A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben nittszeggel rögzítették. A felszíni oldal öntött, míg az alsó lemezes kiképzésű. A felszíni oldal széle sűrű, alsó harmadában ívelt, felső részében 3 apró farkasfog mintázatú poncsorral keretelték. A nittszegek felett, a szájhoz közel vésett vonallal, a felső harmadában két vésett vonal között hornyolt sávval díszítették (2. ábra 6). Ez utóbbi szíj vég párhuzama ismeretlen, míg maga a csatforma több lelőhelyen is feltűnik: Csongrád-Határút, Babót H. földje; Orosháza (Párducz-Korek 1948, 298,304, LXVII. t. 9), Sándorfalva-Eperjes (Vörös 1985, 138., III. t. 2). Vaday Andrea ezt a típust egyértelműen a késő szarmata-hunkori leletek közé sorolja (Vaday 1989,68-69). Hasonló míves kidolgozású övvel találkozhatunk a 160. női sírban, amely szintén kettőzött lemezből készített szíj vég volt (13. tábla 4-5). Használati tárgyak Női- és gyermektemetkezések A nőkre jellemző sokféle, különböző típusú melléklet közül Apátfalván a fonás eszközei, tűtartó, kések és a nagy számban jellemző edényeken felül egy - a szarmata női temetkezéseknél eddig ismeretlen - sarló is előfordult. Érme - mint melléklet - kizárólag férfi temetkezésből került elő. Gyermekek sírjaiból legnagyobb számban edény melléklet látott napvilágot. Mindössze egy orsókarika, egy vaskés, ezen felül egy játékként értékelhető üveggolyó fordult még elő. szarmata temetőkből mindezidáig csak férfi temetkezésekből került elő (Méri 2000, 121, 5. kép 26, 8. kép 8; Kőhegyi-Vörös 2011, 129. tábla 1). Müller Róbert tipológiai besorolása alapján a népvándorlás időszakát megelőzően Pannónia területén jellegzetesek az ún. ívsarlók, tompa szögben visszatört, ívelt nyakú variánsai (Müller 1982, 399-402). Kutatásai szerint, a barbár területek sarlós temetkezéseiben inkább a La Téne időszak hagyományát követve a szögletesebb, szegecselt nyelű típusok maradtak fenn. Istvánovits Eszter, Kulcsár Valéria és Claus von Carnap-Bornheim közös tanulmányukban a keleti szarmata területek sarlós temetkezéseit vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy igen ritka mellékletek ezek a vasszerszámok. Sokkal gyérebb számú az előfordulásuk, mint az azonos időszakú germán sírokban. Ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a késő szarmata időszakhoz sorolt kalinkai temetkezésében található példány formai hasonlóságot mutat a fent említett tiszalöki darabbal (Istvánovits-Kulcsár-Carnap-Bornheim 2006, 106). Az apátfalvi sarló töredékessége miatt tipológiai besorolásra alkalmatlan, de sírban lévő helyzete kutatási támpontul szolgálhat. Medencére helyezve - női sírban - az avar korszakban találtunk hasonló jelenséget (pl. B. Nagy 2003, 67. kép 1, 4). Az jellemzően felnőtt vagy idős nők sírjában talált eszközök minden bizonnyal bajelhárító szerepet tölthettek be (Somogyi 1982, 192-193). A fonás eszközei Sarló A 125. sírból bontottuk ki a temető egyetlen sarlóját (Kujáni 2015, 113, 1. tábla 3). A talaj- viszonyok miatt nagyon rossz megtartású, vasmag nélküli eszközből csak egy nyéltüske darab maradt meg a restaurálást követően. A rönkkoporsóban eltemetett senium korú nő bal medencelapátjára (anatómiai rendben megmaradt) helyezték el a munkaeszközt. Ismereteink szerint sarló a Kárpát-medencei A női sírokban általában csakaz orsógomb/karika utal a fonókészlet jelenlétére. Elhelyezkedésük nagyon változatos: a fejtől egészen a bokáig megtalálhatjuk a sírokban (Kulcsár 1998, 57; Kőhegyi-Vörös 2011, 316). Apátfalván 7 sírban fordult elő különböző típusú orsónehezék. Eredeti helyzetben a jobb comb külső oldalán (139. sír) (Kujáni 2015, 9), a bal felkar külső részénél (160. sír) (Kujáni 2015, 123, 11. tábla), és a lábfejek alatt (203. sír) (Kujáni 2015,136, 24. tábla) találtunk 42
