A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben csattest ovális, középen megvastagodó, rombusz metszetű. Pecke ráhajló, lapított D metszetű. A ráhajtott lemezes testű szíjszorító töredékes, rajta 2 nittszeg található (13. tábla 6). A gyermek medencéjén egy apró nittszeggel ellátott bronzlemez töredékeit találtuk, amelyet a sírbeli helyzet és az ásatási megfigyelések alapján szíjvégként értékeltünk. A szíj igen vékony 0,15 cm vastag és 2 cm széles lehetett. Il/B altípus: D alakú, középen kissé megvastagodó, rombusz átmetszetű, öntött bronzcsat a 180. számú felnőtt nő sírjából került elő (Kujáni 2015,130,18. tábla 5). A csatpecek ráhajló, lapított téglalap átmetszetű, végén enyhén megtört szerkezetű. A csatkarika keskeny tengelyére hajtott, közepén téglalap kivágású, lemezes testű szíjszorítót2 (esetleg 4] nittszeggel rögzít(h) ették (13. tábla 7a-7b). A bőröv vékony, mindössze 0,2 cm vastag és 2 cm széles lehetett. A bronzcsat szíjszorítójának lemeztöredéke a medence közepéről, míg a maga a csat felszedés közben a fej alól került elő (Kujáni 2015,130,18. tábla). Hasonló példány Madaras-Halmok 194. férfi temetkezéséből ismert (Kőhegyi-Vörös 2011, 286, 267. kép 5, 44. tábla 10). Az apátfalvi nőt a csatos övviseleten felül kéttagú hurkos-kam- pós záródású fülbevalóval, korall nyakékkel, L alakban megtört kengyelű, aláhajlított lábú fibulával temették el.40 III. altípus: vas lábbeli-csatok. Minden valószínűség szerint a 182. sírban vasból készült lábbeli csatok fordultak elő (13. tábla 8). Jelenlétét a sírban azért tarthatjuk érdekesnek (az egyik ép, a másik igen töredékes), mert ismeretem szerint szarmata közegben a kései időszakban ilyen viseleti elem nem fordult elő.41 Az eredeti részen vékony szürkés sárga réteget figyeltünk meg, amely valószínűleg halotti lepel nyoma volt. 40 Ez utóbbi valószínűleg a ruha díszítményeként szolgált, de állati bolygatás miatta fej felett helyezkedett el. Ugyanez feltételezhető a csat esetében is. 41 Míg Istvánovits Eszter a Tiszadob csoport sírjaiban nem tud cipőcsat jelenlétéről (Istvánovits 1998,314), addig az Ártánd-körön belül több esetben is előfordul (pl. Kisvárda—Darusziget: Németh 1988). Lábbeli csatok viselete a szarmatáknál jóval korábbra az ún. „szarmata csatos” időszakra jellemző (Vaday-Kulcsár 1984; Vaday 1989). Istvánovits Eszter megállapítása szerint a késői horizontban a szarmatáknál ez nem fordul elő (Istvánovits 1998, 315), ellentétben helyen (alsó lábszárnál) kibontott csatpár megnyújtott D alakú, ráhajló peckű volt.42 A kapcsok a temető leggazdagabb melléklettel ellátott sírjából származnak (nyakpereccel, csöngőkkel, fülbevalóval, karperecekkel felék- szerezve temették el a fiatal lányt), ugyanakkor fibulát ruházatán nem találtunk (Kujáni 2015, 131, 19. tábla 9). Gulyás Gyöngyi Óföldeák-Ürmös II. lelőhelyén az SNR 229. számú férfisírjában cipőszíjazathoz tartozó lemezvereteket azonosított (Gulyás 2014, 53, XXX. tábla 2-3). Az in situ előkerült temetkezés viseleti eleme újabb bizonyítékként szolgálhat arra, hogy a kései időszakban a csizma vagy cipő csattal záródhatott. Veretek Női síroknál néhány esetben megfigyeltünk fém- vereteketis (13. tábla 9-11). Ezek tartozhattak övhöz, de néhány esetben az övhöz tartozó csatot nem találtuk meg a sírban. Ez minden bizonnyal az adott temetkezések bolygatottsága, a tárgyak rossz megtartottsági állapotával, esetleg szerves anyagból készült - csat nélküli öv - jelenlétével magyarázható. A153. sírgödörben, melyben 2 felnőtt nő váza volt, bronzból készült, ólombetéttel díszített, kettőzött lemezből álló övveretet találtunk (Kujáni 2015, 120, 8. tábla B). A sírt nagyfokú rablás érte, ezért hiányozhat az övviselet többi tartozéka. A veret az archeometriai vizsgálatok szerint bronzból készült43 * - de ugyanúgy, mint néhány fibulánál (pl. 153., 154., 159. női és 175. férfisír) - a díszítmény magas réztartalmú és a viseletkor aranyfényben csilloghatott. Az ezüstfekete, ívelt, V alakú motívum a szarmatáknál mindezidáig egyedülálló technikáról árulkodik. A díszítmény az elemzés szerint a germánokkal, ahol a tárgyalt korszakban a lábbeli csatok nagy számban jelennekmeg (Novotny 1976,96). 42 A csatpár vizsgálata és párhuzamainak azonosítása jelenleg is folyik. 43 Szeretném megköszönni Fintor Krisztán (tudományos munkatárs, SZTE-TTK Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék), hogy a veret archeometriai elemzésével a kutatást elősegítette. 36
