A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tornyai Miklós: Egy tűzoltóparancsnok élete és munkássága a 20. század első felében
Papp Ferenc szegedi tűzoltóparancsnok élete és munkássága Tornyai Miklós „A tűz az ember barátja”- ez a mondat mindenki számára ismerősen cseng, hiszen. Hiszen számtalan esetben hallotta már. Ezt tanítják az iskolákban, és ezt tapasztalhatjuk a mindennapi életben is. A tűz nem csak barát lehet, hanem könyörtelen, pusztító ellenség is. Az emberiség történetében számtalan példát találhatunk, melyek bizonyítják a „vörös kakas" félelmetes erejét. Hatalmas tűzvészek elevenednek meg a könyvek lapjain, festményeken, filmeken. A tüzek pusztító erejének borzongató ecsetelése mellett ezek a művészek nagy figyelmet szenteltek azoknak az embereknek a bemutatására, áldozatkészségük és önfeláldozó helytállásuk bemutatására, akik életüket a romboló tűz megfékezésére szentelték. A „lánglovagok”, azaz a tűzoltók élete azonban nem kellően ismert az emberek előtt, hiszen a többség szerencsére csak ritkán kénytelen megismerni a munkájukat. Múltjukról, történetükről pedig még kevesebben rendelkeznek megfelelő ismeretanyaggal. Dolgozatommal1 egy magyarországi nagyváros, Szeged tűzoltóságának kialakításában, fejlesz- tésében-korszerűsítésében játszott kiemelkedő szerepén keresztül szeretném bemutatni egy 20. századi tűzoltóparancsnok életét és munkásságát. Egyben szeretnék emléket állítani egy, a közösségért hallatlan nagy áldozatokat vállaló lokálpatriótának, családapának, nagyapámnak. Személyén keresztül pedig valamennyi ismert és ismeretlen tűzoltónak. 1 A dolgozat 1996-ban készült a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Hadtörténeti Tanszék számára. A szegedi tűzoltóság története 1906-ig A szegedi tűzoltóság megalakulása nem a szokásos módon történt. Míg a legtöbb tűzoltóságot egy-egy nagyobb tűzvész után szervezték meg, addig a szegedi létrehozását az egész várost elpusztító, 1879-es úgynevezett „nagy árvíz” utáni mentések, és a katasztrófa következményeinek felszámolás tette szükségessé. Az árvíz előtt a tűzoltás szervezetlensége, alacsony hatásfoka következtében állandó tűzvészek pusztítottak Szegeden, és szinte rettegésben tartották az egész lakosságot. Valójában 1870-ben alakult meg először önkéntes tűzoltó egylet Szegeden, de nem volt hosszú életű (Reizner 1900, 83). „Az önkéntes tűzoltói intézménynek meg kellett buknia, mert nem tudta biztosítani a hatóságok támogatását, az anyagi fedezetet a közgyűlés nem szavazta meg.” (Gerő 1929, 9) 1878 augusztusában újra létre akarták hozni az önkéntes egyletet. A szervezkedések meg is kezdődtek, de az intézmény megerősödésére már nem volt idő, mert az 1879. március 12-én bekövetkezett, egész Szegedet elpusztító nagy árvíz közbeszólt. „A nagy újjáteremtő, gróf Tisza Lajos hívta fel a helyi hatóságok figyelmét ismét a tűzoltói intézmény felállításának sürgősségére, amit a Városi Tanács úgy oldott meg, hogy...hivatásos tűzoltóság szervezését határozta el. Ezt a 9100/1879. számú határozatában mondta ki. A hivatásos tűzoltóság megszervezésére felkért Pálfy Ferenc polgármester 1879/1879. számú határozatával 1879. augusztus 27-én 32 tűzoltót fogadott fel" (Gerő 1929,12). Az újonnan felvett tűzoltók hivatalos esküjének napjával kezdődött Szeged város hivatásos tűzoltóságának története. 219
