A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István

Hegedűs Anita

Egyetemisták a terepen

Akár foglalkozással, akár foglalkozás nélkül tekintette meg a csoport a kiállítást, a kísérő pedagógus szinte kivétel nélkül félrevonult, nem vett részt aktívan, a gyerekekkel együtt a kiállítás felfedezésében: „Azonban több esetben azt tapasztaltuk, hogy a pedagógusok félrevonultak, inkább a háttérben mintegy megfigyelői, felügyelői szerepet töltöttek be, akik a rendre vigyáztak. Inkább fegyelmeztek, nem vonódtakbe"; „a pedagógusoknak nem volt kitüntetett szerepük a kiállítás ideje alatt, a gyerekek szinte megfeledkeztek a jelenlétükről"; „A tanárnő valahol a kemencénél olvasgat. Egyértelműen látogatóként van jelen, semmilyen irányító, vezető szerepet nem tölt be a teremben"; „a tanárnő feladta: a harmadik helyszínnél feloszlott a csapat, ő gyorsan körbejárt és magukra hagyta őket"; „a kísérő tanárokat tekintve a kiállítás idejére kiléptek a pedagógus szerepből és látogatóként járták végig a kiállítást, nem őrködtek folyamatosan a gyerekek mellett, hagyták őket kibontakozni." Az egyik pedagógus így indokolt: „egy ilyen interaktív kiállításon szerinte egyáltalán nem igényelnek vezetést a csoport tagjai, sőt, arra van szükségük, hogy maguk fedezhessék fel a környezetet."

Természetesen a terepmunka során olyan pedagógusok is jelen voltak, akik igyekeztek segíteni a gyerekeknek a kiállítás feldolgozásában: „a tanárok odamentek egy - egy kisebb csoporthoz, akik épp olyan tevékenységet végeztek, melyben segítségre volt szükségük, és instrukciókkal látták el őket, hogy meg tudják oldani az adottfeladatot"; „a tanító nénik nagyon lelkesek és odaadok, türelmesek voltak a gyerekekkel. Egy percre sem vették le róluk a szemüket."Sőt, bizonyos pedagógusok ösztönözték is a gyerekeket a kiállítás „nehezebb” részeinek felfedezésére (elsős osztályról van szó): „eközben a fiúk egy kisebb csoportja a terem másik felében próbálta erőteljesen kirakni Móra »Este« című versének darabjait egy trükkös kis táblán, később már piros pontért cserébe."

A pedagógusokkal készült interjúkból kiderül, hogy tetszett nekik a kiállítás interaktív jellege, sőt, voltak olyan tanárok, akik éppen emiatt hozták el az osztályukat. Újabb naplókból idézünk: ,,[a pedagógus] elmondta továbbá, hogy a kiállítás játék-jellege és nem Móra személye miatt vettek részt a kiállításon"; „feltehetőleg az adatokat

idővel elfelejtik, azonban pozitívumként említi hogy a Móra név - a mesebirodalom hatására - a fejükben összekapcsolódik a játékkal, és talán nyitottabban, szívesebben állnak majd a témához, ha felidézik a kiállításon tapasztaltakat"; „Először dicsérte a kiállítást, hogy Móra életéből mennyire kiélez egyes mozzanatokat, és így az ember felfigyel olyan dolgokra, amikre eddig talán nem. Tetszett neki az is, hogy úgy a nagyoknak, mint a kicsiknek érdekes lehet"; „a kiállítást nagyon hasznosnak tartja, hiszen negyedikes osztállyal érkezett, akikkel nem rég olvasták a Kincskereső kis ködmönt, tehát ez így összefoglalta nekik ezt a Móra-világot, amiről már olyan sokat tanultak. Szerinte az illusztrációk is sokat segítettek abban, hogy a gyerekekhez még közelebb került Móra világa"; „ő még sosem volt olyan kiállításon vagy programon, ami ennyire lekötötte volna a gyerekeket"; „A múzeummal kapcsolatos kérdésre, hogy pozitív vagy negatív kép él benne az intézménnyel kapcsolatban, azt mondta »egyre jobban azt látom, hogy a gyerekeket meg akarják nyerni«"; „A beszélgetést azzal a mondattal zárta, hogy a kiállítás »a gyerekeknek kell, hogy tetsszen«.” A pedagógusok a tananyag és a kiállítás koherenciája (vagy annak hiánya) kapcsán is nyilatkoztak az interjúkban. Bizonyos pedagógusok tudatosan készültek a kiállítás megtekintésére és igyekeztek beépíteni a látottakat a tananyagba. A terepmunka naplókból idézünk: „mondta a tanárnő, hogy az iskolai tanterv keretein belül sok Móra művet tanulnak és a kiállítás előtt reggel tartottak egy Móra életrajzi órát, ami egy teszttel zárult, ez által készítették fel őket a kiállításra. Az iskolába való visszatérés után pedig megbeszélik a gyerekekkel a látottakat egy élménybeszámoló keretein belül"; „A gyerekeket felkészítették a kiállítás előtt, ugyanis felolvastak nekik és olvastattak velük Móra-verseket, amik tetszettek nekik, és biztosak benne, hogy a kiállítás után is lesz igényük rá." A terepkutatás során találkoztunk ellentétesen vélekedő pedagógussal is: „A tanárnő panaszosan árulta el, hogy sajnos nincs mindig idő konkrétan tudatosítani a diákokban, hogy egy adott kiállítás és a tananyag összefonódik, ráadásul a csoport számára Móra a tavalyi évben szerepelt a tanultak között, így emlékeik már megkophattak."

349