A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
NÉPRAJZ - Mód László: A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége
Mód László A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége felkereste a kecskeméti piacot: „Elismeri, hogy a csongrádi piacon annyiféle a gyümölcs, ahány kosárral fölvisznek s az is férges, ragyás, nincs válogatva, osztályozva. Szerinte ez állapoton a jelenlegi gyümölcskofáknak már iskolázottabb és beletanult fiai lesznek hivatottak segíteni. De miért épen a gyümölcskofák fiai, miért nem a szőlősgazdák fiai? Kérdezzük mi. A tényállás a következő: A csongrádi homok és éghajlat a világ legizletesebb és legzamatosabb gyümölcsét képes kitermelni. Sok azonban az értéktelen gyümölcsfa. A termés férge. A világpiac igényeinek való válogatást, osztályozást, csomagolást nem ismerjük. Gyümölcseinek feldolgozását csak a helyi piac igényei és háziszükségleteink szerint ismerjük. Föfeldolgozási módunk csak a kisüsti pálinkafőzés. Gyümölcstermelő területeinken ott hever tehát az arany, de gyom és dudvával keverve s e kettőt nem tudjuk elválasztani, Csongrád felvirágoztatására és naggyá tételére felhasználni."36 Az egyesület 1934 nyarán megpróbált közbenjárni az illetékes hatóságoknál azért, hogy a gyümölcskiviteli szakbizottság székhelye ne Szentesre, hanem a Kurca-parti városnál sokkal több gyümölcsöt előállító Csongrádra kerüljön. A vezetőség fáradozásai úgy tűnik, hogy eredményesnek bizonyultak, mivel a Külkereskedelmi Hivatal mindkét településen ideiglenes központotállított fel, amelyek közül a jobban prosperálót kívánta állandósítani. A szőlő és a gyümölcs átvétele 1934. augusztus 22-én a csongrádi vasútállomás egyik raktárhelyiségében kezdődött meg, a megelőző napon, azaz augusztus 21-én a szőlőbirtokosoknak megfelelő ládák beszerzésére nyílt lehetősége.37 Az egyesület az értékesítésre szánt gyümölcstermés előkészítésére helyi lányok jelentkezését várta, akik elsajátíthatták a különböző csomagolási technikákat. A Csongrádi Újság augusztus 26-ai számában már bizakodó hangnemben közölt tudósítást a gyümölcskiviteli központ működéséről, amelynek köszönhetően a csongrádi gyümölcs elindulhatott „hódító útjára": „...a tiszaparti város belépett oda, ahova 36 Csongrádi Újság 1933. szeptember 1. 3. 37 Szűcs Judit a Szántai Kis család kapcsán említtte azt, hogy napszámosok segítségével a megtermelt gyümölcsféléket exportra csomagolták. (Szűcs 1995, 51-52) előbb-utóbb meg kellett érkeznie, az exportáló városok sorába. Ha a szűk, sötét helyiséget nézi az ember, hol a gyümölcscsomagolást még most tanuló leányok bátortalanul, kevés ügyességet, annál több félénkséget árulva el, végzik a külföldre szállítandó szőlő válogatását, csomagolását, mosolyoghatnak örömujjongásunk felett... A mosolygásuk még erőteljesebbé válik, ha hallják a szőlőt beszállítók zsörtölődését, csendes panaszkodását, hogy kicsiny az ár, sokat kihánynak, az apró fürtöket nem veszik át stb. A mosolygók és zugolódok nem ismerik még most annak a nagy horderejét, hogy Csongrádon megtörtént az első lépés az önállósulás felé."38 *A Külkereskedelmi Hivatal akciójának köszönhetően 1934 szeptemberében a Csongrádi Újság arról számolt be, hogy a településről Németországba szállított szőlő nagy sikert aratott a berlini piacon, ahol meghaladta a bolgár és az olasz szállítmányok minőségét. A cikk szerzője kiemelte azt, hogy az export szempontjából a „világos, közönséges, savanykás, a szállítást jól bíró, vastaghéjú borszőlők" jöhetnek számításba, amelyeket kissé éretlen állapotban célszerű leszedni. A csongrádi sárfehért, az ezerjót, a mézesfehéret, a tökszőlőt, a lugasszőlőt, az olasz nagyszeműt és a szerémi zöldet tartotta alkalmasnak, jóllehet nem mindegyikük tartozott a borszőlők közé. A kadarka azért nem jöhetett számításba, mivel a szállítást nem bírta, ugyanis könnyen rothadásnak indult, az utószezonban viszont a kövidinkára lehetett támaszkodni. Idézte többek között a Külkereskedelmi Hivatal vezetőjét is, aki úgy látta, hogy a németországi piac elsősorban a „savanyú, nyári almák”, a fontos, a dalos és a Sándor cár valamint a spanyol meggy és a germersdorfi cseresznye iránt mutathat érdeklődést. 1936 augusztusában az egyesület székházának udvarán aszalót építettek, amely húsz óránként hét mázsa gyümölcs szárítását végezhette el. 1946 májusában az egyesület székházában Váczy István nagykereskedő tartott előadást, amelyben a jelenlévőknek egy gyümölcsértékesítési szövetkezet megalapításának szükségességét vázolta fel. A társulás a gyümölcstermés külföldön történő áruba bocsájtását célozta volna meg, amivel a csongrádi gazdák nagyobb 38 Csongrádi Újság 1934. augusztus 26. 2. 273
