A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
NÉPRAJZ - Mód László: A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége
A Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének tevékenysége Mód László Magyarországon a szőlészeti-borászati egyesületek száma az 1880-as évektől kezdett jelentős mértékben növekedni, ami főként az ebben az időszakban fellépő és a szőlőültetvényeket veszélyeztető szőlőbetegségek, elsősorban a filoxéra elleni védekezésnek tudható be. A kormányzat által hozott szigorú intézkedések közvetítésében, illetve a fertőzés terjedésének megakadályozásában gyakran a szakmai társulásoknak is fontos szerep jutott, amelyek egy-egy szőlő- és bortermelő településen és régióban sokoldalú tevékenységet igyekeztek kifejteni. Mind a mai napig meglehetősen kevés kísérlet történt arra vonatkozóan, hogy a kutatók részletesen feltárják ezeknek a sajátos szerveződéseknek a működését, a szőlő- és borgazdálkodásra gyakorolt hatását. Ennek az egyik legfőbb oka az lehet, hogy a Magyarország különböző borvidékein tevékenykedő szőlészeti-borászati egyesületek dokumentumai csak elvétve maradtak fent, ami jelentős mértékben megnehezíti vizsgálatukat. Kivételt képez ez alól az 1920-as évek elején, Csongrádonmegalakulttársulat, mivel iratanyaga, igaz töredékes formában, de megtalálható a helyi levéltárban, 0,12 folyóméter terjedelemben. A fond1 az alapszabályt, a pénztárkönyvet (1940-1949], iratokat1 2 (1949], 1946-ból az alapító tagokról és a részvényesekről készített névjegyzéket valamint a közgyűlési, választmányi és vezetőségi 1 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára. Csongrádi Levéltár (A továbbiakban: MNL CsML CsL] X. 110.2. Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének iratai (A továbbiakban: CsSzEi] (1924] 1940-1949 2 Az iratok között megtalálhatjuk a tagdíjak befizetéséről készített kimutatásokat, számlákat, elszámolási és szállítási jegyzékeket, amelyeknek egy része az egyesületi székház felújítási munkálatai során keletkeztek. A felsorolt dokumentumokon kívül az utazási költségekre vonatkozó igazolások, meghívók valamint különböző hirdetésekről szóló tanúsítványok is előfordulnak. ülések jegyzőkönyveit tartalmazza. A levéltári dokumentumokat ugyanakkor jól kiegészítik az 1920-as és az 1930-as években Csongrádon kiadott sajtótermékekben, a Csongrádi Újság és a Tiszavidék, továbbá a Borászati Lapok hasábjain megjelent híradások, amelyek lehetővé teszik az egyesület működésének rekonstruálását a két világháború közötti időszakban is. Hogyan segítette elő a szőlő- és borgazdálkodás fejlesztését, illetve a bor- és gyümölcstermés értékesítését? Milyen eszközökkel próbálta képviselni a szőlőbirtokosok érdekeit? Tanulmányomban arra teszek kísérletet, hogy a rendelkezésre álló források segítségével a Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületénektevékenységét elemezzem, középpontba állítva a szakmai szervezetnek a település szőlő- és bortermelésére kifejtett hatását. A megfogalmazott célkitűzés megvalósítása érdekében fontosnak tartom azt, hogy külön fejezetben ismertessem a korszak szőlészeti-borászati viszonyait, illetve hazai vonatkozásban a szőlőbirtokosok önszerveződési kísérleteit. Meggyőződésem, hogy a gazdasági-társadalmi környezet felvázolásával könnyebben megtudjuk ragadni az egyesület törekvéseit is, amelyekkel bizonyos krízishelyzetekre próbált megoldásokat találni. Az egyesület működése túlmutatott a helyi kereteken, éppen ezért nem lepődhetünk meg azon, hogy a szaksajtó a „legjobban szervezett" szakmai társulatok között tartotta számon. Akciói nem csak a csongrádi szőlősgazdák helyzetének a javítására irányultak, hanem általánosságban is érintették a homoki szőlő- és bortermelés problémáit, amelyeknek a megoldását időnként országos szinten is igyekezett elősegíteni. 261
