A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben
Medgyesi Konstantin A „demokrácia" mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben szocializmus. Az ilyesmi nem népuralom és nem szegény dolgozó, kisemberek ügyének a szolgálata, hanem puszta hatalomvágy és vagyonéhség kóros tünete"55 - írta a kommunista hatalom- átvétel előtt hosszú hónapokkal higgadt hangú elemzőként a makói jogász, Könyves-Kolonics József. És hogy milyen nyugodt lelkülettel állt a közélet - számára ugyanakkor elborzasztó - jelenségeivel szemben, példa a következő írás, amit az előbb idézett publicisztika után négy nappal közölt a Délvidéki Független Hírlapban: „Mi magyarok ne tegyünk törvényt Kelet és Nyugat között. Fogadjuk el Kelet hatalmát, de ugyanakkor tartsuk tiszteletben Nyugat szellemét is. Köttessük be Kelet társadalmi törvénykönyvét, a szocializmust, Nyugat díszes aranyozott könyvtábláiba. Elválasztó falnak gyengék vagyunk, mi csak keskeny összekötő hidacskát képezhetünk. A híd egyik pillére elkerülhetetlen, a másik pillére pedig nélkülözhetetlen. Ne ütközzünk belé egyikbe sem, ez a józan ész parancsa.”56 Szintén a Pedig című cikkében szögezte le örök érvényűnek is tekinthető gondolatait: „Az igazi demokráciában a mások véleményét is tiszteletben tartják. így fest a demokrácia, amúgy pedig csak erőszakról és a vele elkerülhetetlenül együtt járó korrupcióról lehetne csupán szó."57 A 4-7-es kék cédulás választások előtt több mint nyolc hónappal írja e sorokat: „Csak a diktatúrák nem tűrikaz olyan alkotmányos népítéletet, amelyik őket el is marasztalhatja. [...] Mostanában - nem tudom igaz-e - hasonló törekvésekről hallok."58 Könyves-Kolonics mint a jogállami demokrácia követője 1946 végére önmagát „magányos remetének" látja, aki tovább zsolozsmázza „a demokrácia Miatyánkjait".59 Ekkorra már a Horthy-rendszer helyi ellenzékének a vezére, a két világháború közötti helyi demokratikus összefogás markáns alakja is megkapta a reakciósság bélyegét. Köny ves- Kolonics - ahogy még 1944-ben Erdei Ferenc írta róla - bátor demokrataként viszont úgy gondolja, inkább vállalni kell a reakciósság bélyegét, mintsem 55 Délvidéki Független Hírlap. 1946. szeptember 17., 2. 56 Könyves-Kolonics József: Pedig. Délvidéki Független Hírlap. 1946. szeptember 21., 1. 57 Uo. 58 Könyves-Kolonics József: Általános, titkos választójog. Délvidéki Független Hírlap. 1946. december 8., 1. 59 Uo. feladni a jogokra alapozott demokrácia alapvető elveit: „Az unos untalan hangoztatott demokrácia a nép többségének uralma a kisebbségek ellenőrzése mellett. Ne hagyjuk elsikkasztani ezt az elvet semmiféle sanda ürügyek alatt, még akkor sem, ha politikai latrok közé feszítenének is egyesünket. Még akkor sem, ha szemben állásunkért akármilyen reakciósnak neveznének is.”60 Tamasi Mihály 1985-ben a makói „népi demokratikus” átmenetről írott tanulmányában úgy vélte, hogy a polgári demokrácia kontra népi demokrácia kérdése, illetve az ezek közötti összeütközés Könyves-Kolonics „nézeteiben jelentkezett” (Tamasi é. n. 177). Tamasi szerint Könyves- Kolonics önmagát becsületes és feltétlenül elvhű demokratának tartotta, aki „tántoríthatatlanul ragaszkodott a demokrácia »általános«, vagyis polgári, kispolgári elveihez s nézeteit még bizonyos erkölcsi emelkedettség is színezte” (Tamasi é. n. 178). Tamasi Mihály arról ír, hogy Könyves- Kolonics érzékeny demokrácia-felfogása mögött személyes sértődés is állhat, mert a kommunista helyi vezetők „nem mindig megfelelő hangot használtak vele szemben” (Tamasi é. n. 178), és emiatt történhetett meg az, hogy a veterán helyi közéleti szereplő „a valóban létező hibákat” felnagyította. „Könyves-Kolonics a Makón erőteljesen érvényesülő kispolgári törekvések és érdekek tudatos képviselője volt s tragédiája abban keresendő, hogy a felszabadulás utáni társadalmi átalakulás útjának kérdésével az országos fejlődést megelőzve, korán szembekerült és így nem volt ideje a népi demokratikus követelményeinek felismerésére” - írja tudományos összegzésében Tamasi Mihály történész (Tamasi é. n. 179). Tóth Ferenc helytörténész és Szentpéteri István alkotmányjogász véleménye szerint Könyves- Kolonics demokrácia-felfogása, jogértelmezése hasonlítható Bibó István nézeteihez. „Könyves- Kolonics József századik születésnapján rendezett tudományos emlékülésen Szentpéteri István egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amely Bibó Istvánt is foglalkoztatta, nevezetesen a legalitás, a törvényesség rendszerének kérdése" - olvasható Tóth Ferenc írásában (Tóth 1984,15). Szentpéteri István úgy véli, Könyves-Kolonics a legalitásnak, a törvényességnek új koncepcióját akarta 60 Uo. 174
