A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István

Hegedűs Anita

Egyetemisták a terepen

a szarkofághoz rohantak, majd „2-4 fős csoportokban cikáztak". Az egyik napló szerint „csak két fiú olvasottéi mindent, érdeklődve, megbeszélve". A mágneses táblás játékot mindenki élvezte, sok időt töltöttek ott, a tévés kisf ilmet sokan nézték, a fülhallgatós anyagokért pedig sorban álltak: „itt kisebb civakodás és pofozkodás alakult ki két fiú között, őket a tanárnő választotta szét". A tétova, bizonytalan információfeldolgozást mutatja, hogy néhányan „saját történeteket találtak ki a tárgyakhoz, valószínű a robotok és a klónozás témaköre is így kerülhetett napirendre", illetve a kutatást végző hallgatóktól érdeklődtek, hogy „mi micsoda - érdeklődőek voltak, de a szövegeket nem olvasták el, azt kérdezték: ezek a tárgyak eredetiekés tényleg ilyen régiek?" A terepmunkanaplókban feljegyzésre került, hogy„a nézelődéseik során [a diákok] sokszor elmondták az iskolában hallottakat, gyakran kijavították, kiegészítették egymást"-tehát próbálták előzetes tudásukhoz kötni a látottakat, azonban sem a tanártól, sem vezetőtől nem kaptak ehhez segítséget, a szövegeket pedig nem olvasták el.

Mind tárlatvezetéssel, mind anélkül érezhető volt, hogy leginkább a sírkamra érdekelte a gyerekeket, ahol sok időt töltöttek el. Ismét az egyik naplóból idézünk: „közel egy óra nézelődés és beszélgetés után a tanárnő a gyerekeket megpróbálta átterelni a másik kiállítótérbe, ahol Kass János műveit lehet megtekinteni, de a gyerekek maradni szerettek volna. Végül nagy nehezen sikerült mindenkit átterelni, a képeket is nagy érdeklődéssel nézegették, de már fogytán volt az idejük. Még az érkezésükkor megbeszéltük, hogy a látogatás után szeretnénk egy csoportképet készíteni odakint. Mindenki tudta, hogy mi következik, kimentünk a molinó elé, hogy elkészíthessük a képeket, de ekkor még 3-4gyerek visszakéredzkedett, hogy még egyszer körbenézhessen indulás előtt", illetve „senki sem ült le, vagy ment ki az alatt az egy óra alatt, amíg idejük volt nézelődni". Elmondhatjuk tehát, hogy a hagyományos jellegű, grafikai kiállítás nem kötötte le a diákokat, a sírkamrából azonban nehezen lehetett elindítani őket.

A kutatás során csoportos és egyéni interjúk készültek a gyerekekkel és a pedagógusokkal is. Mindannyian izgalmasnak és érdekesnek találták a kiállítást. A gyerekeknek leginkább a szarkofág

tetszett, illetve „a falfestmények és a csillagok a plafonon nagyon megfogták őket, de többen a mágnes táblát is megemlítették." Azonban érdekes különbség mutatkozott a tárlatvezetéssel és anélkül résztvevő tanulók véleménye között: akik részt vettek tárlatvezetésen, azoknak leginkább a tárgyak, a festmények tetszettek, hiszen ezekhez már izgalmas történeteket, eseményeket tudtak kapcsolni a vezetésnek köszönhetően. Míg a vezetésben nem részesült diákok az interaktív elemeket: a mágnestáblát, a kisfilmet és az audio anyagot emelték ki, melyekhez nem volt szükség plusz információkra.

A diákokat és a tanárokat is megkérdeztük, hogyan csatlakozik a kiállítás az iskolai tananyaghoz? A tanulók és a pedagógusok is örültek, hogy testközelből láthatják a tankönyvekből ismert (vagy épp nem ismert) tárgyakat. Interjúkból idézünk: „Szerintem többet adott [mint egy »átlagos« iskolai tanóra], mert azt például tanultuk, hogy mumifikálják az embereket, de azt például, hogy a tüdejüket melyik alakú edénybe teszik, azt nem. Meg nagyon sok olyan dolgot láthattunk, amikről az iskolában csak hallottunk, szóval sok információt gyűjtöttünk"; „többen is kiemelték, hogy örültek a kiállításnak, mert érdekli őket Egyiptom, és a történelem órán a kultúrájáról nagyon keveset hallanak"; „A megfoghatatlan és misztikus tárgy [a szarkofág] a korábbi történelmi ismereteik és csodás mesebeli történetekben hallottak alapján keltette fel az érdeklődésüket”.

A pedagógusok így nyilatkoztak: „Történelem órán és rajz órán tananyagként foglalkoztak vele, és ennek kapcsán hoztam el őket ide, mivel fotókon, képeken nagyon nehéz jól szemléltetni, amiről szó van, itt pedig 3 dimenzióban láthatják őket". A tanárok is pozitívan nyilatkoztak a kiállítás külcsínéről, noha a vezetés nélkül érkezők több információt szerettek volna látni: „Az egésznek a miliője, ahogy az egésznek a hangulatát megteremtették, a félhomály, kamraszerű hangulat egyrészt. Másrészt nagyon ízléses az elrendezés, és a tárgyaknál pedig a kellő megvilágítás jól felhívja a részletekre a figyelmet. Minden jól olvashatófelirattal ellátott, bár én is és a gyerekek is hiányoljuk azt, hogy nincs feltüntetve, hogy honnan hozták a különböző tárgyakat, valamint a falra festett hieroglifák mellől a megfejtéseiket.

353