A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István
Hegedűs Anita Egyetemisták a terepen vajon elvonják-e a figyelmet az információktól, vajon tényleg többet tudtak-e Móra Ferencről a látogatók távozáskor, mint érkezéskor? Erre biztos választ adni nem tudunk, azonban ismét felhívjuk a figyelmet a múzeumpedagógusok és tárlatvezetők kiemelt fontosságára, akik az interaktív, játékos környezetben segíteni tudják az információk elmélyülését. Az ő kiemelt szerepük mellett további eszközök állnak rendelkezésre a minél megélhetőbb, átélhetőbb múzeumlátogatás, tudásszerzés kapcsán: nem csak a tárlatvezetők vagy a pedagógusok, hanem a különböző történetfolyamok, témafelfedező utak is továbblendíthetik a látogatót esetleges elbizonytalanodáskor. A fáraók Egyiptoma - Egyiptomi sírkamra Kutatásunk másik kiemelt helyszíne A fáraók Egyiptoma című kiállítás elsőként megnyílt kiállítóhelye, a Kass Galéria volt. Az Egyiptomi sírkamrában a Szépművészeti Múzeumból érkezett kincseket mutattuk be a nagyközönségnek: az eredeti műtárgyak a túlvilági élettel, temetkezéssel kapcsolatosan szemléltették az egyiptomiak kultúráját. A különböző, kisméretű szolgaszobrok, amulettek, kanopusz edények mellett egy eredeti szarkofágot is bemutattunk, amely elkülönítve, a kiállító terem végében került elhelyezésre. A kiállítótér egy valódi egyiptomi sírkamra hangulatát idézte: a mennyezetet csillagos installációval fedtük le, a falakon kézzel festett istenségek és különleges idézetek szerepeltek a Halottak Könyvé bői, a teret misztikus félhomály borította. A sírkamra mellett a galéria másik termében a névadó, Kass János grafikusművész ókori témájú illusztrációit láthatta a nagyközönség. A galéria külső homlokzatán nagyméretű molinó hívta fel a figyelmet a kiállításra, amely A fáraók Egyiptoma három szegedi kiállítóhelye közül elsőként nyitotta meg kapuit 2014 áprilisában. Az Egyiptomi sírkamrában összesen öt terepmunkanapló készült el kutatásunk során: a hallgatók ezúttal is a résztvevő megfigyelés és az egyéni/csoportos interjúkészítés módszerével éltek. A kutatás 2014 tavaszán készült a Kass Galériában, ahol három típusú látogatói csoportot vizsgáltak a hallgatók: tárlatvezetésre nem szervezetten érkező csoportok, tárlatvezetésre szervezetten érkező iskolai csoportok, tárlatvezetést nem kérő, szervezetten érkező iskolai csoportok. A hallgatók egyénileg és kiscsoportosán készítették el a megfigyelések és az interjúk alapján terepmunkanaplóikat, melyek tanulságait felhasználva elemezzük az adatokat. Csoportos felfedezések a sírkamrából A Kass Galéria Egyiptom-kiállításán ötödik osztályosok szervezett látogatását elemeztük: bizonyos osztályok tárlatvezetés nélkül, mások pedig tárlatvezetéssel járták körbe a galériát. A tárlatvezetésen részt vett diákok eleinte rendezetten, nem szétszóródva követték a tárlatvezetőt a galériában, azonban ezt a rendezettséget „körülbelül 20 percig bírták, ezután lankadni kezdett a figyelem és egyre nagyobb lett a nyüzsgés, majd a koporsónál teljesen kezelhetetlenné váltak". Más terepmunkanaplók is arról számolnak be, hogy a kezdeti figyelem megbomlott, amikora„csúcsműtárgyként” számon tartott szarkofághoz, a terem legbelső részébe ért a csoport: „»Most már bemehetünk a belső terembe!« [mondta a tárlatvezető]. Nem túlzók, ha üdvrivalgásnak nevezem a gyerekek reakcióját. Láthatólag nagy izgalmat keltett bennük az elválasztó fal, ami mögött nem lehetett tudni, hogy mi van"; „a tárlatvezető lekötötte a figyelmüket, kivéve a szarkofágnál: olyan izgalomba jöttek, hogy nem tudtak figyelni". Az interjúk alapján maguk a diákok a tárlatvezetést nem tartották hosszúnak: „nagyon érdekesnek nyilvánították és azt mondták sokat tanultak belőle"; „a tárlat- vezetésből is a mitológiák érdekesebb [véresebb] elemeire emlékeztek [pl.: Oziriszfeldarabolása]". A tárlatvezetés nélkül érkező diákoknál a bizonytalanság és a rendszertelen, kapkodó kiállításnézés vált általánossá. Belépés után azonnal megbomlottak az osztályegységek: a legtöbben 352
