A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben I. típus: aláhajlított lábú, egytagú, felső húrvezetésű példányok. A temetőben 7 ezüst- (I/A és I/B), 3 bronz- (I/C és I/D) és egy vaspéldányt (I/E) találtunk (10. tábla 1-11). Az I/A és I/B altípus: Az aláhajlított lábú ezüstfibulák mindegyike magas ívvezetésű, kengyel felé ívelődő darab. 5 kör (187., 189., 200., 178., 195. sír) (10. tábla I/A), 2 pedig síkozott, oktaéder átmetszetű kengyellel rendelkezett (203. és 185. sír) (10. tábla I/B). Az aláhajlított típusú ezüstdarabok közül a legszebb példányt a 203. sírban találtuk. A széles lemezzé formált tűtartót a láb indításánál két, a láb felső részének végén egy vésett vonallal díszítették. A tűtartó az egyik oldalán majdnem teljesen zárt. Megfigyelhető, hogy mindegyik ilyen típusú ezüstfibulát viselt elhunytat a temető északi részében hántolták el (9. tábla). Igen kicsi, 3 cm alatti példányokról van szó, ebből három még a 2,5 cm-t sem haladja meg (10. tábla 1-2, 7). Ez utóbbi típusok legközelebbi variánsa - kisebb eltérésekkel (például a láb és a kengyel találkozásánál a tekercselések száma és a ro- vátkolás) - Óföldeák-Ürmös II. temetőjének SNR 239. sírjából ismert (Gulyás 2014,44,3. kép 5). Hasonlóan kisméretű kapcsok kerületek elő Madaras-Halmok (Kőhegyi-Vörös 2011,19. tábla 2) és Mezőszemere-Kismari-fenék (Vaday 1996, 3. kép 1) lelőhelyeken. AI/C és I/D altípusok között az eltérések szintén a kengyel átmetszetében mutatkoznak. A bronzból készült példányok mindegyike a fej felöli oldalon L alakban megtört, de míg a 164. sírban lévő darab kengyele négyzetes (10. tábla 10), addig a 180. és a 164. sírban lévőké kerek átmetszetű (10. tábla 8-9). A kengyel alsó harmadára futó spiráltekercselés mindkét darabnál nódusszal záródik, ez inkább a kéttagú példányokra jellemző (Vaday 1989, Abb. 16,11). A164. temetkezésből származó darab kengyele a láb irányába tartó, V alakú vésett motívummal díszített. Ez utóbbi párhuzama egyelőre ismeretlen, de a kéttagú, hasonló díszítményű példányokat a kutatás a Marosszentanna-Csernyahov kultúrkörhöz kapcsolja (Vaday 1989,130).29 29 A külföldi összefoglalásokban található analógiákkal - a terjedelmi korlátok miatt-egy későbbi tanulmányban kívánok foglalkozni. Vasfibulát 3 gyermektemetkezésnél figyeltünk meg (163., 176. és 209. sír). Ebből egy tipológiai besorolása a korrodáció miatt nem volt elvégezhető (209. sír), egy másiknál a földtani viszonyok miatt csak a fej és a kengyel volt értékelhető állapotban (163. sír). Az 1/ E alcsoportú ruhatűző valószínűleg egytagú, aláhajlított lábú, kerek kengyelátmetszetű lehetett (10. tábla 11). II. típus: oldalt hajlított lábú, egytagú ruhakapcsok. A temetőben 3 vas- (II/Aés 1I/B) és 1 bronzpéldány (II/C) látott napvilágot (10. tábla 12-15). A II/A és II/B altípust a kengyel átmetszete alapján különítettem el. Az altípusokba tartozó egytagú ruhatűző kapcsok kizárólag bolyga- tatlan temetkezésekből kerültek elő, és mind a 3 példány vasból készült (146., 171. és 176. sír). (10. tábla 12,13-14). A176. számú gyermek ruhatűző kapcsának kengyele kerek (II/A), míg a 146. és 171. sírban lévőké szögletes átmetszetű volt (II/B). Töredékessége miatt az előbbi csak tűtartójából és kegyeltöredékéből azonosítható. A korrodáció miatt a fibulák ezen csoportja a párhuzamok keresésére alkalmatlan. A146. sírt a temető középső részén, míg a 171. temetkezést a sírkert délnyugati sarkában találtuk (9. tábla). Szintén a temető késői keltezését támasztja alá a 176. sírban talált magas ívvezetésű, L alakban megtört kengyelű, oldalt hajlított lábú vasfibula. A keltezéshez segítséget nyújtott a viselethez tartozó D alakú, ráhajló peckű vascsat, amellyel együtt a kapcsot a 4. század végére - 5. század elejére tehetjük (Vaday 1989, 69; Istvánovits- Kulcsár 1994,72-73; Kőhegyi-Vörös 2011,308). AII/C altípusba a szintén egytagú, de bronzból készült fibula sorolható. Egy 7-8 éves kislány sírjából (154. sír) látott napvilágot az oldalt hajlított lábú, egytagú ruhatűző kapocs, amely nem csak típusa, de magas réztartalma miatt is elkülönül a többi darabtól (10. tábla 15). III. típus: a kéttagú, spirálkaros, oldalt hajlított lábú, alsó húrvezetésű fibulák. A típus a legszélesebb körben és a leghosszabb ideig használatban lévő viseleti elem a Kárpát-medence területén (Vaday 1989, 89-90). Megjelenése a 3. század közepére tehető, a vasból készült példányok jelenléte egészen az 5. századig kimutatható (Kőhegyi-Vörös 2011, 353-354). Apátfalván kizárólag ebből a típusból tevődnek 32
