A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben
Medgyesi Konstantin A „demokrácia" mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben megyeszékhelyek egyike volt az országban, ahol nem volt a megyében másik város, vagyis a megyei és a városi politika egymásra utaltsága erősebben jelentkezett, mint máshol. Makó volt az „első felszabadult magyar város", vagyis a Makón történtek komolyabb jelentőséggel bírtak, hiszen az első „felszabadult magyar város”2 komolyabb referenciaértékkel bírt. Makó a hagymatermelés miatt sajátságos társadalmi szerkezettel rendelkezett a két világháború között és 1944 után is. Ebből is következett, hogy a polgári szabadságjogoknak és az egyéni autonómiának nagyobb tere volt, a helyi társadalom szereplői már hozzászoktak ahhoz, hogy a különböző jogosultságok bonyolult összességéből demokratikus jogok kovácsolódnak. A marxista történetírók ezt a jelenséget értelmezték úgy, hogy Makón a kispolgári demokráciának tradicionálisan komoly bázisa teremtődött (Tamasi 1985,173-194; Szabó 1983)3 Makó a maga komoly (kispolgári demokratikus hagyományaival, létező munkásmozgalmi tradícióival egyfajta helyi demokrácia-laborként tudott működni a koalíciós évek időszakában. A város az 1944 utáni bő négy esztendőben demokrácia-élményeket élhetett meg, ez az időszak Makó történetében is a demokrácia-remény korszaka volt. * Makót 1944. szeptember 26-án „szabadították fel", foglalták el a szovjet csapatok. Az addig illegális kommunisták azt valószínűsítették, hogy a szovjet megszállás konszolidálásával együtt - az 1919-es viszonyokhoz hasonlatosan - a proletárdiktatúra világa következhet el (Tamasi 1985,175], A helyi kommunisták delegációja 1944. szeptember 30-án találkozott Aradon Vas Zoltánnal, a kommunista pártvezetés Moszkvából nem sokkal korábban visszatért, prominens tagjával (Vas 2 A kommunista diktatúra idején külön kultusza volt e ténynek. A városi tanács Makó legújabb kori történetéről Makó az első felszabadult magyar város címmel adta ki több kötetes monografikus feldolgozását. A Makó környéki hadműveletekről ld.: Korom 1985, 5-15; Halmágyi 1989. 3 Szabó János bölcsészdoktori disszertációjában az 1944 és 1948 közötti időszakról úgy ír, mint Makó város és Csanád megye „demokratizálódási folyamata" (Szabó 1983,225) és a „népi demokratikus átalakulás” (Szabó 1983, 358) korszaka. 1980,664; Kiss 1989,147-152). A megbeszélésen Vas ismertette a makói párttagokkal a moszkvai álláspontot, miszerint többpártrendszerű demokráciára kell felkészülniük, és együtt kell működniük a demokratikus helyi erőkkel. A makói kommunisták többségét meglepte ez a politikai irány, ez a fajta külsődleges demokrácia-elvárás. „A párttagok többsége, akik már az 1919-es tanácsköztársaság idején is végeztek politikai munkát, úgy vélték, hogy most is olyan módszereket kell alkalmazni és a politikai cél sem lehet más, mint a proletárdiktatúra kikiáltása" - olvashatjuk az akkori makói kommunista életérzésről a helyi kommunista vezető, Kiss Imre visszaemlékezéseiben (Kiss 1989,152). A november 11-én megtartott helyi párttaggyűlésen4 a többség a pártfegyelem leninista-sztálinista elvéből kiindulva tudomásul vette, hogy nem lesz egyelőre proletárdiktatúra, hanem a formális polgári demokrácia elvárásrendszerének kell megfelelni, és a jogállami demokrácia mindennapi világában kell a kommunista érdekeknek megfelelően politizálniuk, de a kisebbség érzelmi alapon nem tudta elfogadni, hogy együtt kell működni a polgári demokratikus erőkkel. Kiss Imre, későbbi kommunista polgármester úgy emlékezett e helyzetre, hogy ezek a párttagok azt akarták volna, hogy „azonnal" (Kiss 1989,155) valósítsák meg a proletárdiktatúrát és nincs szükség demokratikus megalkuvásra.5 * * * 4 A november 11-ei gyűlésről bővebben: Tamasi 1969, 244-279. 5 A különböző belső pártjelentések azt a csoportot, amely az 1944 utáni esztendőkben érzelmileg nem tudott azonosulni a demokratikus irányvonallal, úgy emlegetik, mint a szektás csoportot. A szektás csoport tagjai alkalmanként egészen groteszk helyzeteket is produkáltak: Púja Frigyes megyei káderes az MKP KV Káderosztályának írott 1946. december 31-i leveléből megtudjuk például, hogy az R Gárda bálján Nacsa József párttag „részeg-fejjel elkotyogta, hogy a párt tagjai titkos összejöveteleket tartanak magánházaknál és ott olyan kijelentések is elhangzanak, hogy Sztálin és Rákosi elvtárs is elárulta a munkásosztályt." (Púja Frigyes megyei káderes levele az MKP KV Káderosztályának, 1946. december 31. Politikatörténeti Intézet Levéltára /a továbbiakban PIL/ 274. f. 25. cs. 47. őe.) Szintén a szektásoknak tudták be a megyei pártvezetők, „hogy a legtöbb Csanád megyei községben még mindig félnek a Kommunista Párttól. Még mindig vannak tömegek, akik a kommunistákat kétszarvú ördögnek képzelik. [...] Egy-két ember terror alatt tartja a falut és rengeteget 166
