A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben a típushoz tartozó darabot találtunk: opak, narancsszínű, nyomott gömb alakút. A maradék 9 közül egy rövid, henger alakú mészkőgyöngy volt a legnagyobb, a többi jóval kisebb méretben és finomabb kidolgozásban készült. Ezen kívül egy átlátszatlan, mályva színű henger alakúval találkoztunk, a többi a kék vagy a zöld valamely árnyalataiban játszott. A kékek között egy áttetsző, kúp, egy henger és egy nyakrésznél beszűkülő gömb alakú töredéket találtunk. Lecsapott sarkú hasáb alakú üveggyöngyből opak és áttetsző is szerepelt, ez utóbbinak a furatán keresztül futott egy bronz szálvezető. A világoszöld, átlátszó, kissé szabálytalan, bordázott, nyomott gömb alakú üveggyöngyöt Vaday Andrea a I/2/B típusba sorolta (Vaday 1989, Abb. 20). Ebbe a csoportba tartozik a szintén világoszöld, átlátszó, kissé szabálytalan, bordázott, „buzogány alakú" üveggyöngy is (5. tábla 8). A már korábban említett ívelt nyakú üveggömb tipológiai besorolása jelenleg még nem tisztázott. Istvánovits Eszter önálló típusba sorolja őket,9 míg Vaday Andrea véleménye szerint ez az ún. véggyöngy, az üvegpálcák két végén található zárótag lehetett (Vaday 1989, Abb. 20. alapján a IIl/2/b csoport).10 11 Torques A torquesek a szarmata Barbaricumban az 1. századtól vannak jelen (Vaday 1989, 48). A temetőben egyetlen példányt találtunk (a 182. női sírban) (Kujáni 2015,19. tábla). Az ezüstből öntött, kéttagú11 ékszer szabályos kör alakú, rombusz átmetszetű, erősen síkozott, hurkos-kampós zá- ródású. A kampót képező tagot lapos, vízszintes, kör alakúvá formálták, majd kissé összeszűkítve kampóvá alakították. A hurkot a nyakperec végéből képezték. Mindkét oldalon a záródás előtt, illetve az ellentétes oldalon, a spiráldíszítést 9 Istvánovits Eszter szíves szóbeli közlése. 10 Köszönettel tartozom Sóskúti Kornél (régész, Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ) szíves szóbeli tájékoztatásáért. 11 Szerkezetileg hasonlatos a kéttagú fülbevalókhoz. Nem a hurok folytatásából készült a tekercselés, hanem azt utólagosan applikálták a nyakperecre. a befejezés előtt körülbelül 1-1 centiméterrel 1-1 nódusz rögzíti. A lelet mindenképpen a hunkorra datálható, erre utal a zömök felépítmény, a kidolgozottság, valamint a hunkor elején divatossá vált, nódusszal lezárt, tekercselt díszítmény. Pontos párhuzama eddig nem ismert.12 Viseleti elhelyezkedésére in situ helyzetéből következtettünk. Jól kivehető (Kujáni 2015, 19. tábla), hogy záródása előre felé mutat, a tekercselés feltételezhetően így jól látható volt. A nyakperechez tartozott egy fekete, bikónikus üveggyöngy csüngő, amely egy bronzszálon függött (5. tábla 6). A nő a - feltárt temetkezések között - a leggazdagabban ékszerezett volt. Sírját sem bolygatás, sem rablás nem érintette. A viseleti elemekből és mellékletekből a későbbiekben jól rekonstruálható lesz a ruházat és a temetkezési rítus. Az ezüstékszerek finom megmunkálása, a viseleti elemek sokszínűsége magas társadalmi státusra utalhat. Csüngők/Amulettek Az ékszerek közül néhány tárgy megnevezése a szakirodalmi terminológiában nem egységes. Jó példa erre, hogy számos publikációban azonos jelentéstartalmat tulajdonítanak a csöngőknek és amuletteknek. A régészetben csak az elénk kerülő tárgy marad meg, a mögöttes tartalomról azonban csak feltételezéseink lehetnek.13 A csüngök - a nyakláncok és a karékek díszítményeiként- számos példányban megtalálhatóak leletanyagunkban. Vaday Andrea az 1. és 5. század közötti időszakból ezek 13 altípusát különítette el (Vaday 1989,45-67). Ezek közül a temetőben csak néhány változat található meg. Apátfalván kizárólag női és gyermeksírokban találtunk csüngőt vagy amulettet. A női temetkezésekben összesen 4 esetben szerepelt a leletanyagban ilyen ékszer (182., 189., 200. 12 Tekercselése a Szentes-jaksori fülbevalóval mutat hasonlóságot. A kutatás a 3-4. századra keltezi a temetőt (Párducz 1950, 20, LIX. tábla 1-2; Kulcsár 1998,136). 13 A csüngök értelmezési lehetőségéről és megjelenési formáiról bővebben ld. Kujáni 2015a, 33-62. 28
