A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben össze a kétfibulás viselet elemei. Az altípusok elkülönítése ebben az esetben is az anyag és a kengyel átmetszetén alapult. AI1I/A és B altípusoka bronzból készült példányok. Ezek a ruhakapcsok női sírban összesen 8, gyermeknél 2 darabbal képviseltették magukat. Mindössze két példány készült kerek átmetszetű (III/A) kengyellel (159. és lól.sír). (10. tábla 16-17], A temetőben domináns a szögletes kengyelű III/B variáns (125., 145., 153., 159., 160., 183. sír] (10. tábla 18-25], Megfigyelhető, hogy leggyakrabban ezek a darabok fordulnak elő kétfibulás viseletként az öltözetben (8-9. tábla].30 A 145. temetkezésben az elhunyt két azonos típusú, de eltérő méretű fibulát viselt. A temetkezés rablott volt, így csak az egyik ruhatűző viseleti helye határozható meg bizonyosan: a mellkas középső tengelyétől kissé jobb oldalra feküdt (Kujáni 2015 117, 5. tábla). A III/C altípus a kéttagú, alsó húrvezetésű, ezüstből készített példány, amely egyetlen darabbal képviselteti magát Apátfalván. A 139. számú temetkezésben a mellkas jobb oldalán helyezkedett el (Kujáni 2015 118, 6. tábla). Rugószerkezetének tengelyét két gömb alakú nódusz zárja. Kengyele trapéz metszetű, síkozott, a karhoz közeli végén téglalap alakúra formálták. A láb végén egymással párhuzamos, bekarcolt vonallal díszítették. A karon és a tűn bronz és vas maradványok találhatóak (10. tábla 26). IV. típus: a kéttagú, spirálkaros, oldalt hajlított lábú, felső húrvezetésű fibula. Bár az alsóhúros, bronzból készített variánsok a leggyakoribbak, egy hasonló kivitelezésű, felsőhúros példányt is napvilágra került a temetőből a kétfibulás öltözet részeként (160. sír) (IV/A). Formai párhuzama többek között KiszomborB 209. és 119. sírjaiból (Párducz 1950, XLVI11.1.1, XLIX. t. 2a-b) valamint Makó, Mikócsa-dűlő 215. sírjából származik. A típus a 3. század közepétől az 5. századig volt használatban (Vaday 1989, 88-89).31 Az egy sírból előkerült (139. sír), és mindössze húrvezetésükben eltérő III/C és IV/A altípusoknál megfigyelhető, hogy a kengyel szögletes 30 A 153. sírban két azonos, de eltérő méretű fibulát találtunk. Mivel a sírban 2 váz feküdt, így a kétfibulás viselet nem igazolható. 31 Vasból készített, jóval nagyobb méretű altípusa csak férfi temetkezésből kerület elő (IV/Bj. metszetű, karhoz közeli végüket pajzs alakúra formálták.32 Rugószerkezetük végeit gömb alakú nódusz zárja (10. tábla 24, 27). Az alsóhúros példány (egy kissé nagyobb méretű), a szegycsont és a bal kulcscsont találkozásánál feküdt, míg a felsőhúros (a kisebb) a szegycsont alsó részén helyezkedett el (Kujáni 2015, 123, 11. tábla). Feltételezésem szerint itt a ruházat két rétegének külön-külön összekapcsolásáról van szó. Az elhunyt viseletének egésze kimondottan előkelő: a hólyagos, bronzfülbevaló, az import karneolgyöngyökből készített nyak- és karlánc, az igen míves, bronz szíjszorítóval ellátott poncolt díszű öve összességében sugallhatja számunkra a társadalmi megbecsültséget. Megfigyelésem szerint a fent említett öntött, szögletes kengyelű bronzfibulák egy csoportja magas réztartalmú, ez használati ideje alatt aranyszínű fényt kölcsönözhetett a tárgynak (153., 154., 159. sír) (10. tábla 21,15, 23). Nem csak női és gyermek, de férfitemetkezésben is megtalálható ez a típusú ruhatűző kapocs (175. sír) (1. ábra 1). Előfordultak ilyen anyag-összetételű fémből készült ékszerek például a 189. sírban, ahol egy balta alakú csüngőt, valamint egy karikát (Kujáni 2015, 134, 22. tábla C-D), a 195. sírban pedig egy hurkos-kampós záró- dású fülbevaló párt találtunk (Kujáni 2015, 134, 22. tábla 1-2). Az összehasonlító vizsgálatok szerint az aranyfényű fibulák olyan temetkezésekben találhatóak, amelyek egyébként is viszonylag „előkelő" viseletről árulkodnak. A temetőtérképen jól látható, hogy ezek a sírok egy csoportban helyezkednek el (11. tábla). A 175. sírban eltemetett férfi a temető leggazdagabban díszített övkészletével együtt viselhette ezt a fémösszetételű fibulát. Nőknél ez fülbevalós, nyak- és karláncos, csüngős ékszerezettséget, míg a ruházatban viszonylag dús gyöngyözést, fémcsatos-szíjszorítós ruhazáródást jelent. A153. és 159. temetkezésnél megfigyelt kettős fibulaviselet is ezt a feltételezést erősíti meg. A fentebb említett kislány viselete teljesen megegyezik a hasonló fibulával eltemetett felnőtt nők körével (154. sír). (Kujáni 2015, 121, 9. 32 Hasonló szerkezet a 153. sírban lévő példányoknál is megfigyelhető. 33
