A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben tábla). Őt is fülbevalóval és nyaklánccal ékszerezték fel, és bronzveretes, fémcsattal ellátott, bőrövvel záródó ruházatban helyezték a sírba. A női és gyermeksírok esetében az utolsó, V. altípus fibulája egy csecsemő sírjában feküdt [186. sír) (10. tábla 28.) Az akna DNy-i sarkából kéttagú, valószínűleg oldalt hajlított lábú, öntött bronzfibula látott napvilágot. A kengyel lapított téglalap metszetű, a karhoz közeli végén elvé- konyodóra kalapált. A láb-, a tűtartó szerkezet és a tű hiányzik, ezért párhuzamok keresésére és pontosabb besorolásra alkalmatlan. Karkötők A karon viselt ékszerek jellegzetessége az alföldi temetkezéseknél, hogy a jobb kar a domináns (Kulcsár 1998, 54-55). Apátfalván egy esetben a bal-, egy alkalommal mindkét csuklón egyszer pedig igen bolygatott közegből került elő a karék, így ez a specifikus jelleg ebben a temetőben nem mutatható ki. Gyöngykarkötő A női viselet egyik kiegészítő eleme a gyöngyka- rék.33 A csukló környékén legtöbb esetben a sírokban egyébként is előforduló típusok jelennek meg (Vaday 1989, 49). A gyöngyöket általában szerves anyagra fűzve hordták. Közéjükgyakran csüngőket helyeztek el. A temetőben összesen egy bolygatatlan temetkezésnél találtunk ilyen ékszert (160. sír). (Kujáni 2015, 123, 11. tábla 3). A bal csuklóra felfűzött korallgyöngyök (3 darab) tipológiailag megegyeznek a nyakláncra felfűzött példányokkal (4. tábla). Az egyik leggazdagabb viseletben eltemetett felnőtt nő (bronz fülbevaló, két fibula, csattal és szíjvéggel ellátott öv) bizonyára a közösségen belüli magas státust tölthetett be, erre mutat az aprólékosan megtervezett nyak- és karékszer összhangja is. 33 Vörös Gabriella a gyöngyök száma alapján elkülöníti a gyöngy karperecét és a gyöngy karéket (Kőhegyi- Vörös 2011, 307). Több alkalommal került elő a sírokból korailés borostyángyöngy, valamint balta alakú csüngő (pl. 200. sír) (Kujáni 2015, 135, 23. tábla 9), de hogy ez a kar- vagy a nyaklánc része volt-e, azt a nagyfokú bolygatottság miatt nem sikerült beazonosítani. Fém karperecek Fémkarperec összesen 2 temetkezésből (a 182. női, valamint a 209. számmal jelölt kislány sírjából) került napvilágra (Kujáni 2015, 131, 19. tábla 3-4; 137, 25 tábla A). Mindkét esetben bolygatatlan sírokról van szó. A16-18 éves fiatal lány a jobb és bal csuklóján is viselt ovális alakú, kör metszetű, középső tengelyében kissé elnyújtott, két végén megvastagodó, masszív ezüst karpereceket.34 * * * A Vaday Andrea tipológiai besorolása szerint a 1II/2/3 csoportba tartozó ékszer a hunok nyugati előrenyomulásával került a Kárpát-medencébe (Vaday 1989, 52). Maga a sírban talált gazdag leletanyag is ezt az időszakot támasztja alá (torques, szárnyasbalta alakú csüngő). Az egyszerű kivitelezésű, bronzból öntött, ovális alakú, rombusz metszetű, egymásra hajtott végű, kisméretű karkötő a 209. sír bontása közben került a felszínre. A gödörbe csecsemőt temethettek, mert bolygatás nyomát nem találtuk, a csontok felszívódtak. A karkötőhöz leginkább hasonlatos ékszert a madarasi temető 85. sírjában tűnik fel (Kőhegyi-Vörös, 2011, 20. tábla 8-9). A 3. század elejétől megjelenő (Vaday 1989, 52., Rózsa 2005, 60.) szögletes átmetszetű karperec-forma a késő szarmata időszakban számos temetkezésében megtalálható. Párhuzamai a környező temetőkből isismertek: Szeged-Ötthalom (Párducz, 1958-1959, XXV. tábla 2), Szentes-Sárgapart (Párducz 1950, XVI. tábla 12-13), Kiskundorozsma-Subasa 1., 30. és 64. sírja (Kürti 2005,10. kép 5; 11. kép 2; 12. kép 4; 5), Óföldeák-Ürmös II. lelőhely SNR 182. és 264. sír (Gulyás 2014,46, XVIII. tábla 4-6; XXXIV. tábla 10). 34 Korábban már említettem, hogy feltételezzük egy vékonyabb huzalból készült karék meglétét is a jobb csuklón, de ennek nyomát a talajviszonyok miatt nem tudtuk rögzíteni. 34
