aljára korongos talpkiképzést illesztettek. Formai párhuzama eddig nem ismert. Az edény belsejében fehér, lapított, henger alakú üveggyöngy volt. Megfigyelhető, hogy a 128. sírban lévő két edény mindegyike gömbös testű, ám kissé eltérő kidolgozású. A nagyobb kétszeres űrtartalmú, mint a kisebb. Az előbbi nyak- és vállvonalának találkozásánál - a 129. női temetkezés edényéhez hasonlatosan - egy borda található. A két sír egymás melletti elhelyezkedése és az edénymelléklet formai azonossága miatt (más ilyen eset a temetőben nem fordult elő) a két elhunyt között valamiféle kapcsolat feltételezhető (vö. Kujáni 2014, 2. tábla). II. típus: enyhén vagy íveltebben kihajló peremű, viszonylag hosszú, palackra emlékeztető nyakú, körte testű, alsó harmadában súlypontos, talpkorongosra kialakított edények. Szarmata közegben ezt a típust minden esetben egy vagy két füllel találjuk meg a temetőkben, Helyi fazekas jellegzetesség lehet talán, hogy Apátfalván mindegyik példány fül nélkül került elő.83 * A típuson belül 3 alcsoportot különítettem el. A Il/a altípushoz a 132. sír edényét soroltam, amely narancsosbarna színű, vízszintesen kihúzott peremű, enyhén kónikus nyakú (18. tábla 13). Hasvonala a középtengelytől lefelé kezd nyomott gömbös formává alakulni. Hasonló színű és kidolgozású edény került elő a 185. számú gyerektemetkezésből. Ez utóbbi pereme utólagosan lecsiszolt, így a temetőn belül is csak hasonló típusként értelmezhetjük (17. tábla). A síredények között egyedi formájú a 139. sírból előkerült Il/b típus (18. tábla 14). A palack-formához hasonlatos sötétszürke edény vízszintesen kihúzott, szélén lekerekített peremű. 83 Sem az ép, sem a töredékes példányokon nem fedezhető fel a fül indításának vagy tapadásának nyoma! Nyaka igen rövid, ívelt. Válla kónikusan öblösödő. Teste kevésbé nyomott, hasa enyhén lekerekített, bikónikus. Alja profilált korongos. A hastörés felett két - egymással párhuzamosan körbefutó - bekarcolt vonalsorral díszítették. Az edény súlypontja az alsó harmadban található. Jelenlegi ismereteink szerint analógia nélküli példány. Ez a formajelleg és a sírban talált egyéb tárgyak (lemeztagos fülbevaló, csont tűtartó) a temetkezés késői, hunkori voltát erősítik meg. Szintén igen hiányos, kiegészített a 164. sírból napvilágot látott sötétszürke edény (18. tábla 15). A II/c forma pereme enyhén duzzadt, kissé kihajló, lekerekített. Nyaka cilindrikus, kissé ívelt. Hasvonala az alsó harmadban igen erősen nyomott testű. III. típus: a különböző formavariációjú tálak. A Ill/a altípus az alföldi leletanyagban legy- gyakrabban megjelenő duzzadt peremű, félgömbös testű, egyenesre vágott aljú tálak csoportja (Vaday 1989, 147). Ilyen tál került elő a 146. sírból (19. tábla 1). Legközelebbi párhuzamai Óföldeák-Ürmös II. lh. SNR 162., 182. és 239. sírjaiból ismertek (Gulyás 2014, XV. tábla 4., XVIII. tábla 9., XXXIV. tábla 3). További analógiái Tápé- Malajdok Atemetőből (Párducz-Korek 1948, Lili. tábla 23), Szentes-Sárgapartról (Párducz 1950, LXVII. tábla 23a-23b), Szeged-Tápéról (Vörös 1996, 15. kép 3.) és Hortobágy-Poroshátról (Zoltai 1941, Taf. LXII-LXIII: 2., 5) kerültek elő. Szintén ebbe az altípusba soroltam a fentinél kissé meredekebb falú, talpgyűrűs kiképzésű példányokat, amelyek a 175., valamint a 153. sírból származnak (19. tábla 2-3). Valódi kronológiai támpontot az altípus példányai nem jeleznek. Ill/b altípusú, homorú nyakvonalú, alsó harmadában éles hastörésű, korongos aljú tálat 2 sírban találtunk (125. és 163. sír). Ez utóbbi igen töredékes, rossz állapotban került elő (19. tábla 4-5). A formát Vaday Andrea a késő szarmatahun korhoz kapcsolja (Vaday 1989, 150-151). Példányunkkal egyező - csak peremkiképzésében eltérő darabot - Madaras 27. sírjából ismerünk (Kőhegyi-Vörös 2011, 271. kép 7). A III/c altípusba a gömbszelet formájú, utólagosan lecsiszolt peremű és aljú edényt soroltam, amelyet a 154. sírban fekvő kisleány lábához helyeztek (19. tábla 6). A szürke, erősen kopott 49
