A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)

NÉPRAJZ - Mód László: A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége

Mód László A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége (Égető 2003, 84-87] A második világháborút követően a földreform kiterjedt a szőlőbirtokokra is, amelynek következtében mintegy 27 000 hek­tár került új tulajdonosok kezére, fokozva ezzel a birtokszerkezet szétaprózottságát. 1949-ben a szőlő- és borgazdálkodásban is új fordulat kö­vetkezett be, hiszen megszüntették a szőlészeti és borászati felügyelőségeket, a szakigazgatás a községi, a járási és a megyei tanácsok hatás­köréhez tartozott ezután. Az 1949/3300 számú kormányrendeletnek köszönhetően feloszlottak a hegyközségi szervezetek és a hegyközségi tanácsok, amelyekhez hasonló sorsra jutottak a szőlészeti-borászati egyesületek is.3 Csongrádon a szőlő- és bortermelést a vizsgált időszakban alapvetően meghatározta a termő- területek szétaprózottsága, ami azt jelentette, hogy a birtokosok döntő többsége kisméretű parcellákon gazdálkodott. A kétszintes művelés­ben a tőkék között gyümölcsfák helyezkedtek el, amelyek a szőlő mellett fontos bevételi forrást jelentettek (Surányi 1989,151-162], 1936-ban a város határában mintegy 3173 kát. hold szőlő- területet tartottak nyilván, a bortermés pedig elérte a 37 444 hektolitert.4 A kék szőlőfajták közül a kadarka számított meghatározónak, de kisebb mennyiségben előfordulta rácfekete, a fe­kete góhér, az oportó és a nagyburgundi is. A fehér szőlők közül az 1920-as években a dinkafélék, a sárfehér, a mézesfehér, az ezerjó és az olasz riz- ling emelkedett ki, az étkezési fajták állományát viszont a sárga kecskecsecsű alkotta. Az ágazat számára kedvezőtlen és mostoha állapotokról a helyi sajtó is rendszeresen beszámolt, kiemelve azt, hogy a szőlőbirtokosok helyzetét a kubik- munka megszűnése tovább rontotta, mivel elestek a korábban biztosnak számító bevételi forrástól. A Csongrádi Újság 1929-ben a követ­kezőképpen jellemezte a szőlő- és bortermelés viszonyait: „Trianon óta ínség és nyomorúság a szőlősgazdák helyzete. A gyümölcs jórésze ott rothad a fák alatt. A bornak nevetséges ára 3 A második világháborút követően az egyesületek te­vékenysége fokozatosan beszűkült, ezért több társulat választotta az önfeloszlatást vagy valamelyik tömeg­szervezethez történő csatlakozást. 1949-ben a BM. I. (603/5./IV.3.) számú rendelettel adminisztratív úton is megszüntették működésüket. (Pásztor 2010,26.] 4 Tiszavidék 1936. november 18. 3. van. A védelmi szerek, munkabér és adóteher elviselhetetlen. A szőlő ma nem jövedelmező gaz­daság, de fényűzési teher. A nem régen is jómódú szőlősgazdák napról-napra szegényednek, nem polgárosodnak, de proletarizálódnak s emelik a munkanélküliek számát. A szőlők fenntartása vagy pusztulásától Csongrádon is közel 2000 család jó vagy rossz sorsa függ. Csongrád vezető köreire sem lehet közömbös: fennmaradnak-e vagy elpusztulnak a szőlők s vele együtt a sző­lősgazdák."5 Az ágazat helyzetét nehezítette az a körülmény is, hogy a szőlőterületeken osztozó mintegy 1500 törpebirtokos többsége nem rendelkezett megfelelő tárolókapacitással, borkezelési ismereteik pedig számos hiányosságot tartalmaztak. A minőséget jelentős mértékben ronthatta az a káros gyakorlat, hogy nagyobb mennyiségű must előállítása érdekében az éretlen, illetve a rothadt bogyókat is feldolgozták. 192 2-től Csongrád szőlészeti-borászati felügyelői kerület központjává vált, amelynek az élére Szepessy Józsefet nevezték ki, akinek a működési területe Bács-Bodrog, Csongrád illetve Csanád-Arad- Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékre terjedt ki. A két világháború között több alkalommal is felmerült egy 20-30 kát. hold kiterjedésű szőlő- és gyümölcstelep, továbbá faiskola létesítése, ahol a szőlőbirtokosok elsa­játíthatták a korszerű termesztési eljárásokat, valamint hozzájuthattak a megfelelő mennyiségű és minőségű szaporítóanyaghoz. A szakemberek a szőlő- és a gyümölcstermesztés vonatkozásá­ban olyan fajták meghonosítását és széleskörű elterjesztését javasolták, amelyek jelentősebb mértékű kereskedelem alapját képezhették volna. Szepessy József az 1920-as években a Csongrádi Újság hasábjain már felvetette egy olyan pinceszövetkezet létesítését, ahol lehetővé vált volna nagy mennyiségű, azonos minőségű típusbor előállítása. Csongrádon gyümölcscso­magoló is üzemelt, amelyet a város 1943-ban bérbe adott a helybeli lakosoknak. 1945-ben egy konzervgyár létesítésének terve is felmerült, felépítéséhez az elöljáróság a földművelésügyi minisztériumtól szeretett volna támogatást kérni. 1922-ben a Budapesten megrendezett országos szőlő- és borgazdasági kiállításon 5 Csongrádi Újság 1929. szeptember 5. 3. 263

Next

/
Thumbnails
Contents