A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek
Sipos |ózsef Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek Mint láttuk, Bárczynak mindebben igaza volt. Ám beszédének alig volt olyan része, amelyben az ellenzéki polgárság és munkásság gazdasági és szociális érdekeit is képviselte volna. Ez az egyoldalúság, mármint csak a demokratikus jogrendszer képviselete, nem volt elég a liberális ellenzék jó eredményének elérésére. A Vázsonyi Vilmos által vezetett Demokrata Párt május 7-én Újpesten, a Kolosszeum nagytermében tartotta meg nagygyűlését, ahol dr. Fábián Béla, a Pest környéki demokraták listavezetője tartotta meg programbeszédét. Vázsonyi nagy beszédben kérte a megjelenteket, hogy majd a Pest környéki listájukra szavazzanak. Az aktuális politikai helyzet bírálatánál pedig ő is sokat foglalkozott az Egységes Párttal. Nevéről nagy derültséget kiváltva azt mondta: „Magyarországon mindig arról neveznek el valamit, ami nincs benne. Ez a párt Janus-arcú. Kifelé, ott, ahol célszerű, továbbra is hirdeti a kurzust, másfelé pedig titkos ígéreteket tesz, hogy most, a választások idején, még együtt vagyunk a kurzus-emberekkel, de ha majd vége lesz a választásoknak, akkor aztán kezdődik egy másik irány, akkor eltöröljük a numerus clausus-t, akkor életbe lép a teljes jogegyenlőség és akkor liberális irányba haladunk." Jól látta, hogy az Egységes Pártba sokféle nézet és érdek képviselői tömörültek. Ahogy ő mondta: abban megtalálhatók a „detronizáló legitimisták, a szabad-királyválasztó republikánusok, a gyűlöletet hirdető kereszténypártiak, a nagyurak és a latifundiumok tulajdonosait szolgáló kisgazdák, szóval minden gyönyörű tulajdonság megtalálható bennük." Emellett erőteljesen kritizálta a Nemzeti Polgári Pártot, amelyet szerinte a kormány talált ki. Annak első programpontja, hogy a „szabadelvű ellenzékiekkel nem hajlandó semmiféle közösséget vállalni". El kell jönni a kijózanodás korszakának - mondta -, amikor a „dolgozók milliói, keresztények és zsidók egyformán összefognak”. Ezért sürgette a „keresztény és a zsidó kispolgárok” ösz- szefogását a szervezett munkássággal, mert akkor „meghódíthatjuk ezt a szegény, megcsonkított Magyarországot" ennek a népnek. így látta meg- teremthetőnek a „nagy, szabad, boldog, nemzeti és demokrata Magyarországot”.16 16 Világ 1922. V. 9., 2. A május 7-én történteket a liberális és demokrata ellenzék legfontosabb sajtóorgánuma, a Világ úgy értékelte, hogy az számukra sikeres, a kormánypártra pedig sikertelen volt. Bárczy szegedi sikeres szerepléséből pedig arra következtettek, hogy az ország második városa követni fogja a főváros példáját. Mivel az Egységes Párt a 25 fővárosi kerületben nem állított listát, ezért azt feltételezték, hogy ott a titkos szavazás miatt mindenütt az ellenzék fog győzni. Sőt! Számításaik szerint a 44 titkos választókerületből aligha fog megkapni tízet, de azt is lehetségesnek tartották, hogy csak négyet. Ugyanakkor úgy látták, hogy a liberális ellenzék vezérei nagyot tévednek akkor, amikor a nyíltan szavazó választási kerületekben „kedvezőtlennek látják pártjuk esélyeit." Elismerték ugyan, hogy „ma a választóknak ötven százaléka direkt vagy indirekt módon függ a kormánytól”, azonban vitatták azt a feltételezett összefüggést, hogy e függőségi viszony miatt 10 eset közül nyolcban az Egységes Párt jelöltjei mögé állíthatók a szavazók. Szerintük a nyílt választási kerületekből befutó jelentések azt bizonyítják, hogy a „függőségi viszony ellenére” ezek a választók is felsorakoznak az ellenzék mellé. Mert sokan vannak azok, akik úgy érzik, hogy az „ország jövőjével szemben erősebb és parancsolóbb a függőségi viszonyuk, mint a kormány szerveivel szemben". Ugyanakkor elismerték, hogy a „nyílt választás által akaratlanul is képviselt erős nyomás, a hatalmas választási apparátus és az anyagi eszközök kiapadhatatlansága” az Egységes Párt három nagy előnye.17 Ma már tudjuk: ez utóbbi megállapításuk volt reálisabb. A liberális-demokrata és a szociáldemokrata ellenzék önbizalmát növelték azok a vidékről érkező jelentések, amelyek az Egységes Párt választási esélyeit is kedvezőtleneknek állították be, még a nyílt szavazásos kerületekben is. A Világ ezzel magyarázta azt is, hogy 8-án és 9-én a kormány tagjai és a kormánypárt vezetői többször is tárgyaltak a kialakult helyzetről és az esélyeik javításának lehetőségeiről. 9-én pedig Bethlen és Klebelsberg egész nap külön-külön kihallgatáson fogadták a főispánokat, és velük részletesen megtárgyalták a választási kérdések „egész 17 Világ 1922. V. 10., 2-3. 153
