A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek
Sipos lózsef Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek komplexumát". A Világ „Egyre rosszabbodnak a kormánypárt kilátásai" c. cikkében tudni vélte: e tárgyalásokon kiderült, hogy „Klebelsberg optimizmusa valóban túlzottnak” bizonyult, mert a főispánok „nálánál sokkal sötétebben látják a helyzetet". A főispáni jelentések között - állítólag - több arról szólt, hogy az Egységes Párt hivatalos jelöltjeinek egy részének „visz- sza kell lépni, mert semmi kilátásuk nincs a győzelemre”. Ennek tulajdonították azt is, hogy Bartos János, a szentgotthárdi kerület hivatalos jelöltje visszalépett.18 A miniszterelnök és a belügyminiszter főispánokkal történt tanácskozásán történtekről azonban nincs eredeti forrásunk. Ezért valószínű, hogy ott inkább a főispánok és az általuk irányított megyei közigazgatás további választási teendőit beszélték meg. Ez szorosan összefüggött a kormánypárt választási teendőivel. A liberális és demokrata ellenzék önbizalmát az is növelte, hogy Apponyi a szegedi népgyűlés őt üdvözlő táviratára így válaszolt: „A jogfolytonosság helyreállításáért, a törvényes királyságért, a jogrend sérthetetlenségéért és a demokratikus haladásért való küzdelemben lankadni nem fogok.” A Függetlenségi Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Párt önbizalmát pedig az növelte, hogy május 9-én a Hadirokkantok Gazdasági Pártjának tíztagú küldöttsége közölte Rassayékkal: a választásokon a „liberális szövetség listáját fogják támogatni”. E párt működése lényegében fővárosra terjedt ki. Elnöke, Gladányi József Rassayt üdvözölve kijelentette, hogy „mi rokkantak csak a liberalizmus diadalától várjuk sorsunk jobbra fordulását". Május 9-én este Rassay pártja vacsoráján szólt arról a röpiratról, melyet ellene és más ellenzéki politikusok ellen terjesztettek. Azon nem volt feltüntetve annak kiadója és a nyomda sem. Ez a nemtelen fegyverekkel vívott harc azt bizonyítja - mondta -, „a kormány és az egységes párt már érzi, hogy inog a talaj alatta az országban.” Elítélte a kormányt azért is, mert az előző napon olyan félhivatalos kommünikét adott ki, amelyben burkoltan ugyan, de arra célzott, hogy „kényszeríteni fogja a nemzetet, hogy neki adjon többséget. Az abszolutizmusnak 18 Uo. ennél cinikusabb [...] beismerése példátlan a magyar történelemben" - mondta. Kritizálta a kormánykörökből származó azon híreket is, hogy ha nem jön létre egy homogén kormánypárt, akkor újabb választások fognak következni. A homogén kormánypárt kialakulatlanságának okát ő Bethlen kétszínű választási politikájában látta: „Természetes, hogy nem lehet homogén az a többség, amely egyik oldalon antiszemita, a másik oldalon a liberális zászlóra esküszik fel" - mondta. Okosan vette észre, hogy Bethlen ugyan gyakran a független nemzeti királyság gondolatát hangoztatja, de óvakodott attól, hogy az ezzel kapcsolatos problémákat tisztázza: így például még egyszer sem hallották tőle azt, hogy nyíltan az 1921. évi XLVII. te. alapjára helyezkedik - mondta -, azt sem, hogy azt nemcsak a külső kényszernek engedve hoztuk meg. Tehát „a miniszterelnök úr nagyon kétszínű játékot űz. A külföld felé Habsburg-ellenesnek mutatja magát, de minden esetre fenntartja magát egy Habsburg- restauráció esetére is." E megjegyzéseiben volt igazság. Végül magabiztosan kijelentette: a kormánynak nem fog sikerülnie megfélemlíteni az ellenzéket, terrorizálnia az ellenzéki sajtót, és erőszakkal sem fogja tudni megakadályozni, hogy az „ellenzéki pártok olyan súllyal jussanak be a parlamentbe, amilyentől a kormány fél”. Joggal kifogásolta Bethlen debreceni választási beszédének azt a részét, hogy meg kell menteni az országot az októberi forradalom következményeitől. Én nem vagyok októberi politikus - mondta -, de azokat az elveket, amelyeket az októberi forradalom hirdetett, a „gyülekezési szabadságot, a sajtószabadságot, a becsületes földreformot, az emberi jogok szabadságát én is magamévá teszem éppen Bethlen Istvánnal és politikai társaival szemben." Ez fontos kiállás volt az októberi forradalom legfontosabb programpontjai mellett, amelyek nélkül elképzelhetetlen volt a demokratikus Magyarország felépítése.19 A Világ május 11-iszámamáraztis érzékeltette, hogy a „kormánypárt az előkészítő pergőtűz után már készülődik a frontáttörésre”. Ennek első jelének tartották azt a fenyegetést, hogy amennyiben a kormány nem szerez megfelelő 19 Világ 1922. V. 11., 2-3. 154
