A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben és 203. sír). Az egy sírban lévőket - típustól függetlenül - együttesen tárgyalom (6. tábla). A 182. sírból származó, a korábban már említett torquesre bronzszálon volt felfüggesztve egy fekete bikónikus üveggyöngy. A jobb orsó- és singcsont között egy kisebb karikára akasztott balta alakú csüngőt figyeltünk meg. Ennek - in situ - elhelyezkedése kizárja, hogy a csuklón talált ezüst karkötőre lett volna felfűzve. Valószínű egy szerves anyagból vagy egy vékony bronzhuzalból készült „második karéken”14 függhetett (7. tábla 1). Teljesen kifosztott sírból (189. sír) került elő egy ezüstlemezből készült, alátét-szerű, kisméretű, nyitott végű karika, egy bikónikus kisméretű ezüstgyöngy,15 valamint egy öntött bronz karika (Kujáni 2015,22. tábla B, 2). A csontváz felszedése közben bronzból, vasból és borostyánból készült ékszeregyüttest találtunk (Kujáni 2015,22. tábla D). Az összekorrodált darabok között egy bronzból öntött, magas réztartalmú balta alakú csüngő, alatta amorf, erősen korrodált, ismeretlen funkciójú vastárgyat figyeltünk meg. A kettő között hasáb alakú borostyángyöngy volt, alsó harmadát bronzból öntött, bikónikus karika ölelte körül. Valószínű a darabokat a nyakban felfüggesztve, ám egymástól elkülönülve viselték (7. tábla 2). Szintén rablott sírból (200. sír) származik az a 8 öntött karika, amely ilyen nagy számban tudomásunk szerint eddig egyetlen szarmata sírból sem került elő (Kujáni 2015,23. tábla 1,3). A bronzból és ezüstből készített zárt karikacsün- gők összefüggő, ám nem kapcsolódó láncolatban helyezkedtek el. Néhány darabot összekorrodálva találtunk. A kisebbtől a nagyobb, majd ismét a kisebb átmérő felé tagolt, piramis-szerűen felépülő, összefüggő ékszer darabjait a nyakban felfűzve viselhették. Ebben az esetben bizonyosak vagyunk benne, hogy nem a nyaklánc összefogására, hanem önálló díszítményként alkalmazták 14 Az idézőjellel az egy karon lévő karperecek számára utaltam azért, mert a bal csuklón is volt egy ezüstkarperec. 15 Mivel az ezüstgyöngy tipológiailagteljesen megegyezik a 182. sírból származó torques zárótagjával, ezért feltételezhető, hogy a körárokkal körülvett, ám teljes egészében kifosztott nő ékszerei között is lehetett egy hasonló nyakpánt. őket (7. tábla 3).16 Hasonló elhelyezkedésről számolt be Vörös Gabriella a madarasi 345. sír tárgyalása során,17 de itt csak 3 karika került elő (Kőhegyi-Vörös 2011,110, 303, 77. tábla 5-7). A sírból egy - a 189. és a 200. temetkezéseknél már megfigyelt - balta alakú csüngő is felszínre került. Itt is bronzkarikára volt felfüggesztve. Bolygatott, de nem rablott temetkezésből származik (203/1) több, igen erősen korrodált ismeretlen funkciójú vastöredék. Ezekhez oxidálódva, a tisztítás során került elő egy ezüstből készült, függesztőfüles, félhold alakú csüngő (lunula). A zárt csüngő két karja a középtaghoz íveken csatlakozik, ám egymással nem érintkezik (Kujáni 2015,22. tábla 2). A középtagból indul ki a visszahajtott, ellapított függesztőfül (7. tábla 4). A korszakra jellemző, példányunkkal majdnem azonos darab Kiskundorozsma-Subasa 26/78. lelőhelyen került elő (Bozsik 2003,2. kép).18 Nagy Margit a lemezes lunulák előfordulását a 4. század végére, 5. század elejére helyezi (Nagy 2005,101). Szót kell ejtenünk a csüngök egy speciális típusáról, amelynek 3 példányára bukkantunk a temetőben (182., 189. és 200 sír) (Kujáni 2015, 19. tábla 2; 22. tábla D; 23. tábla 9). A szárnyasbalta alakú öntött bronz példányok párhuzama eddig csak néhány lelőhelyről ismert. Gulyás Gyöngyi ehhez a típushoz sorolta az Alföld területéről Hódmezővásárhely-Erzsébet, Új község 6. sírban előkerült darabot (Nagy 1984, 12. ábra 7-7a), az Óföldeák-Ürmös I. és Makó-Innenső Jángor lelőhely szórvány példányait (Gulyás 2015, 4. kép 10-13), az Üllő 5. lelőhely 4903. és 4925. sír balta alakú csüngőit (Gulyás 2002, 19-20, 7. kép 15; Uő. 2015, 4. kép 18-25; Kujáni 2015a, 44, 60) valamint Csanádpalota-Sulyok-tanya lelőhelyen fémdetektoros felderítés során előkerült példányt (Pópity, közületien; Gulyás 2015, 137). A securis típusú, balta formájú csüngök előfordulása nem koncentrálódik egy területre. Az Alföldön a középső szarmata kortól a Kr. u. 5-6. századig előfordul (Vaday 1989,54; Gulyás 2002, 8). Eredetét a kutatás a Pontus nyugati 16 Vö. vaday 1989, 46-47. 17 A mellékletek alapján az ásatók nőnek határozták meg (Kőhegyi-Vörös 2011,110). 18 E késői típusok eredetét Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria a keleti szteppére helyezi (Istvánovits-Kulcsár 1994, 72). 29
