A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sáfrány Tímea: Klauzál Gábor az 1843-44-es országgyűlésen
Sáfrány Tímea Klauzál Gábor az 1843-44-es országgyűlésen nem vállalta a követséget, egy Klauzálnak írt levélben részletesen beszámolt tettének okairól, s arra kérte barátját, hogy fogadja el a döntését és álljon ki mellette (Molnár 2001, 411-424). Majláth kancellár Deákon kívül, Klauzált és Pulszkyt is a „legveszélyesebb” politikusok közé sorolta (Varga 1980, 741). Klauzált sem kerülhették el a megbuktatására törekvő erők. Babarczy Antal azért érkezett Csongrád megyébe, hogy a Károlyiak támogatásával pártot toborozzon ellene, tevékenysége azonban sikertelen volt. Azért akarták megbuktatni, mert elég tapasztalt volt a törvényalkotási vitákban, felszólalásaival - legfőképpen annak modora miatt - mély benyomást keltett a hallgatóságban, ami tekintélyt biztosított számára (Varga 1980, 741). A követválasztásokról a Pesti Hírlapban is találhatunk információkat. A március 23-i számban Csongrád megye híreinél említi meg a szerző, hogy Klauzálról az a - nyilvánvalóan hamis - információ terjed, hogy nem akarja elfogadni a követséget, ugyanakkor a neve említésekor mindig hangos üdvrivalgás támad (Pesti Hírlap 1843.03.23,232). Klauzáltaz ármánykodások és vesztegetések dacára közfelkiáltással választották meg, társát, Szegheő Józsefet szavazás útján jelölték ki (Pesti Hírlap 1843.04.30, 243. és 1843.05.04. 244). Zsilinszky Mihály könyvében ismerteti Csongrád megye követutasítását, melyet szabadelvű, ellenzéki jelzőkkel illet. A követutasítás főbb pontjai a vallásról, urbáriumról, a katonákról és a magyar nyelvről rendelkeznek, tehát a haladást, a polgárosodást szolgálták (Zsilinszky 1900, III. 41-43). Deák Ferenc távollétével nagy űrt teremtett a liberális táboron belül, a kérdés az volt, lesz-e egy olyan karizmatikus vezető, aki az ellenzéket össze tudja fogni. A korabeli visszaemlékezések, források segítenek abban, hogy képet alkossunk arról, hogy ebben a helyzetben Klauzálról hogyan vélekednek a kortársak. Szmollény és Horváth könyvükben Klauzált úgy említik, mintáz ellenzék vezetőjét (Szmollény 2008,31. és Horváth 1864, III. 186-187). Horváth azt írja róla, hogy Deákkal összehasonlítva nincs olyan tudása, sem jelleme, sem pedig logikája, ami nem feltétlenül negatív kritika, hiszen attól, hogy nincs olyan tudása, mint Deáknak, még lehet jó szónok és politikus. Horváth még megemlíti „fegyelembontó hiúságát” és „népszerűségvadászatát” is. Szmollény kissé elfogultnak tűnik, könyvében idézi Horváth jellemzését Klauzálról addig a pontig, míg dicséri őt a szerző, a kritikáit már nem teszi bele a könyvébe. Szmollény feljegyezte azt is, hogy Klauzált bántotta, hogy nem tud egységet kialakítani az ellenzékben, de ugyanakkor a közvélemény azt gondolta, hogy az adott helyzetben Deák sem tudott volna rendet teremteni. Pulszky is megerősíti ezt, de úgy gondolja, hogy Klauzál nem rendelkezik olyan kvalitásokkal és a helyzet sem olyan, hogy valóban az ellenzék vezetője lehessen (Pulszky 1958,1. 202). Zichy Antal szerint még nem elég kiforrott ekkor (Zichy 1894, 252). Klauzál beszédmódjáról Vachot Imre által írt jellemrajzban találhatunk információkat (Vachot 1843, 22-26). Először ismerteti azt a közmondássá vált véleményt, miszerint Deák az országgyűlés esze, Klauzál pedig a szíve. A szív azért találó jelző, mert kortársai közül Horváth Mihály is beszédei érzelmességét, fájdalmas hangját emeli ki (Horváth 1864, II. 186-187). Figyelembe kell venni azt is, hogy a romantika korában nem egyedülálló egy személy ilyen formájú jellemzése. Vachot szerint minden ügyben kitér a részletekre is, nem általánosságban fogalmaz, beszéde következetes, egységes. A különböző vélemények egyesítésében is fontos szerepe van. Hangját erősnek és hajlékonynak ismeri meg, kinézetét érdekesnek, halványnak és betegesnek írja le. Azt a következtetést vonja le, hogy alkalmas egy politikai pártvezetésére, hosszan sorolja pozitív tulajdonságait, talán túlságosan is felmagasztalja. Nevével egy szójátékot ír le, amely jelzi ezen az országgyűlésen betöltött szerepét is: „Klauzál az alsótáblai ellenzék előtt csakugyan kalauzul áll." (Vachot 1843, 26) Kovács Ferenc egyedülálló és nagyon fontos munkát végzett akkor, amikor saját feljegyzései és korabeli újságcikkek alapján rekonstruálta a kerületi ülések naplóit, több évtizeddel az események után (Kovács 1894, I. 7).5 * * Könyvének 5 A naplóval kapcsolatban az ELTE Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék kutatást végez OTKA támogatással. Ld: http://moma.elte.hU/a-tanszekrol/#Tortenet 135
