A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben
A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben Medgyesi Konstantin A koalíciós évek (1944-1948) a demokrácia-tapasztalatok és a demokrácia-referencia szempontjából a jelenkori magyar történelem egyik legtanulságosabb korszaka. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy egy lokális küzdőtérben feltárjuk a koalíciós időszak demokrácia-próbálkozásainak kommunikációs paneljeit, a nyelvpolitikai küzdelmeket. Azt a fajta mechanizmust, amelynek egyik jellemzője, hogy az eltérő értelmű demokrácia-fogalom fegyverré, mozgósító erejű tényezővé válik a demokratikus politikai paletta különböző oldalán álló szereplői számára. Arra törekszünk, hogy az országos történések mögött megbúvó demokrácia-értelmezések alapelemeit, a közéleti szereplők közötti ebbéli antagonisztikus különbözőségeket a szövegelemzés műfajának segítségével azonosítsuk. 1 * * 1 Makó város a koalíciós években Csanád vármegye székhelye. Az 1949-es népszámlálás szerint Makón 34 059 emberéit, 18 015 nő és 16 044 férfi. [Központi Statisztikai Hivatal 1949. évi népszámlálás. 1. Előzetes adatok. Állami Nyomda. Budapest, 1949, XIV.) Az 1947-es hivatalos adatok arról tájékoztatnak, hogy Makó város területén ekkor 14 971 római katolikus, 1196 görög katolikus, 715 evangélikus, 16 791 református, 86 görögkeleti, 2056 zsidó és 184 egyéb vallású személy lakott. (Schematismus Cleri Dioecesis Csanadiensis Pro Anno Domini 1947. Edito Ordinariatus Csanadiensis Szeged, 20.) A dualizmus (Makó története 1849- től 1920-ig. Makó Monográfiája 5. Szerk.: Szabó Ferenc. Makó, 2002) és a Horthy-rendszer (Makó története 1920-tól 1944-ig. Makó Monográfiája 6. Szerk.: Tóth Ferenc. Makó Város Önkormányzati Képviselőtestülete. Makó, 2004) alatt is Makón markáns tényezőt jelentett a városi közéletben a polgári demokrácia ethosza, a polgári demokratikus erőknek komoly tömegbázisa volt. A polgári demokrata gondolkodású Justh Gyula, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt politikusaként 1884-től egészen 1917-es haláláig képviselte Makót és Csanád vármegyét az országy- gyűlésben. A48-as Függetlenségi Párta Horthy- rendszerben is döntő szerepet játszott a város életében, ebben az időszakban már a köznyelvben A koalíciós évek Magyarországán - az újjáépítés történései, a nélkülözés szomorú jelenségei és a béke vagy a szuverenitás kérdései mellett - az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó téma maga a „demokrácia” volt. A demokrácia-viták a koalíciós években nagy szenvedéllyel, indulattal, alkalmanként izzó gyűlölettel zajlottak az elméleti folyóiratok hasábjain, a parlament üléstermeiben, politikai nagygyűléseken, a napi sajtóban, a társadalmi diskurzus különböző színterein, és a mindennapok egyszerű kommunikációs csatornáin keresztül. A lokális demokrácia-megnyilvánulások tekintetében Makó városa alkalmas terep lehet annak tanulmányozására, hogy az országos viták, demokrácia-értelmezések, kommunikációs panelek miként hatottak helyben, miként alakították, formálták a helyi demokráciát a különböző demokrácia-felfogások. Makó1 a koalíciós években azon ritka inkább Kossuth-pártként emlegették az akkorra az országos politikában nem funkcionáló politikai formációt. Makó polgári demokratikus hagyományairól Erdei Ferenc szociológusként írt (Erdei 1977, 245-310). A polgári demokratikus helyi közgondolkodás társadalmi alapját az adta, hogy Makón a hagymakertészetnek köszönhetően az önálló egzisztenciát teremteni képes kisbirtokos paraszt-polgárságnak volt döntő szerepe, vagyis létezett egy széles helyi alsóközép-osztály. A hagymás gazdálkodási kultúra meghatározó jellemzője, hogy kis földterületen meg lehet annyi hagymát termelni, ami önálló egzisztenciát képes biztosítani a gazdálkodó számára (Tóth 1998; Tóth 1969). „Makó abban is eltér a hagyományos mezővárosoktól, hogy autonómiája nagyobb azokénál, a nagybirtok nem jellemző. Ez pedig a város paraszttársadalmának nagyobb önállóságot, nagyobb szerepet biztosít a várost érintő döntésekben. Mindez összekapcsolódik a piacra orientált termelés által megkövetelt nyitottsággal, a világra való érzékenyebb reagálással, ami a makói életformát is individualizáltabbá és ur- bánusabbá teszi" (Gábor - Vágvölgyi 1974, 6). 1945 májusában az MKP makói taglétszáma 478 fő volt (Tamasi 1974, 37-162). 165
