A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
NÉPRAJZ - Mód László: A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége
Mód László A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége oklevele és a Hegyközség I dija), 3. Surányi Antal (Hegyközség ezüst oklevele és a Szőlősgazdák Szövetkezetének 1 dija), 4. Dávid Sándor (Duna- Tiszaközi Földmivelésügyi Tanács elismerő oklevele és a földmivelésügyi minisztérium II dija), 5. Nagyistók Ferenc (Hegyközség III. dija), 6. Koncz Mihály (Kaszanitzky Gyula III dija)"31 Az egyesület a tagok részére egy Malligand szeszmérő beszerzéséről is gondoskodott, 1934- ben pedig egy mustbesűrítő készülék megvásárlásának az ötlete is felmerült.32 A gyümölcstermesztés és értékesítés felkarolása A két világháború közötti időszakban Csongrádon a szőlő- és bortermelésen kívül a gyümölcstermesztés is jelentős ágazatnak minősült, ami a szőlőbirtokosoknak komoly bevételt nyújthatott. Bőséges termés esetén azonban az értékesítés területén nehézségek adódhattak, mivel a gyümölcs alacsony áron jutott el a piacra. Önállóan, csongrádi termékként pedig meg sem jelent, hanem kecskeméti néven került forgalomba. Az egyesület a kedvezőtlen állapotokon szakelőadások és tanfolyamok szervezésén kívül úgy is próbált javítani, hogy szerepet vállalt az értékesítésben is. 1928-ban Komáromy Ede szegvári földbirtokost hívták meg, aki számos szakmai tanáccsal látta el a csongrádi szőlőbirtokosokat a gyümölcstermesztés vonatkozásában. Számszerű adatokkal bizonyította azt, hogy a szakszerűen kezelt gyümölcsös más ágazatokkal szemben akár 30-szoros jövedelmet is biztosíthatott.33 1931. május 18-án Wagner Adolf tartott a gyümölcsfák tavaszi növényvédelméről gyakorlati bemutatóval egybekötött előadást, amelynek helyszínéül Szlapák Pál és Fáy Lajos szőlőbirtokát jelölték ki.34 1933 nyarán a Csongrádi Újság több alkalommal is beszámolt arról, hogy egy bécsi kereskedő felkereste a város polgármesterét 31 Csongrádi Kis Újság 1948. október 24.1-2 32 Csongrádi Újság 1934. február 11. 3. 33 A hegyközség kimutatásai szerint a csongrádi szőlőhegyen az 1930-as évek végén megközelítőleg 120 000 gyümölcsfa tenyészett. 34 Csongrádi Újság 1931. május 17. 5. és gazdasági tanácsnokát a teljes baracktermés felvásárlásának szándékával. A tárgyalásokba bekapcsolódtak az egyesület képviselői, a fizetési feltételekről azonban nem sikerült megegyezniük, emiatt az akció kudarcba fulladt. A kereskedő a barackot külföldre szállította volna, banki garanciát azonban nem tudott biztosítani, ezért a csongrádiak nem fogadták el az ajánlatát. Az egyesület ezt követően felkérte Maloschik Nándort arra, hogy utazzon Bécsbe, ahol próbáljon megállapodni valamelyik kereskedővel a gyümölcstermés megvásárlása érdekében. Az előzőekben vázolt nehézségek kellőképpen rávilágítottak a gyümölcskereskedelem problémáira, amelyeket a helyi sajtó hasábjain napvilágot látott cikkek is igyekeztek részletekbe menően taglalni. A Gyümölcsértékesítésünk című írás például a következő helyzetértékeléssel szolgált: „A mostani rekord-baracktermésünk megmutatta mily gyenge lábon áll Csongrádon a gyümölcsértékesítés ügye. Szervezetlen termelők, a gyümölcsértékesítéshez nem értő kofák mellett, a kecskeméti, nagykőrösi és gyöngyösi barack piacokon kialakult árnívónak a csongrádiak még a 40 százalékos árszínvonalát sem tudták elérni. Csongrádnak is van elsőosztályu és van másodosztályú és van harmadrangú termése. De ugyanaz megvan minden barack-termő piac környékén termelt baracknál. S a csongrádi barack zöme a kecskeméti piacon jött forgalomba s kecskeméti barack címen jutott el úgy a hazai, mint a külföldi fogyasztóhoz. Ha színre, ízre, zamatra nem állná meg helyét, akkor ez nem történt volna meg. Ha termésünk és értékesítésünk kellőképen szervezve volna, - különösen ha Csongrád önálló barackpiac - a csongrádi barack termelőknek nem 30-40, hanem 90-100 százalékos árnivót kellett volna a föntemlitett barack-piacok mellett elérni. [...] A gyümölcs (barack] értékesítésének megszervezése tehát, nemcsak a termelők, de az egész Csongrádnak legfőbb közügye."35 Egy másik írás Elmaradottság címmel jelent meg, ami egyértelműen az értékesítési viszonyok kedvezőtlen helyzetére utalt. A cikk írója hivatkozik az egyesület egyik vezetőségi tagjára, aki saját állítása szerint az első csongrádi volt, aki gyümölcstermésével 35 Csongrádi Újság 1933. július 30. 5. 272
