A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István
Hegedűs Anita Egyetemisták a terepen emlékeztek Móra Ferenc életével, műveivel kapcsolatban: leginkább azok az érdekes, izgalmas elemek maradtak meg bennük (pl.: nem szerette a paradicsomlevest], melyekhez valamilyen feladat vagy játék kapcsolódott. A tárlatvezetés után felélénkültek a diákok: a szabad foglalkozásokon a gyerekek maguk fedezhették fel Móra mesebirodalmát. A kezdeti zavarodottságot - amit a hirtelen jött szabadságérzet kelthetett bennük - felváltotta a játékok irányában tanúsított aktivitás. „A hangulat itt már sokkal oldottabb volt, a kiállítótér már inkább egy játszóházhoz hasonlított, a kis csoportok együtt játszottak". A tárlatvezetés nélkül érkező iskolás csoportok esetében elenyésző volt az együtt mozgás: érkezés után szinte azonnal szétszakadt az osztály, kisebb csoportokban, párokban, cikk-cakkban rohangálva fedezték fel maguknak a kiállítóteret és a különböző eszközöket. Segítséget alig kértek az őket kísérő pedagógustól, s a látogatás végén elkészült interjúkból kiderül, hogy szinte semmit sem tudtak meg Móra Ferenc életéről vagy műveiről, mivel maguktól nem olvasták el a falakon látható, színes formában elhelyezett idézeteket, s a pedagógustól sem tudtak meg sok újdonságot: „azokra a kérdéseinkre, amelyek nem a kiállítási elemekre, hanem a kiállítás személyére vonatkoztak, tehát Móra Ferencre, egyáltalán nem tudtak válaszolni. így természetesen azt sem tudták, hogy a különböző elemek miként kapcsolódnak hozzá. A minimum ismeretük róla az volt, hogy valamilyen szinten a mesékhez van köze, és sajnos a kiállítás végére sem gyarapodtak effajta ismereteik"; „két másik kisgyerek elmondta, hogy azt tudják Móráról, hogy »írt könyveket meg verseket«." A kiállítás interaktív elemeinek felfedezése is problémába ütközött: „a tárlatvezető iránymutatásának hiánya miatt [...] a gyerekek teljesen figyelmen kívül hagyták a felhős és a zsiráfos játékot." Mindez azt mutatja, hogy szükséges a múzeumpedagógus vagy a tárlatvezető iránymutatása az információk elmélyítéséhez. A terepmunkán résztvevő hallgatók kíváncsiak^voltak arra is, hogy mely elemek, mely játékok tetszettek leginkább a gyerekeknek. Szinte kivétel nélkül megemlítették a paradicsomlevest, a zsiráfot, a legnagyobb sikert pedig a mesefa és a mesefát körülvevő játékos tér aratta. Ahogy az egyik terepmunkanapló fogalmaz: „Innen következett a fás rész. Mi egész hátul voltunk, még oda sem értünk, viszont elég volt a »kórushangot« hallani, ahogy beléptek oda: »Aztaaaaal«. Rögtön rohantak a fához”, illetve: „áfánál mindig sokan ültek, hasaltak." Az elsősök között inkább a fizikálisán átélhető, megfogható játékok arattak sikert („»Legfőképpen ez a mesefa, mert olyan nagy és lehet rajzolni!« - mondta az egyik kis diák, egy kislány pedig így reagált áfáiból kiálló zsiráf fejre: »Ez haláli!«"), míg a negyedikes-ötödikes diákoknak a számítógépes játékok tetszettek leginkább - szinte mindig sorban álltak, hogy ők is kipróbálhassák a számítógépes terminált. A hagyományos iskolapad és a palatáblás rajzolás is megnyerte a gyerekek tetszését: „Miután elkezdték bejárni a kiállítóteret, az akkori iskola bemutatásánál az egyik kislány odakiabált a tanárnak, hogy »Ilyen padot szeretnék!«”. Tárlatvezetéstől függetlenül a gyerekek kivétel nélkül pozitívan nyilatkoztak a kiállításról: „a kiállítás nagyon jó, ami legjobb benne, az a minden", „sok újat tanultunk meg Móráról”. A kisiskolásoknál a passzivitás egyáltalán nem volt j elen, egy gyereket sem láttak a megfigyelők „unatkozva üldögélni, az aktivitás azonban annál nagyobb volt”-, „körülbelül egy órát tartózkodtak a múzeumban és látszólag egy percet sem unat- koztak.” A megfigyelők arra is kíváncsiak voltak, hogy jártak-e már a gyerekek ehhez hasonló interaktív kiállításon? A diákok kétféle választ adtak: a szegedi iskolába járók közül sokan említették a 2013-as ősember-kiállítást, amely valóban tartalmazott már interaktív elemeket (számítógépes vadászat, ősember ruha próba, Flintstone’s kocsi, belakható sátor, bunkósbot stb.). A nem Szegedről érkező vagy a Móra Ferenc Múzeumot korábban nem látogató diákok viszont így nyilatkoztak: „én sem jártam még ilyen kiállításon, amin lehetett játszani is, meg ami ennyire interaktív". Érdemes szólnunk az interaktív kiállítással kapcsolatos negatívumokról is: korábban említettük, hogy azokat az elemeket, melyeket a tárlatvezető hiányában senki sem mutatott 347
