A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben orsótartozékokat, tehát nem mondhatjuk, hogy tipikusan kéz-közeibe helyezték őket. Típusukat tekintve orsógombok (I. típus) és orsókarikák (II. típus) is megtalálhatóak a sírokban. Az előbbit 3, míg az utóbbit 4 temetkezésből tártuk fel. Bár az orsókarikák inkább a telepi anyagban vannak túlsúlyban (Vaday 1989, 125), az apátfalvi temetőben mégis nagyobb arányban fordulnak elő, mint az orsógombok. Formájuk és színűk igen változatos, minden esetben korongos aljú, gyorskorongon készült edényből készített, utánformázott (csiszolt) darabok (15. tábla 1-5). Érintetlen sírból származik (160. sír) az az orsókarika, amelyet a bal felkar külső oldalánál találtunk (Kujáni 2015,123,11. tábla). Helyzetéből arra következtettünk, hogy a fonószár vagy felső röpsúlyos volt (bár ilyen analógiát mindezidáig szarmata temetkezésben nem találtunk), vagy a szárat szándékosan fordítva helyezték el a halott mellett. Az ékszerek (nyaklánc, karék), a kettős fibulaviselet, a szíjvéggel és csattal záródó öv együttes jelenléte és egyedi megmunkálása azt mutatja, hogy életében is a felső társadalmi réteghez tartozhatott az elhunyt. Hogy ez összefüggésben lehet-e az orsónehezék elhelyezkedésével, az további vizsgálatok tárgyát képezheti. Az orsógombok közül egy megsemmisült (139. sír), a másikkettő bikónikus formájú (200. és 203. sír) (15. tábla 6-7). Kézzel készült, igen egyedi és valószínűleg szimbolikus tartalommal bír a 200. temetkezésből származó kettős kónikus agyagnehezék. Egyszerű kidolgozású, szabálytalan (talán szándékos) karcolásokkal díszített, kisméretű gombot bontottunk ki a maturus korú nő sírjából. Az elhunyt mellett 8 öntött karikából álló láncot és balta alakú csüngőt találtunk. Fülében rombusz átmetszetű karika fülbevaló volt. Ruházata ezüstfibulával záródott, alsó részét gyöngykivarrással díszítették. Kést és egyéb, mára már meghatározhatatlan vastárgyat is a felszínre hoztunk a teljesen kirablott sírból, így pontosan nem határozhatjuk meg mit tehettek még a halott mellé (Kujáni 2015,135, 23. tábla). A két lábfej között, ám a bokáktól 20 cm távolságra, élére állítva helyezkedett el a 203/1 sír agyagnehezéke (Kujáni 2015,136, 24. tábla 5). Feltételezésünk szerint az orsó szárát a temetés során a két boka közé helyezhették el. A sír a késő szarmata időszakhoz köthető Erre utal az aláhajlított lábú, oktaéder kengyel átmetszetű ezüstfibula, a lunula, valamint a bikónikus bronzkarikák mellett a késő szarmata-hunkorra datált és 1/d csoportba sorolt bikónikus orsógomb is (Vaday 1989,126). Bronztűt találtunk a 139. sírban a jobb kézfej csontjai között (Kujáni 2015, 116, 6. tábla 3). Tőle kb. 16 centiméter távolságra helyezkedett el a bikónikus (mára már megsemmisült) orsógomb. Pópity Dániel legújabb kutatása teljesen új összefüggésben mutatja be a sírban talált horgos fejű tűk funkcióját (Pópity 2015, 97-128). A korábbi közlésekben a ruha ujjának vagy a felsőruházat összefogására, esetleg az öv szalagjainak megtűzéséhez használatos tárgyként megjelölt eszközök (Vaday 1989, 122; Vaday- Domborócky 2001, 104-105; Kőhegyi-Vörös 2011, 312-313, Pópity 2015) mára már más megvilágításba kerültek. Pópity megfigyelése szerint ezek a „tűk” mindig orsónehezék közeléből kerültek elő. Valószínűleg szálvezető horogként funkcionálhattak. Anyaggyűjtése során 33 lelőhely 42 sírjában talált ilyen darabokat. A 4-5. századból 12 sírból 13 hasonló példányról van tudomásunk, ebből 10 esetben vasból készült a szálvezető horog. A bronzból készült példányok igen ritkán fordulnak elő a korszakban. Az apátfalvi temetkezéshez hasonló kontextusú készlet Mezőszemere-Kismari-fenék 35. (Vaday- Domborócky 2001, 16, Abb. 21, 3, 5), valamint Szeged-Kiskundorozsma, Daruhalom-dűlő III. M5 82. lelőhely 381. sírjából került elő (Pópity 2015, 114),65 de a mi esetünkben a szálvezető horog nyaka síkozott volt (15. tábla 8). Előzmény nélkülinek gondolják a kutatók a csonttűtartók megjelenését az Alföld területén (15. tábla 9) és a germán kultúrkörrel hozzák összefüggésbe (Istvánovits- Kulcsár 1999, 88). A 139. sírban fekvő váz bal medencelapátján feküdt a díszítetlen madárcsontból készült tűtartó, melyben tű nyomát nem találtuk (Kujáni 2015,118,6. tábla 3). Hasonló példányt találtak a többi között Tápé-Malajdok A temető 65 Ásatásvezető: Sóskúti Kornél. Közöletlen. 43
