A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben
Medgyesi Konstantin A „demokrácia" mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben kialakítani 1944 után, „ezt ő finom intuíciójával már a legelső csatározások alkalmával védeni próbálta, azt kívánta, hogy legyen szabálya a politikai harcnak" [Tóth 1984,15). Meglátásunk szerint a legalitás, a törvényesség rendjének tisztelete és a politikai harcok szabályozottságának követelménye mint alkotmányos elvárás szempontjából valóban lehetnek hasonlóságok Bibó István és Könyves-Kolonics József nézeteiben, ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy Könyves-Kolonics már 1946 őszétől pontosan érzékelte a jogállami demokrácia létére törő kommunista párttaktika mögötti valós szándékokat, míg Bibó azt még 1947-ben sem.61 Ezzel a megállapítással nem Bibó helyzetelemzését kívánjuk bírálni, hanem inkább azt szeretnénk demonstrálni, hogy Könyves-Kolonics József Makóról, egy kisvárosi közéleti és szellemi közegből szemlélve az ország és a világjelenségeit, képes volt érzékelni a jogállami demokráciára veszélyes tendenciákat és azokkal szemben fel is emelte a szavát, s ezáltal demokrácia-hitvalló szerepet tudott betölteni a koalíciós évek makói közéletében. * A következő alfejezetben azt a jelenséget igyekszünk körbejárni, hogy miként használták „fegyverként” a demokrácia kifejezést a koalíciós években a makói kommunisták. „Makón egy demokráciaellenes cikk megírásába kergettük az egyik prominens reakcióst"62 - olvasható az MKP Csanád Megyei Bizottságának egy 1947. májusi belső jelentésében. A Púja Frigyes63 megyei káderügyi titkár által jegyzet 61 Bibó István 1945-ös A magyar demokrácia válsága című cikke nemcsak tartalmilag a legjelentősebb forrása a koalíciós korszak demokrácia-vitáinak, hanem elő- és utóéletét tekintve is meghatározó dokumentum. Bibó ugyanis koalíciós platformról először meri kimondani, hogy a társadalom egy része fél a (proletárjdiktatúrától és ez a félelem mozgatja a közéleti küzdelmeket. 62 MKP Csanád Megyei Bizottságának káderügyi jelentése, 1947. május 13. CSML MSZMP CSMBA/ 26. f. 8. őe„ ill. PIL274. f. 16. cs. 153. őe 63 Púja Frigyes a Csanád megyei Battonyán született 1921ben. Betűszedőként dolgozott a második világháború végéig. A koalíciós években a Magyar Kommunista Párt battonyai járási titkára ésazMKPCsanád Megyei dokumentumból azt is megtudhatjuk, hogy ezen üggyel összefüggésben „a makói államvédelmi osztály a cikkírót és a főszerkesztőt a demokrácia védelméről szóló törvényjavaslat alapján letartóztatta. Ezt a munkát tovább folytatjuk és kíméletlen harcot hirdetünk ellenük".64 (Púja Frigyes pongyolán fogalmazott, az általa említett „a demokrácia védelméről szóló törvényjavaslat" az akkor már hatályos, elfogadott jogszabályt, a demokratikus államrend védelméről szóló 1946:V11. törvényt jelenti.)65 * A történet több tekintetben is figyelemreméltó. Egyrészt a koalíciós évek helyi kommunista párttaktikájának módszertanáról mond el sokat, másrészt érzékletesen demonstrálható a jelenség, aminek lényege, hogy a demokrácia kifejezést egyfajta fegyverként használták a lokális erőtérben is az MKP hivatalos képviselői. Miről is szól ez a história, amelyben „demokráciaellenes cikk megírásába kergették az egyik prominens reakcióst"? Ifj. Puskás Antal volt az ominózus cikk írója. Puskás makói gazdálkodó, a jómódú hagymások képviselője, Bizottságának káderügyi titkára, majd a párt megyei titkára. 1950-ben az MDP KV káderosztályának alosztályvezetője, akésőbbiekben diplomata. 1973-tól 1983-ig külügyminiszterként irányította a magyar diplomáciát. 2008-ban hunytéi. Visszaemlékezéseitől szedőszekrénytől a miniszteri székig címmel írta meg. A visszaemlékezés szövegére a fejezetben még visszatérünk. 64 MKP Csanád Megyei Bizottságánakkáderügyi jelentése, 1947. május 13. CSML MSZMP CSMBA/ 26. f. 8. őe„ ill. P1L274. f. 16. cs. 153. őe 65 Az 1946. évi VII. törvény, a demokratikus államrend védelméről szóló törvény alapján 1946 és 1950 között 12 276 emberrel szemben indítottak eljárást, végül 5861 személyt el is marasztaltak (Szakács -Zinner 1997, 196). Palasik Mária történész szerint a „kommunista párt a belügyi, az államvédelmi és az igazságügyi szervek vezetőinek összehangolt támadása politikai ellenfeleik ellen már 1946-47 fordulóján kimerítették az 1946:V1I. tc.-nek a demokrácia védelméről rendelkező paragrafusait: „Bűntett miatt büntetendő, aki az 1946:1. törvénycikkben megalkotott demokratikus államrend vagy demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez..." A fenti szervek tevékenysége a többpárti, koalíciós alapon felépülő, parlamentáris demokráciát képviselő politikai berendezkedés ellen irányult. Most derült ki, hogy a demokrácia, a köztársaság, és az emberi alapjogok védelméről hozott törvények mennyire hiányosak voltak, nem teremtették meg a garanciát, hogy ne lehessen visszaélni velük” (Palasik 1995,1310). 175
